„A Fidesz–KDNP közel tíz évvel ezelőtti első kétharmados győzelme óta felnőtt egy újabb nemzedék. Akik idén első választók voltak, 2010-ben csupán az általános iskola alsó tagozatán koptatták az iskolapadokat. Így nekik nem igazán van meghatározó emlékük az MSZP–SZDSZ országlásáról. Míg az én szintén fiatal nemzedékem átélte és értette a 2006-os eseményeket, addig a mai tizennyolc évesek legfeljebb néhány internetre feltöltött videóból szerezhetnek tudomást az őszödi beszédről és az akkori rendőrterrorról.

Mindezt felfoghatjuk pozitív dologként is, hiszen a legújabb politikailag is aktív nemzedék egy sokkal nyugodtabb és fejlődőbb világban tudja elkezdeni az életét, nekik már nem kell életpályájuk kezdetén elképesztően magas munkanélküliséggel, hihetetlenül súlyos gazdasági visszaeséssel és a mindent kiszámíthatatlanná tevő politikai instabilitással szembesülniük. Ők nyugodtan kimehetnek az utcára tiltakozni, nem veri szét őket rendőrroham, nem fújják le őket paprika­szprével vagy nem lövik meg őket gumilövedékekkel. Ma egy fiatalnak sokkal kiszámíthatóbb és reménytelibb a jövő, mint a 2010 előtti tizenéveseknek. Azonban mivel ez számukra normalitássá vált, nem értékelik és becsülik meg igazán a mostani kiszámíthatóságot, biztonságot. Sokan közülük emiatt elhiszik azt, amit a fiatalos Momentum vagy a blogoló Gyurcsány állít, így beveszik az Orbán-gyűlöletre épülő balliberális mantrát.

Félreértés ne essék, a helyzet mindezek ellenére egyáltalán nem rossz. A választási eredmények és a kutatások jól jelzik, hogy a Fidesz–KDNP a fiatalok körében is a legnépszerűbb párt, a Medián korcsoportokra lebontott kutatása alapján a 18–29 évesek között 35 százalékos támogatottsággal bír, míg a másodiknak számító Momentum csupán 16 százalékkal, illetve itt a legmagasabb a pártot választani nem tudók aránya. Ugyanebből a kutatásból kiderül az is, hogy a 30–39 éves korcsoportban a legerősebbek a kormánypártok, itt 50 százalékot is elérnek. A 2010 előtti világot testközelből is megtapasztaló és a családtámogatási intézkedéseket leginkább élvező nemzedék tehát egyértelműen a jobboldal mellett áll. Ráadásul a mostani huszonévesek véleménye is megváltozhat, hiszen ez a generáció is előbb-utóbb – amikor már nekik is lesz önálló háztartásuk, családot alapítanak – elkezdenek aktívan foglalkozni a politikával, őket is elkezdik érdekelni az olyan kérdések, mint például az adópolitika változása, a családtámogatási rendszer bővítése vagy a rezsicsökkentés.

Nem feltétlenül rossz a választói emlékezet felfrissítése szempontjából, hogy hosszú idő után a balliberális erők újra meg tudják mutatni a gyakorlatban, hogy kik is ők valójában. A legújabb nemzedék mostantól már nemcsak a soha meg nem valósuló ígérgetésekkel azonosítja őket, hanem sok településen és városban megtapasztalhatja azt is, hogy milyen, amikor a balliberális erők vannak hatalmon, így kis ízelítőt kaphatnak a 2010 előtti világból. Mindenkinek egyértelművé válhat, hogy hiába tették ki a kirakatba Karácsony Gergelyt, hiába hívják pártjai­kat mára Momentumnak vagy Párbeszédnek, az identitásuk, a viszonyuk a nemzethez vagy éppen a korrupcióhoz semmit sem változott, így az ellenzéki vezetésű önkormányzatokban szinte teljes egészében visszatért a 2010 előtti világ. Még ki sem hűlt az előző városvezetés helye, Draskovics Tibortól kezdve Gál J. Zoltánig máris visszahozták a régi arcokat, rögtön megszorításokba kezdtek, elveszik a juttatásokat, adókat emelnek, kifizetőhelyként használják az önkormányzatokat, igyekeznek leállítani a beruházásokat és inkompetens vezetésükkel még a havat sem képesek időben eltakarítani az utcákról.”