A társadalom képébe röhögnek a korrupcióval meggazdagodott politikusok, és zavartalanul élvezik az összehörcsögölt vagyont. Mintát mutatnak arra, hogyan lehet a szavazópolgárok bizalmából olyan helyzetbe jutni, amelyben közhatalommal visszaélve dúsgazdaggá válhatnak.

 

És elárulják a voksokban kifejezett bizalmat.

 

Hiába tartanak el az adófizetők többpárti parlamentet, e törvényhozás szemet huny „a nagy rendszerváltók” korrupt ügyei fölött. A mentelmi jog sem ad elegendő kurázsit azoknak, akik jogállamot ígértek a demokrácia mellé.

 

 

Alszanak a képviselők, ellenzékestül.

 

Most éppen úgynevezett „társelnököket” választottak a Flaszterparaszt Pártban: két politikai ripacsot. Semmilyen hasznot nem hajtottak a társadalomnak. Bornírt röffentésekkel játszották el a politikust, nulla politikai teljesítménnyel.

 

Megélhetési képviselők.

 

Megélhetésiek a korrupció ellen szavakban ágáló nemzetközi szerveződések is. Van képük támogatást kérni a polgároktól abszolút hatástalan erőlködésükhöz. Csak a középszintű korrupciót akarják látni, a Mari néniket, Józsi bácsikat figyelve.

 

A „nagy rendszerváltók” korrupt ügyeivel nem mernek foglalkozni.

 

Pedig még politikusi kezdőlökést is kaptak. Medgyessy Péter miniszterelnökként jelentette be 2004-ben, hogy az egyik párt „tele van korrupciós ügyekkel.” Akkor süketnek bizonyultak a máskor nagy arccal föllépő nemzetközi szerveződések.

 

Miként a közvádló állami szerv is.

 

Még vizsgálat sem indult a miniszterelnöki tényközlés ügyében, annak ellenére, hogy pár nappal később Medgyessy Péter az állami televízióban is megerősítette írott sajtóban tett közérdekű bejelentését: a koalíciós társ tele van korrupciós ügyekkel.

 

Ma is beszédesek a tények.

 

Tudjuk, kik voltak azok a politikusok, akik új koalícióban összeborulva megpuccsolták a korrupciót legalább szavakban – és nem ahogy kellett volna: följelentésben – leleplező kormányfőt. Tudjuk, kik jöttek hatalomba, kik maradtak hatalomban akkor.

 

Ezek most a korrupció ellen nyerítenek.

 

A civil szervezetekben sem mutatkozik bátorság a korrupció elleni föllépéshez. Felszínes színjátékokban élik ki magukat, marionettfiguraként ficánkolnak, önállóságot mímelve a közvélemény előtt, saját szellemi erő híján.

 

Igaz, munkaigényes is a korrupcióellenes küzdelem.

 

Nyomozói fortélyokat kell alkalmazni, fáradságos adatgyűjtésbe, rendszerezésbe időt, energiát fektetni. Eszes akciókat is végre kell hajtani, hogy a csontvázak kiessenek a szekrényből. Netán egykét beugrató manővert is szervezni kell, hogy leleplezze magát a korrupt figura.

 

Ezt a társadalomvédő tevékenységet végezhetné a Kopole.

 

A Korrupt Politikusokat Leleplező Egylet nem a ma jellemző megélhetési, magamutogató, megmosolyogtató korrupcióellenes „harcot” vívná, hanem tényleges és önálló tevékenységet folytatna.  Vállalva az izzadságos munkát, a fejtörést, a kezdeményezést.

 

És szembenézve a - nem kis - kockázattal.