Filmklub 10. - A Lator | www.flagmagazin.hu

Dramaturgiai szempontból csak helyeselhetjük, hogy a János-evangéliumra nyílik a rendező, Campanile kezében a Biblia, mivel filmjének főhőse Kaleb, az üdvözült lator.

Meg aztán Kalebnek, a júdeai-jeruzsálemi környezetben helyezett „kedves csirkefogónak” – csoda- és példázattárával – ez az evangélium teremt Jézus alakjában igazi ellenpontot. Ez a „kedves csirkefogó” a bibliai csodákban nagy szemfényvesztést, Jézusban a bűvészek fejedelmét látja, s minthogy maga is „szakmabeli”, szeretné ellesni a titkokat.

Persze, sikertelenül, mindegyre „pofára esik” – bezsebelve, ha mást nem is, de legalább a gyanútlan néző együttérzését. Campanile „evangéliumában” ez a legfontosabb üzenet: „maradj a bőrödben!”, Kaleb kalandjai e tétel bizonylatai, s ha a néző azonosul a figurával, mást sem tapasztal, mint hogy „kibúvási” kísérleteit sorra nevetségessé teszi, igazolván ezzel az üdvözülés egyetlen lehetséges módját („maradj a bőrödben!”). Mert mit számítanak a pofonok, a megaláztatás és a korgó gyomor, ha végül minden heppiendbe fordul, s üdvözülök a keresztfán „balfácánságomért”.

Campanile a Jézus-mítoszt Kaleb történetének komikus helyzeteivel ölti egybe az isteni csodák/ földi másuk alapon. A legfontosabb komikumforrás így az archaikus téma persziflázsa, modern nyelvvel alkotott, szándékolt „tökéletlensége”. A rendező azonban – ahogy ezt a Hűtlenség olasz módra, Mondd, mindent megteszel értem című filmjei esetében is láttuk – nem képes igazán kihasználni az alapötletben rejlő lehetőségeket; meseszövése hosszadalmas, olykor az unalom veszélyzónáját érinti. Az alapötlet variálásával jól egyensúlyoz – csak alacsonyan.