Ma 2021 október 25. Blanka, Bianka napja van. Holnap Dömötör napja lesz.
3f7b93c76904e16ef18693e64ba408db.jpg

Mozikban a magyar ügynökfilm - szépséghibákkal

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Nem született meg a magyar válasz A mások életére, ami önmagában nem is baj. Van viszont egy tehetséges első filmesünk és egy több ponton is elhibázott, de nem teljesen értéktelen magyar ügynökfilmünk. Cserhalmi Sára Drága besúgott barátaim című alkotása mától a mozikban

Nincs irigylésre méltó helyzetben Cserhalmi Sára. Nem elég, hogy mindenki a német etalonfilmet, A mások életét kezdi emlegetni, ha egy magyar ügynökfilmnek akár csak a gyanúja felmerül, de a Lajtán túli kollégákkal ellentétben filmjével könnyen az örökké lüktető seb újbóli megkaparását, egy folytonos vitát szülő belpolitikai darázsfészek megpiszkálását kockáztathatja.

Pedig provokációs szándék biztosan nem vezette. És ha mindez még nem lenne elég, merte a saját, méltán nagy hírű édesapját is instruálni a kamera előtt. Egy első filmes érkezése a mai ínséges időkben ráadásul még inkább figyelmet kelt és várakozásokat szül. Ezek után nyilván azt kellene mondani: hagyjuk mindezeket, a politikai mellékzöngéket és a körülmények ecsetelését, és nézzük őt magát, a filmet. Csakhogy ha így teszünk, nem biztos, hogy méltányosan járunk el az alkotással és az alkotóval szemben.

Fotó: ]]>Vertigo Média]]>

Sok olyan vonása és jellemzője van ugyanis ennek a filmnek, amelyek bizonyos külső szempontok figyelmen kívül helyezésével egyértelműen kivívják a jogos kritikát, ám ha ezeket figyelembe vesszük, akkor a kritika árnyalható. A történet, melyet Cserhalmi Sára filmre vitt, úgy tipikus, hogy közben nagyon is valós történetek szövődtek belé. Valójában elég egyszerű, de nagyon is életszerű sablonra készült. Persze a nézőnek nem feltétlenül kell ismernie a valós ügynöktörténeteket – az esetleges személyes olvasatokat pláne nem –, de talán nem haszontalan tudatosítani, hogy a cselekményben egyebek mellett egy közismertebbnek számító történetszál is felismerhető. A film szüzséje ugyanis néhány elemében Tar Sándor ügyére emlékeztet: adva van egy nem is kicsit lecsúszott, de a szakma véleménye szerint tehetséges író, akinek ügynökmúltjáról a nagy nyilvánosság is értesülhet, miután az egyik besúgott barát újságcikkben fakasztja fel a közös múlton terpeszkedő gennyes sebet.

Cserhalmi: Mindenki másképp vélekedik az ügynökmúltról

– Mit gondol a Drága besúgott barátaim által felvetett nézőpontról? Egy férfi megtudja, hogy a legjobb barátja jelentett róla.
Cserhalmi György: – Ahogy a kérdés felvetődött Sára részéről, az nekem már önmagában tetszett. Ebben a filmben a politikáról direktben egy szó nem esik. Barátságról van szó, tisztességről, szándékokról. Elsődleges örömöm éppen ennek szólt, és a többrétegű érintettség okán annak is örültem, hogy egyáltalán hozzá mert nyúlni a témához. Nem én inspiráltam a történetet, legalábbis direkt semmiképp sem – indirekt talán. Amikor két és fél éve májusban Sára először említette a témát, rögtön írtam egy kis skiccet, valami egyszerű dolgot, amely aztán persze egészen mássá formálódott, de képet adott arról, hogy az alapokat én hogyan látom. Sára viszont nagyon ellépett attól, amit én eredetileg gondoltam, én ugyanis indulatosabb voltam a kérdésben. Ez az emberközpontú, analitikus irány, az elemzés viszont nagyon megfogott.

A főszereplővel készült interjúnk ]]>itt olvasható]]>.

A pellengérre állított ügynök–író azonban ahelyett, hogy bocsánatért esedezne, még a saját nyilvános védőbeszédét is elmondja az egyik televízió stúdiójában ülve. Miért is fontos utalni a Tar-ügyre a film kapcsán? Leginkább azért, mert ha Cserhalmi Sára valójában nem merített a történetből, és nem akarta annak tapasztalatait is beépíteni a filmbe (amit nehéz lenne elhinni), akkor a film leginkább támadható, neuralgikus pontja válik még kevésbé védhetővé. Derzsi János szerepformálásáról van szó. Addig nincs is baj, amíg a lecsúszott, alkoholista, a súlyos betegség árnyékában vegetáló figura szerepében látjuk – ebben, most is, remekel. A döbbenet ott éri a nézőt, amikor kiderül: ő lenne a neves író, aki az értelmiségi társaságba beépülve jelentette, milyen rendszerellenes gondolatokat forgatott a fejében a fővárosi értelmiség. Nehezen hihető.

