Ma 2022 október 04. Ferenc napja van. Holnap Aurél napja lesz.
Néhány gondolat a vármegye név védelmében

Néhány gondolat a vármegye név védelmében

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Államalapító királyunk zseniális találmánya...

 

A kormánypártok azon kezdeményezése, mely szerint a megyék nevét visszaalakítják vármegyére, a balliberális ellenzék részéről azonnal gúnyos támadások célpontja lett. Írásomban megpróbálok rávilágítani Szent István király zseniális találmányára, a várispánság/vármegye intézményére.

A honfoglalás után mintegy száz évvel, a nyugati hadjáratok lezárásával Géza fejedelem fiára, Vajkra/Istvánra várt az a feladat, hogy Magyarországot beillessze a keresztény feudális államok közé. A feladat egyfelől az volt, hogy a magyarságot meg kellett fosztani ősi hitétől, másfelől a szabad magyarok tömegét szolgasorba kellett taszítani, mert a feudalizmus lényege az, hogy a termőföldet egy törpe kisebbség birtokolja, amit az alávetettek tömege művel meg. Ezt a programot azonban nem lehetett elfogadtatni a szabad magyar néppel, a reformhoz más módot kellett keresni.

A honfoglalás után az előkelők megszállták az avar és szláv földvárakat, mert azok stratégiailag fontos helyen álltak, majd azokra gerendavázas favárakat építettek. István király tervé­ben ezek a várak kiemelt szerepet kaptak, mert ezek közül kerültek ki a létesítendő várispáni központok. A fejedelmi család uralma alatt álltak a következő területek: ahol az uralkodó család népe élt, a meghódolt őslakosok által lakott területek, a lakatlan területek és a lázadóktól elkobzott területek. Ezek a területek óriási szigetekként terpeszkedtek el a Kárpát-medencében.

István király az uralma alatt álló területeken várispáni központokat hozott létre, és a kinevezett várispánt azonnal földtulajdonnal ajándékozta meg. Mivel a várispán hatalma és vagyona a királytól eredt, a várispánság a központi hatalom helyi bástyája lett. A fejedelmi család által nem uralt területeken pedig István király kisajátította az általa kiválasztott várat és a környező terület kétharmadát, majd a kisajátított föld felét azonnal annak az előkelőnek a tulajdonába adta, aki eddig is a vár ura volt. Persze csak akkor, ha nem lázadt ellene, mint Ajtony. E két módon jött létre a várispánság intézménye. A termőföld magántulajdonba adásával megszületett a magyar arisztokrácia embriója is.

Mivel ekkor Magyarországon még nem volt pénzforgalom, a várispán nem tudott zsoldosokat fogadni. Ezt a problémát István király úgy oldotta meg, hogy a kisajátított területnek a másik felét azoknak a szabad magyaroknak a használatába adta, akik elszegődtek a várispán szolgálatába. A király uralma alatt álló területeken hasonló feltétellel jutottak használati jogosultsághoz azok, akik a várispán szolgálatába álltak. Ezzel megszületett a magyar köznemesség embriója, mert a használati jog az idő múlásával – amennyiben a kedvezményezett gyermeke/utóda vállalta a szolgálatot – lassan tulajdonjoggá alakult. A várispánságok mint a királyi hatalom helyi központjai teljesen behálózták a Kárpát-medence lakott területét.

Mivel a behódolt őslakosok a király uralma alá tartoztak, István király felhatalmazta a várispánokat arra, hogy tőlük adót szedjenek, és a beszedett adó harmadát megtarthatják. Ez olyan erős érdekeltséget teremtett, hogy a várispánok katonái egyre messzebb lovagoltak el adóalanyt keresni, egészen addig, amíg bele nem ütköztek a szomszéd várispán érdekszférájába. Ezzel a pontszerű, katonai támaszpontként működő várispáni központok lassan területi jelleget vettek fel, és átalakultak királyi vármegyékké. István király mintegy negyvenöt várispánságot/vármegyét alapított, melyet utódai hatvannégyre (hatvanhárom, plusz Fiume mint „külön test”) növeltek. Ezzel megszületett a magyar államigazgatás Trianonig, illetve a csonka országban egészen 1949-ig fennálló területi beosztása.

 

A várispánok a tulajdonukba adott területen élőket azonnal adófizetésre szólították fel. Aki ezt elfogadta, az elindult a jobbágyi státus felé vezető hosszú úton, persze ezt akkor senki sem látta előre. Aki viszont az adózást nem fogadta el, az szedte a sátorfáját, és lakatlan területet keresett magának. Mivel a lakatlan területek a király uralma alatt álltak, hamarosan megjelentek a várispán katonái, és megismétlődött a korábbi jelenet. A szolgasorsba való süllyedést nem lehetett elkerülni. Ezek a kóborló, szállást kereső emberek előbb vagy utóbb a király adóalanyává váltak.

A gazdasági és társadalmi reform következtében a magyar király tehát politikailag erős és gazdag is lett. A termőföld magántulajdonba való adása olyan óriási népvándorlást váltott ki országon belül, melynek következtében szétzilálódott a törzsi szervezet, és a magyar, török és szláv nyelvek harcából a magyar került ki győztesen. Ez viszont azt bizonyítja, hogy a honfoglalás után a Kárpát-medencében a magyarul beszélők voltak óriási túlsúlyban.

Embertpróbáló feladat volt a magyarság megfosztása ősi hitétől és keresztény hitre való térítése is. István király tíz püspökséget alapított, mindet várispáni központ mellett, hiszen a püspököket és papokat meg kellett védeni a pogány nép haragjától. A püspökségeket óriási földadományban részesítette, ami megteremtette az egyházi szervezet gazdasági alapját. Továbbá István király elrendelte azt is, hogy minden tíz község építsen templomot. A letelepedést a termőföld tulajdonba adása kényszerítette ki, hiszen az állatokat nem lehetett idegenek tulajdonában álló területeken áthajtani. Ezek a falukezdemények aprók voltak és egymáshoz közel estek, így a templomba járás nem okozhatott gondot egy lovas nemzetnél. A várispán/vármegye katonáinak feladata volt a templomba járás kikényszerítése, valamint a mise rendjének a biztosítása is.

Államalapító királyunk zseniális találmánya, a várispáni intézmény hungarikumnak fogható fel, mert e pontszerű „katonai támaszpontok” az ország egész lakott területén biztosították a király hatalmát. Majd a várispánságok gyorsan átalakultak vármegyékké. Ezzel szemben a korabeli nyugati feudális anarchia oka éppen az volt, hogy a királyi hatalom csak ott nyugodott biztos alapon, ahol a király maga volt a földesúr. Véleményem szerint mindezek elegendő indokot adnak arra, hogy a vármegyék visszakapják eredeti nevüket.

Bartha Pál

A szerző nyugalmazott erdőmérnök

]]>www.magyarnemzet.hu]]>

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Életmód (1) Alámerült atlantiszom (142) Mozi világ (440) Heti lámpás (260) Egészség (50) Emberi kapcsolatok (36) Belföld (8) Sport (729) Mondom a magamét (6349) Szépségápolás (15) Mozaik (83) Gazdaság (667) Kultúra (6) Nagyvilág (1464) Rejtőzködő magyarország (168) Irodalmi kávéház (514) Gasztronómia (539) Vetítő (30) Történelem (15) Flag gondolja (33) Politika (1581) Autómánia (61) Jobbegyenes (2432) Titkok és talányok (12) Tereb (142) Tv fotel (65)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>