Egyrészt nagyon örülök, hogy ilyen jól megy a sorom, és ennyire sok helyen képes vagyok helytállni egyszerre. Másrészt rendkívül megtisztelő, hogy a hamarosan itthon is startoló Euronews csak és kizárólag az én kedvemért vezeti be a műsorvezetői pozíciót – különösen annak fényében, hogy a kontinens minden más országában megelégszenek azzal, ha a leforgatott híreket egyszerűen csak „alámondják”, arc nélkül. Harmadrészt pedig megértem, hogy egy kreatív-alkotó területen dolgozó szakembertől produktumot várnak, méghozzá folyamatosan és szünet nélkül. Az teljességgel elképzelhetetlen, ha valaki önszántából lassít le. De legalábbis nagyon gyanús. Pedig.

A valóság ennél sokkal egyszerűbb, sokkal kevésbé csillogó, és a fejvadászok meg a programigazgatók helyett inkább a szándékos egyedülléthez és egy laptophoz van köze. 10 év rengeteg idő. Az életem több mint egynegyede. Egy egész X, ami alatt megfordul a világ, eldől államok sorsa, családok borulnak föl és születnek újjá, frissen világra jött csecsemők válnak kamasszá. És vágyak érnek meg olyannyira, hogy teljesítésüket egyszerűen képtelenség tovább halogatni. 10 éve készülök arra, hogy megírjam anyámat. Először nagyjából 5 évvel a halála után mondtam ki hangosan, hogy könyvet akarok írni róla. Számomra a szándék onnantól számít valódinak. Egészen addig tartott, míg eltemettem őt végre magamban.
Azóta pedig csöndesen gyászolom, megpróbálom megérteni őt, elfogadni az esendőségét, feldolgozni a hibáit, értelmezni a logikáját. És keresem hozzá a történetet.
A mamám a legkomplikáltabb ember, akit valaha ismertem. Éles eszű és szavakész, kíméletlenül őszinte, de titokzatos, ellentmondásos, de ellenállhatatlan, anyagias, de nagyvonalú, exhibicionista, de túlérzékeny... És elképesztően nagyravágyó.
Egy bivalyerős nőalak, akit, ha úgy tetszik, a sors arra teremtett, hogy egy regény központi figurája legyen. Hát, ezzel foglalkozom most. Egy regénnyel, középpontjában A nővel, akit anyámból gyúrok. Magam pedig a bőrébe bújok – képzelhetitek, micsoda utazás ez számomra. És egy történettel, amelyből kiderül, hogy vajon tényleg akkor járunk-e jobban, ha teljesülnek az álmaink. Egy bonyolult és ellenállhatatlan nő sztoriját írom, aki egészen a haláláig azon lamentál, hogy vajon mi lett volna, ha... ha mégis színésznő lesz és nem tanárnő, ha a fővárosból nem költözik vidékre, ha a másik férfihoz megy hozzá, ha máshol, egy másik életet választ. Mindenkinek van egy Hufnágel Pistije. Neki is volt, nem is akármilyen. A világot járhatta volna vele, külföldön telepedhetett volna le, egy fényűző élet ígéretével. Helyette azonban itthon maradt, és egy egyszerűbb, könnyebben értelmezhető világot teremtett maga körül, ahonnan folyamatosan elvágyódott.

Úgy halt meg, hogy nem is sejtette, mi történt volna, ha az álmai valóra válnak... Én ma már tudom, hogy mi történt volna. Tudom, hogy nincs másik élet. Csak a sajátunk. Míg az újságok teszik a dolgukat és össze-vissza írnak mindenfélét, addig én ezekben a hónapokban nem kifelé élek, hanem befelé. A történet a saját útját járja bennem, és a laptopomban. Elszakadt már a szigorúan vett valóságtól, kulisszát húz föl köré, a hetvenes-nyolcvanas évek Budapestjét és vidékét rajzolja meg. Kellékekkel rendezi be a hősök életterét, mellékszereplőket, kitalált helyzeteket, valódi és fiktív konfliktusok elegyét szüli meg. Eddig csordogált, mára már folyik bennem, áramlik, mint az élő anyag.
És kitölti a napjaimat. Bármi lesz is a vége, nekem már megérte – mert régóta tartoztam magamnak ezzel a könyvvel.
Ezzel a terápiával. Júniusban elolvashatjátok ti is.

D.Tóth Kriszta - shopline.hu