Nagy Sándor makedón uralkodó talán kiporciózta harci ménjét, Bukephaloszt? Vagy húspogácsát sütöttek a szárnyas Pegazusból? Ellenkezőleg, Caligula átesett a ló másik oldalára: lakmározni vitte versenylovát, Incitatust, sőt később konzulnak is kinevezte. Már csak lojalitása végett is.

Úgyhogy magyar ember lovat nem eszik. Hacsak lóvá nem teszik. Ahogy az angliai Tesco, Lidl, Aldi áruházak beszállítói tették, akik harminc százalék gebehúst kevertek a hamburgerekbe. Persze kizárólag egészségügyi okokból. A lóhús ugyanis egészségesebb, mint a marha. Kétszer annyi vasat és magnéziumot tartalmaz, kisebb a zsír- és szénhidráttartalma, mellesleg az ötödébe kerül, mint a marhahús. Ezért is eszik a franciák. És ezért ették az őskorban is - lásd a lascaux-i barlangrajzokat. Bár akkor még nem működött nemzetközi élelmiszer-maffia, amely a kiöregedett román hátasokat ciprusi offshore cégeken átpörgetve terítette a kontinensen.

Anonymus krónikájából tudjuk - lovas kultusz ide vagy oda -, hogy a lovat ették a honfoglaló magyarok is. Ond vezér a Bodrog mentén "kövér lovat áldozva, hatalmas áldomást" csapott. Julianus barát (a XIII. század első felében) azt is elmeséli, hogy őseink a lóhúst pácolták, majd sós, fűszeres vízben megfőzték. Hogy a kumiszról (az erjesztett kancatej divatjáról) ne is beszéljünk.

A lóhús fogyasztását III. Gergely pápa tiltotta be 732-ben. A lóáldozat szerinte a pogány rituálé része, és "ördögi praktikákra csábít". Előrelátónak bizonyult: Vata vezér is egy fehér mén feláldozásával kezdte lázadását 1046-ban. Lovat tehát a felvilágosodásig nem ettünk. Vagy csak ínséges időkben. Titokban. Aztán újra divatba jött. Napóleon császár tábori orvosa (Dominique-Jean Larrey) 1809-ben például puskaporral kevert lóerőlevessel itatta a sebesülteket. 1866-ban pedig - a sintérek nagy örömére - megnyílt az első párizsi lómészárszék a Place d'Italie-n.

A lóhús modern kori elterjedéséről is a franciák gondoskodtak. A francia Comigel részvénytársaság az elmúlt három hónapban 1600 tonna lóhússal kevert marhakészítménnyel árasztotta el Európát. Az ötmillió készételt 28 alvállalkozó terítette 13 országban. Jutott belőlük a "gulasch- és raviolikonzervekbe", az "echte" olasz lasagne, cannelloni és tortellini készítményekbe, a hamburgi döner kebabokba is. "Nyilván a vágóhídon keveredett bele" - nyilatkozták a szakértők, és csodálkozásuknak adtak hangot a hisztéria láttán. Elvégre a lóhús egészséges, a kínaiak évi félmillió tonnát fogyasztanak, imádják a mexikóiak, olaszok, a kazahok is ezt tálalták fel sportolóiknak az olimpiai faluban. Székelyszentléleken pedig "Erdély zamatos kincsének" nevezik a vastag lókolbászt. Mi itt a gond?

Egy picurka problémára azért felhívnám szíves figyelmüket. Mint azt David Heath brit élelmezésügyi miniszter elismerte, olyan ló húsa is forgalomba került, melyet fenilbutazonnal kezeltek. Márpedig ez a gyógyszer máj- és vesekárosodást okozhat. Igaz, az üzletláncok kivonják gyanús termékeiket a boltokból, és blokk nélkül is visszafizetik a pénzünket. Sőt! Ha elkéstek - nagyvonalúan -, a temetőbe is kézbesítik az összeget. A fejfánkon pedig az áll majd: "Az örömtől sírva fakadtam, Anyám, én nem ilyen lovat akartam."

Vinkó József - hetivalasz.hu