- 0
Valójában a svéd lányban szinte semmi emberi nem maradt.
Greta Thunberg aktivitása jelentősen csökkent az elmúlt öt évben, de azért még hallat magáról. Legutóbb annyit sikerült véghez vinnie, hogy a velencei Canal Grande vizét egy festékanyaggal zöldre festette társaival, ezzel hívva fel a figyelmet a környezeti katasztrófa veszélyére. A hatóságok elfogták, megbírságolták és kitiltották a városból. Az viszont kérdéses, miért érezte úgy a fiatal svéd aktivista, hogy egy környezetkárosítással kell a környezetkárosítás ellen küzdeni.
Nyilván az összes érintett kiadvány megemlíti, hogy a szóban forgó festékanyag ártalmatlan, semmi kárt nem okoz a Canal Grande vizében, hiszen az aktivistacsoport szereti a környezetet. Ez így azonban nem igaz. A rikító zöld színű víz cseppet se tűnt vonzónak vagy egészségesnek, a velencei csatornák mentén emberek élnek a házakban, gondolások megélhetését adják a sikátorok, turisták járnak arra megcsodálni a várost, a tüntetés eredménye pedig soha nem az lesz, hogy a döntéshozók asztalra csapnak és a klímakatasztrófa elleni küzdelembe kezdenek. Ezt pedig okkal teszik. Thunberg és csapata ugyanis nem kínál megfelelő alternatívát, csak mérgelődik. Nem is céljuk bármiféle változás kieszközlése, csak a legegyszerűbb skandálások szintjén maradnak. Ne legyenek belső égésű motorok, ne használjunk kőolajat, legyen minden energiánk megújuló forrásokból, és úgy általában, mondjon le mindenki. Ebből lenne egy szép nagy kalamajka, összeomló gazdaság, éhező családok, káosz és lázadás. Ezt pedig Gretáék is tudják, vagyis az egész nem erről szól. Hanem a jelenlétről. Gretáról és a mögötte állókról.
Az internet ugyanis kitermelte a maga modern embertípusát, aki önmagáról azt tartja, hogy értékes a tudása és ezt át tudja adni a népnek. Sehol nincs ma már olyan ellenőr, aki ezt megszűrné. Aki influenszernek tartja magát, az influenszer. Digitális tartalomkészítő, bármit is jelentsen ez. Greta Thunberg pedig annyiban már átment a tűzkeresztségen, hogy sokat aktivistáskodott és a gazdái számára sikeresnek tűnt. Hajlandó bárhová elmenni és ott tiltakozni. Csak a helyre és a témára van szüksége, és máris nevével fémjelzi az eseményt, feltehetően nem ingyen, de erről nincsenek információk.
A fiatal nő bármikor felszáll egy hajóra, hogy az egyértelműen szigorúan lezárt Gázai övezet felé közeledjen, arra készülve, hogy az izraeli hatóságok majd letartóztatják és akkor ő mártírszerepbe kerül. Senki se fogja őt bántani, hiszen ki volna olyan szamár, hogy magát a híres Greta Thunberget megveri, szinte azonnal felrakják egy repülőre, és indulhat haza. Otthon pedig várja őt a következő feladat, új cím, új téma. Kérdés, kinek van ennyi ideje, pénze és energiája, hogy céltalanul tüntetgessen a világ bármely térségében? Ezek azok a tüntetésiparosok, akik a netet használják ki, igazi Z-generációsok módjára. Mert a világ és a demokrácia is megváltozott.
A tüntetések iparosai számára teljesen mellékes, hogy melyik politikai erő milyen lépéseket tesz, az ügy miatt bármikor lehet tiltakozni. A szavazások az országokban eljelentéktelenedtek a szemükben, nekik mindig joguk van bárkit fasisztának meg nácinak nevezni, ha nem hajlandóak a hatóságok, a kormányok átvenni az ő baltával vágott elképzeléseiket. A gyakorlottak mosolyogva vitetik magukat a rendőrökkel, ügyes mozdulattal huppannak a rabszállító kocsi hátuljába, a bilincs már nem vágja a csuklójukat, a zárka pedig ismerős közeg. Érinthetetlenek és meggyőzhetetlenek. Mert ez a tüntetésipar nem a valóságban zajlik, hanem a virtuális világban. A Canal Grande zöld hullámai nem csak azok számára láthatók, akik ott élnek, hanem az egész nagyvilág láthatta, ha figyeli a közösségi médiát. Egyetlen kemény hangú és szakmailag megalapozott beszéd se ér annyit, mint a meghökkentő zöld víz látványa. Ezzel pedig már el is végezték az aktivisták a feladatukat.
A termék, amelyet eladnak, nem a környezetvédelem, se a klímaváltozás elleni harc. A termék maga Greta Thunberg. Talán a svéd fiatal nem maga ötölte ki ezt a karaktert, hanem mások tervezték meg számára, de biztos, hogy itt őt eladják, s ő eladja magát. Valahogy a furcsa szerzet egykor bejutott az ENSZ Közgyűlésébe, és a világ vezetői előtt adta elő harsogó dörgedelmeit. Ehhez pedig az kell, hogy nagyon jó összeköttetései legyenek bizonyos embereknek bizonyos helyeken. Nem, szó sincs arról, hogy a világ odafigyel a kicsi lányra. Ez csak a köré költött imázsteremtés apró szeletkéje. Valójában a svéd lányban szinte semmi emberi nem maradt.
Sitkei Levente - www.magyarnemzet.hu
