Ma 2020 november 25. Katalin napja van. Holnap Virág napja lesz.
maxresdefault-4.jpg

Pengesd Lajkó, húzzad Félix!

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)

Lajkó Félix: Most Jöttem – lemezkritika. (Kritika? Ugyan már!)

Lajkó Félixet ismerni trendi, Lajkó Félixet hallgatni trendi - az, hogy akik ezt állítják igazából hallgatják-e (meghallják-e?), más kérdés.

Mindenesetre egy(es fajta) társaságokban menő azzal kérkedni, hogy Lajkó Félix koncerten voltunk a Müpában, vagy ezen-azon a fesztiválon (posztolva, természetesen, a facebookra a koncert-szelfit).

Éppen ezért, nem törődtem sokat Lajkó Félix-szel. Egy túlhájpolt „magyarosch” virtuózocskának tartottam, aki ráadásul visszaél az általam oly nagyra becsült magyar népzene ősforrásával - mondtam ezt magamban közel, s távolról ismerve a zenéjét.

 Mivel, és azért mert a magyar népzene elkötelezett rajongójaként szeretek elefántcsonttornyomból sértetten tekinteni azokra, akik (szerintem) nem autentikusok. Márpedig Lajkó Félix nem autentikusan népi.

Két ilyen ismert nem, vagy alig autentikus képviselője van a magyar népzenének ma a mainstream (világ)zenei körökben: a Csík Zenekar meg ő.

A különbség, hogy míg Lajkó Félix, a maga – akár művinek is nevezhető ­­– stílusában a magyar autentikus népzenét adja el díszes-modern (újra)csomagolásban, addig Csíkék „népieschen” népszerűsítik a magyar popzenét (lásd: Most múlik pontosan, stb.) Kalotaszeg farvizén.

De beszéljünk inkább Lajkó Félix új lemezéről!

Amíg nem hallottam, dühített. Ingerült lettem attól, hogy minden albumajánló azzal kezdte, hogy a „Most jöttem” című anyag a megjelenése után máris harmadikként debütált valami world music-os slágerlistán (Hogy lehet ezeknek slágerlistájuk? Hogy lehet összehasonlítani, egy afrikai, ázsiai, dél-amerikai, európai zenét, és eldönteni, melyik jobb? - önmagában agyrém!).

Szóval, hendikeppel indult nálam az új Lajkó Félix lemez, pedig még egy taktust sem hallottam róla, de annyira feldühödtem, hogy nagy nekibuzdulásomban hirtelen letöltöttem (legálisan, fizettem érte – Tényleg!).

Kis kitérő: imádok olvasni, és utálom, ha megzavarnak. Lajkó Félix új anyagát is úgy kezdtem el hallgatni, hogy fogtam pár újságot, miközben zenél nekem, olvasgatok. Nem sikerült – mármint olvasnom. Lajkó Félix nem hagyta. Már a kezdetektől belevitt a buliba. Lekonyult kezemben az újság, csak hallgattam.

Most megkímélem az olvasót a népzenei alapkritikáktól, nem írok semmilyen –szegi és –közi zenéről, és áthallásokról. Mert azok nincsenek (Jajj, dehogy nincsenek!!!).

Magyar(NÉP)zene van, és kész! Itt a XXI. században, „huszonegyedikszázadiul” előadva.

Félix pengeti a citeráját, húzza a hegedű vonóját, s varázsol. De nem a sokszor félreértett és értelmezett „bartóki” elszálltságban, hanem autentikusan. Hátborzongatóan. Brutálisan. Gyönyörűen.

És nem önmagát tolja előtérbe, hanem magát a magyar népzenét, annak ritmusát, dallamát. Ha kell, brillírozik citerán vagy hegedűn, ha kell klasszikusan, szépen lekísér egy dalt, nem türemkedve elő a

saját egójával, hangszerével. De, ha kell, tombol, mint egy fékevesztett kamasz a diszkóban, bocs, táncházban.

Aki erre a zenére nem tud mulatni, annak botból van a füle, s lába. A kutyafáját neki!

Üzenet: Kedves Félix!

Azért pedig majd számolunk (ha találkozunk egyszer…), hogy a „Diófával” megríkattatok a villamoson… Köszönöm!

Csókol mindenkit:  Eleméry T. Olivér

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Rejtőzködő magyarország (171) Gazdaság (655) Tv fotel (65) Történelem (14) Gasztronómia (539) Autómánia (61) Alámerült atlantiszom (142) Irodalmi kávéház (492) Belföld (5) Nagyvilág (1452) Mozi világ (440) Kultúra (6) Emberi kapcsolatok (36) Sport (729) Politika (1571) Életmód (1) Mondom a magamét (4930) Mozaik (83) Jobbegyenes (1903) Tereb (140) Egészség (50) Heti lámpás (245) Flag gondolja (33) Szépségápolás (15) Vetítő (37) Titkok és talányok (12)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>