2004. december 5-én egy eredménytelen népszavazás jelezte a határon túl élő magyar közösségeknek: az anyaország nem kér belőlük. A szocialisták hazug érvekkel formáltak ellenségképet a külhoni magyarokról, és sikerrel jártak. Magyarok csapták rá az ajtót magyarokra. Közel tíz évvel később, egy húszszázalékos támogatottsággal rendelkező szélsőjobboldali párt politikusai, szimpatizánsai a Kossuth téren – stílusosan az első olyan Országgyűlésnek a megalakulásakor, amelyre a határon túliak is szavazhattak – szóban és tettleg inzultálják az egyik legkarizmatikusabb külhoni vezetőt.

El tudja azt valaki képzelni, hogy az egyébként a Jobbikénál jóval kisebb szavazóbázissal, de azonos ideológiai háttérrel rendelkező Szlovák Nemzeti Párt képviselői, rajongói Pozsony központjában rátámadnak a magyarországi szlovák önkormányzat vezetőjére? Életszerűnek tűnik egy chisinaui román politikus nyílt színi megtámadása Bukarestben Gheorghe Funar és hívei által? Ilyenkor természetesen szeretjük hangsúlyosan megjegyezni, hogy ne általánosítsunk, csupán néhány elmeháborodott öregasszonyról van szó, meg hát a Jobbik is csak egy ellenzéki párt, amely ráadásul félszájjal el is határolódott a történtektől stb. Csakhogy a Vajdaságban, Erdélyben, a Felvidéken és Kárpátalján a 2004-es népszavazás után sem azt elemezgették, miért fordultak magyar nemzettársaik ellen a szocialisták. Magyarország fordított hátat nekik – ez volt a sommás üzenet. A leegyszerűsítés most is kézenfekvő, s részben érthető is. Pásztor Istvánt, a délvidéki magyarság túlnyomó többségének támogatását élvező pártelnököt Budapesten, ]]>magyarok inzultálták aljas módon]]>, s holnap más határon túli magyar lehet a célpont. Szörnyűséges üzenete ez a keddi atrocitásnak.

Ezért volt fontos ]]>Áder János államfő tegnapi állásfoglalása]]>, melyben „magukról megfeledkezett és önmagukból kifordult honfitársai” helyett követte meg Pásztor Istvánt s minden vajdasági magyart. Ezen túlmenően azonban érdemes hosszú távú következtetéseket is levonni az esetből. Az egyik, hogy a Jobbik – amely párt európai parlamenti listavezetője, ]]>Morvai Krisztina el sem határolódott]]> „harcostársa és barátja”, ]]>Gaudi-Nagy Tamás lázításától]]> – minden létező hitelét elveszítette a külhoniak ügyeit illetően. Április 6-án a levélben szavazó határon túliak körében háromezer Jobbik-szavazó sem akadt (összehasonlításképpen a Fidesz 122 638 voksot kapott a külhoniaktól, a márciusi szerbiai megméretésen induló, Pásztor István vezette Vajdasági Magyar Szövetség pedig 75 294 szavazattal érte el eddigi egyik legjobb eredményét), ami nem bukást, hanem megsemmisülést jelent. Ezt a nyilvánvaló elutasítást követte a délvidéki vezető politikus megalázása. Ezek után minden felelős külhoni szervezet számára nyilvánvalónak kell lennie: a Jobbikkal való bármifajta közösködéssel az általuk képviselt magyarokat sértik meg.

Ebből a vérlázító esetből annyi tanulsága mindegyik magyar parlamenti pártnak lehet, hogy képviselőik lehetőleg mellőzzék az általuk kevésbé kedvelt határon túli politikai erők, politikusok minősítgetését, kioktatását, mert az tévútra viheti a témában kevésbé jártas átlagpolgárt. A támogatás mértéke változhat szimpátia szerint, de anyaországi ellenséget egyetlen külhoni szervezet sem érdemel.

Pataky István -mno.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!