Ma 2024 július 13. Jenő napja van. Holnap Örs, Stella napja lesz.
Trianon – nincs lezárva

Trianon – nincs lezárva

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Ezért száll apáról fiúra...

Isztambul történelemtől duzzadó utcáit járta az unióból verbuvált nemzetközi újságíró csapat. A program előtt a társaság tagjainak csak annyi idejük volt, hogy bemutatkozzanak egymásnak. Egy tévés újságíró hölgy kezét nyújtva neve elhangzása után közölte, hogy Romániából jött. Én is elmondtam, hogy honnan vetett oda sors. A román riporternő a Magyarország szó hallatán rám nézett, majd egy szokatlan kéréssel fordult hozzám: Azért nagyon ne utáljon.

Hát, bemutatkoztunk egymásnak. Azóta is azon gondolkodom, hogy miért tartotta szükségesnek a román tévés, hogy rögtön találkozásunk első pillanatában tisztázza: ellenségek vagyunk. Végül is arra a következtetésre jutottam, különösen az utálat kifejezés értelmezése kapcsán, hogy magából indult ki. Vagyis, ő utál engem és ebből adódóan nekem is utálnom kell őt. Mindez a Boszporusz partján. Hiába, az utálat nem ismer határokat.

Bár az ügyet diplomatikusabban is fel lehetett volna vezetni, de erre nem vette a fáradságot az újságírónő. Minek, hiszen utáljuk egymást, nem kell ide az udvariaskodás. Egy másodperc alatt betekintést nyertem, vélelmezhetően a románok jelentős részének a gondolkodásmódjába. Az természetes, hogy Trianon után a magyar társadalom nem ölelte keblére a románokat, na de ezt ne is várja tőlünk senki.

A Trianon okozta traumát rendszeresen magyar szemszögből vizsgáljuk, ami természetes is, hiszen minket fosztottak ki. A trianoni területrablást és ennek minden más szörnyű következményeit nekünk kellett elszenvednünk, a Monarchia utódállamai meg örülhettek. A kérdés most az, hogy maradéktalan volt-e ez az öröm? Az utálkozó román riporternő furcsa kérését elemezve, úgy tűnik nem.

Egy társadalom több mint száz éve attól retteg, nehogy a történelem kereke másként forduljon. Magyarországgal kapcsolatban tehát a félelem került a román gondolkodás ranglétráján a legelső helyre. Márpedig, akitől félünk, azt utáljuk. Több mint egy évszázad félelem és szorongás, nem semmi.

Hogy mindez miért pont most jutott az eszembe? Mert a foci EB csoportmérkőzéseiből – a sorsunkat eldöntő többi mérkőzés balszerencsés kimenetele miatt – a magyar válogatott nem jutott tovább. A románok viszont igen. És hogyan reagáltak a román szurkolók minderre. Egy molinót eszkábáltak, azt maguk előtt tolva vonultak utcára. A transzparensen ez állt: Erdély nem magyar, hanem román. A Kárpátok a románoké, nem a magyaroké. Az idei foci EB csoportköréből Románia továbbjutott, Magyarország viszont nem.

Mert, hogy a magyar válogatott kudarca okán a román szurkolóknak is elsőre a magyarellenesség, az utálat jutott eszükbe. Azt már tudjuk, hogy egy magyar–román foci meccs inkább hasonlít egy háborúra, mintsem egy sporteseményre. A román ultrák visszaküldenének minket Mongóliába, hiszen ők, mint állítják, a Római Birodalom leszármazottai. Na persze. Ezt talán még ők sem hiszik el. Vagy ha igen, akkor mitől rettegnek folyamatosan? A traumatikus gondolatvilág már több mint egy évszázada, három generáción keresztül húzódik, mélyen meggyökerezve a románokba. A románok is tudják, hogy miért.

Éppen ezért száll apáról fiúra az „utálunk és félünk” beidegződés.

A szerző főmunkatárs

G. Fehér Péter - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozi világ (440) Nézőpont (1) Tv fotel (65) Politika (1582) Tereb (146) Mondom a magamét (7708) Vetítő (30) Belföld (11) Flag gondolja (36) Jobbegyenes (2823) Autómánia (61) Sport (729) Életmód (1) Egészség (50) Mozaik (83) Emberi kapcsolatok (36) Szépségápolás (15) Nagyvilág (1310) Kultúra (9) Gazdaság (713) Heti lámpás (322) Irodalmi kávéház (537) Alámerült atlantiszom (142) Történelem (18) Titkok és talányok (12) Gasztronómia (539) Rejtőzködő magyarország (168)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>