Nyilván attól, hogy a holnap sosem jön el, csak a másnap. A katzenjammer. Amit azért nevezünk így, mert Friedrich Schlögl osztrák író a XIX. század közepén undorítónak találta az eredeti német kifejezést: Kotzen-jammer (hiszen "kotzen" azt jelenti: rókázni), márpedig a piálásban kell lennie némi poézisnek is, ezért Hamvazószerda című művében a régi diákszlenget (Katzenjammer) használta. Rókavészből így lett macskajaj.

De hagyjuk az etimológiát! Minden szesztestvért minden átszlopált éjszaka után kizárólag egyetlen kérdés foglalkoztat: gyógyítható-e a másnaposság? A téma szakértői, Cserna-Szabó András és Darida Benedek egész regényt (és rengeteg átvedelt éjszakát) szenteltek a kérdésnek, Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan címmel. Sorra veszik a nagy piásokat Szókratésztől Hrabalig, Nagy Sándortól Hruscsovig, ám a biztos receptet ők sem találják. Aki éjjel legény, nappal lepény. Ha valaki rendesen betintáz, nem segít rajta sem az ametisztamulett, sem a jéghideg zuhany. De még a citrombedörzsölés, a mértéktelen vízivás vagy a máriatövis sem. Rágcsálhat (zúgó fejjel) gyömbért vagy szőlőcukrot, bekaphat (utólag) néhány PartySmart kapszulát, Mr. Alkohol nem ereszti.

Pedig népek és nagyivók számos csodareceptet legurítottak (másnapos) torkukon. Kínában lóagyvelő, Koreában égerfatea, a fáraóknál káposztalé volt divatban. A finnek a hering-vodka-szauna szentháromságára, a cári Oroszországban az uborkalére esküdtek. Amerikában közismert kijózanító kotyvalék a préripolip (nyers tojás, ketchup, bors, ecet, Worcestershire szósz); aki ezt túléli, nincs félnivalója. Nápolyban a forró feketekávéba facsart citromlé dívott, a párizsi bisztrókban (ahol a macskajajnak egyébként "gueule de bois", azaz fafej a neve) ma is gyógyitalnak vélik a frissen őrölt szerecsendióval, cukorral, tojással, citrommal, konyakkal kevert Pernod-t.

Igazi tanácsot persze a piálás (több literre hitelesített) héroszaitól remélhetünk. A hírneves orvostudor, Pápai Páriz Ferenc már a XVII. század végén beveti a borbélymesterség teljes arzenálját, csak hogy kigyógyítsa az éjjeli "dobzódástól" való főszédelgésből a hajnalig tartó tivornyáktól folyvást macskajajos Apafi Mihály fejedelmet. Szerepel a kúrában érvágás, purgálás, "prüszköltető porok" szedése, majoránnás céklalé. De Pápai Páriz uram még a kemencéből kivett meleg kenyér hasra kötözését is erősen javallja, persze aprón tört gyömbérrel vagy köménymaggal meghintve.

Se szeri, se száma a különféle trükköknek. Dante szerint a só józanít ki, James Joyce szerint a szódás tej. Újházy Edének a kovászos uborkalé volt titkos fegyvere. (Bár ő, óvatos duhaj lévén, már a borát is azzal itta.) Venedikt Jerofejev, a vörös mámor legnagyobb szakértője (lásd Moszkva-Petuski című delíriumregényét) ránk hagyta a "Komszomolka könnye" elnevezésű koktélt: levendulakölni, vasfű, szovjet arcszesz, körömlakk, szájvíz, limonádé. Egy deci után az emlékezeted tiszta marad, ám józan eszedet elveszíted. A második deci után fordítva. Ha az egészet megiszod, megoldódik minden.

Persze a másnaposságot akkor kerülheted el legkönnyebben, ha részeg maradsz. "Sörre bor, mindenkor!" A ringlispílmódszer hívei szerint kijózanodni lehetetlen (továbbá értelmetlen is). Gyógyítsd tehát a kutyaharapást szőrével. Ezt vallották az abszint szerelmesei (Verlaine és Rimbaud), a vodkát (azaz "orosz vizecskét") hörpölő fiatal orosz írók (például Ilja Sztogoff), a maraschinót és kubai fehérrumot lime-mal összelötykölő Hemingway. A szédülés és a "szüntelen zuhanás érzete" elől gyógysörökhöz menekült a szenvedését Jézusnak felajánló Hajnóczy Péter és Weöres Sándor is (bizony, bizony!), de felesége megtalálta és kiöntötte a dugi piát. Vörösmarty Mihály, Ady Endre, Juhász Gyula módszereit - tisztesség ne essék - most ne emlegessük. A szeszre szesz régi hagyomány. Felvinczi György 1693-ban kiadott, tankönyvként is használt egészségügyi szabálygyűjteményében is ez áll: "Estvéli borital, ha fájtatja fejed, s rosszul vagyon attól mind az egész tested, ez légyen orvosság néked attól, higgyed: reggel ismét azzal áztassad a béled."

Így gondolta Rejtő Jenő is. A Gorcsev-koktél (konyak, rum, méregerős fekete, citromlé, orosz pezsgő, továbbá szódabikarbóna, kapor, petrezselyem, angyalgyökér jéggel összerázva) a macskajajreceptek éteri kivonata. Egyik fele kijózanít, másik fele újfent bódulatba kerget. Bár Vanek úr szerint ez sem ér semmit. Az egyetlen hatásos koktél a Molotov-koktél.

A másnaposságot ugyanis (ahogy a téma szakértője, Temesi Ferenc állítja) "valójában csak a halál gyógyítja". Esetleg a KGB-kémeknek gyártott csodaszer, az RU-21 kapszula. De annál még az ivás is jobb.

Reménytelen körforgás ez, ahogy Csukás István panaszolja Máj-dal című versében: "Kinyírom a májam, / a májam kinyír engem. / Egymást lessük félidőben: / az állás döntetlen. / Én nyelem a mérget, / ő meg feldolgozza, / nem érdekli hülyeségem, / sem, hogy mi okozza. / Vagyunk zsák s a foltja, / már örökre ketten, / s együtt sóhajtjuk a végén: / tettem, amit tettem."

Vinkó József - hetivalasz.hu