Nem arról van szó, hogy egy íróról csak azt tudjuk elképzelni, hogy a Platón-összes mögé rejtett porcelánküblibe köpi szolidan a vérhabos nyálat, ám a Derzsi játszotta nagybeteg figura megnyilvánulásai alapján nehéz elhinni, hogy a tippmix kitöltésén túl bármikor is tollat venne a kezébe. Ezt a rosszindulatú olvasatot tompíthatja, ha a figurába Tar Sándor bukástörténetét is belelátjuk, hiszen az író maga örökítette meg pokoljárását az alkoholista munkanélküliekkel és munkásokkal teli periférián. Ezt az alulnézetet egyébként a rendező is különös tehetséggel és érzékenységgel képes megragadni időnként, Cserhalmi Sára esetében a hétköznapi színterek és szituációk legtöbbször hihetően, megfelelő arányérzékkel kerülnek elő, és nem érezzük azt, amit sok magyar film esetében, hogy a görcsös igyekezet izzadságfoltja üti át a filmvásznat azzal, hogy „ez most a valóság lenne”.

Egészében viszont kissé sterilre sikerült a korfestés, illetve nincs is: a magyar értelmiségi film örökös jelenében járunk, az örök félmúltban, bár dátum szerint valószínűleg ma játszódik a történet. Ráadásul ha teljesen elfeledkezünk minden külső referenciáról, akkor sutának tűnik a nagy leleplezés sztorija, gondolok itt többek között a kissé kínos szerkesztőségi jelenetre, amit még egy teljesen felesleges, dramaturgiailag teljesen indokolatlan kirúgás-jelenettel is terhelt a rendező.

Fotó: ]]>Vertigo Média]]>

Több ilyen rosszul elvarrt szál is akad egyébként. Ott van például a Benedek Miklós játszotta értelmiségi mellékszereplő, aki teljesen céltalanul téblábol a filmben. Érthető, hogy Cserhalmi Sára szerette volna időnként humoros jelenetekkel ellenpontozni a komor történetet, de ez nem mindig sül el jól. Jó példa erre Keres Emil feltűnése az öreg ’56-os szerepében, aki miközben az aktái után érdeklődik a vonatkozó hivatalnál, szinte Parittya bácsis monológokra kényszerül a forgatókönyvnek köszönhetően, pedig érdekes megközelítését adja ez a magánszám a sokat emlegetett „viharos” magyar történelemnek (a bácsi azért is kéri ki az aktáit, mert nem emlékszik, ő jelentett-e valaha). Kérdéseket vet fel a Csuja Imre játszotta egykori tartótiszt szerepeltetése is: kissé komikus, de mindenképpen érdekes szál, ahogy „szerelmet vall” a megfigyelt célszemélynek – alapvetően hihető, és persze érdekes belegondolni abba, hogy egyes szakmabeliek részéről akár erős érzelmi kötődés és szimpátia is kialakulhatott a megfigyeltek iránt –, még ha az említett mellékszereplő időnkénti feltűnése inkább a filmidőt nyújtja, és nem tesz feltétlenül sokat hozzá a történethez.

Szóval sok értékes alapanyag, számos szépen kimunkált részlet ellenére is hézagos, több pontján is átgondolatlan ez a film, és ezen nem változtat a cikket megíró, a besúgó baráttal farkasszemet néző értelmiségit megformáló ]]>Cserhalmi György játéka]]> sem. Igaz, feltűnése a vásznon önmagában is nyeremény, jó látni ezt az arcot, látni egy színészt, akinek jelenléte van. Ami mégis menti valamennyire ezt a jó szándékú és többé-kevésbé kudarcos vállalkozást, az az erőszakolt ítélkezéstől való tartózkodás. Marad viszont hiányérzet bőven, pedig a film nem egy figyelemre méltó szempontot is játékba hoz, például az irodalmi tevékenység és a besúgás, az értelmiségi lét egyesek számára adott, míg mások számára csak így, ilyen aljas módszerekkel elérhető problematikáját. Reméljük, hogy lesz valaki, aki továbbgondolja és vászonra álmodja ezeket, és azt is, hogy Cserhalmi Sárának lesz még lehetősége újabb filmben is bizonyítania.

(Drága besúgott barátaim – Színes magyar filmdráma, 90 perc, 2012. Rendező: Cserhalmi Sára. Forgalmazó: Vertigo Média Kft.)

mno.hu - Szathmáry István Pál

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Vetítő (30) Kultúra (6) Mozi világ (440) Sport (729) Szépségápolás (15) Autómánia (61) Mondom a magamét (5656) Emberi kapcsolatok (36) Jobbegyenes (2133) Alámerült atlantiszom (142) Belföld (6) Irodalmi kávéház (506) Mozaik (83) Politika (1578) Életmód (1) Gazdaság (662) Egészség (50) Nagyvilág (1463) Gasztronómia (539) Heti lámpás (255) Rejtőzködő magyarország (168) Történelem (14) Tereb (138) Tv fotel (65) Flag gondolja (33) Titkok és talányok (12)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>