- 0
A titkos összetevőket (kokalevél, koffein, hatféle olaj stb.) két mérnök ismeri a világon, akik biztonsági okból soha nem repülhetnek egyszerre. És az Unicum összetétele? Meg a dobostortáé, amit sokáig csak a Wikus műhely cukrásza tudott hamisítani? Nem is szólva az élelmiszeripari oltalmakról: KFC-panír, Heinz ketchup, Bailey’s. Itt dollármilliókról és milliók ízléséről van szó. De ki a fene titkosítana egy rántottát?
Pedig a franciák 130 éves fogását, Poulard mama omlettjét lassan nagyobb mítosz övezi, mint a felsoroltakat. A legenda szerint ha egy köztársasági elnök eszik Poulard mama rántottájából, akkor újraválasztják. Georges Clemenceau miniszterelnök (a trianoni békeszerződés egyik atyja) 1919-ben például nem kóstolhatta a rántottát, mert Annette Poulard betegen feküdt odahaza. A Tigris (ez volt Clemenceau gúnyneve) a következő évben el is veszítette a választásokat. Pedig később maga vallotta, hogy a hosszú élet titka Poulard mama tojásszuffléja. Megélt 88 évet, ám köztársasági elnök nem lett soha.
De Gaulle tábornok okosabbnak bizonyult. 1957 novemberében betért a fogadóba, és omlettet rendelt. Pár hónappal később újra is választották. Georges Pompidou sem volt rest, 1969-ben 12 tojásból kért szufflét, nyert is vetélytársa előtt. Az 1980-as években Poulard mama rántottája már híresebb volt, mint Kolumbusz tojása. François Mitterrand az 1988-as választások előtt ment hozzá ebédelni, természetesen újraválasztották. Kampányfőnökök és elnöki főtanácsadók között a tojás csodatévő hatásának ekkor már nagyobb híre volt, mint Henry Kissinger jóslatainak. Az ismert rigmus állítólag Édouard Balladur miniszterelnök bukása után keletkezett, aki az 1995-ös választások előestéjén három óra késéssel érkezett Poulard mama vendéglőjébe, és nem kapott rántottát. Sejthetik, mi történt. Szóvivője ekkor költötte a versikét: „Így esett, hogy egy rántotta / A pártot magával rántotta.”
Jacques Chirac és Nicolas Sarkozy tanultak a leckéből, 2002-ben és 2007-ben meg is választották őket. A tojás lassan bűvös szó az Élysée-palotában. Amikor François Hollande, a hivatalban lévő köztársasági elnök meghallotta, hogy Alain Juppé serpenyős rántottát evett Poulard mama vendéglőjében, maga is leutazott Mont-Saint-Michel szigetére. A francia politikai életben lassan igazolódik a mondás: „Ha valahol tojt egy tyúk, a politikusok máris rohannak a serpenyőjükkel.”
Pedig a hírhedt rántotta receptjét nem is ismerjük. Hemingway szerint olyan magas, mint egy születésnapi torta. Woody Allen megsúgta: nincs is benne tojás. Százharminc év alatt tizenötmilliószor szolgálták fel, de arról, hogy valójában milyen, mindenki csak találgat. Még élt Poulard mama, amikor (az 1920-as évek vége felé) Robert Viel, a kulináris akadémia elnöke elkérte a receptet. Ezt a választ kapta: „Kedves Viel úr! Íme, a recept: feltöröm a tojást, jól felverem, teszek egy darab vajat a serpenyőbe, és folyamatos keverés közben megsütöm. Tisztelettel: Annette Poulard.”
Curnonsky (a Michelin-kalauz első kritikusa) szerint a recept titka az, hogy (langyos rézüstben) külön verik fel a tojás sárgáját és külön a fehérjét, amibe tejszínt tesznek. Arról megoszlanak a vélemények, hogy a fehérjéhez öntjük-e a sárgáját, vagy fordítva. A tojás és a vaj feltétlen Vessey községből származzon, az omlettet tölgy- és bükkfa parázson kell megsütni, nem serpenyőben, hanem négylábú agyagtálban, bár a korabeli képeken hosszú nyelű palacsintasütőt használnak.
A fentiekből látható, milyen igazságtalan a mondás: némelyik férfi olyan ügyetlen, hogy még egy rántottát sem tud elkészíteni! Nos, ezt a tojásos szufflét 130 éve nem tudja utánozni senki.
www.valasz.hu - Vinkó József