Honnan tudom én ezt? Évtizedekig jártam a vidéket és csudálatos emberekkel találkoztam. Az, hogy ez az ország még mindig létezik, és az ellenkező híresztelések ellenére még mindig van jövője, ennek a mostoha sorsú értelmiségi, osztályméretű rétegnek köszönhető. És ennek a hivatalosan nem „elit” értelmiségnek a nagyszerűségéről, hasznos hozzáértéséről ritkán vesz tudomást a hatalom. Tapasztalataim mára leszűkültek a Szókimondó sorozatomra kapott levelekre, telefonokra, e-mailekre és véletlen utcai találkozások beszélgetéseire.

Sok témát, ötletet kapok tőlük, s a tisztesség is megköveteli, hogy idézzem őket néha cikkeimben. Ezt teszem most is. Mégpedig egy győri matematika-fizika szakos, nyugdíjas tanár bizonyos O. P. levelével (a nevét azért nem írom ki, mert nem kértem rá engedélyt), amelyből akár több cikkenetet is írhatnék, ám csak a címben jelzett témát idézem meg, mert több szempontból is aktuális és tanulságos. Mindenekelőtt. A balliberális pöccsenetecskék és hájseggentyovák rágalmazásait cáfolva kiderül, hogy a magyar társadalom értékes, túlnyomóan nagyobb része felelősségteljesen és jó szándékkal közeledik a cigánykérdéshez.

Olvasóm ezt írja: „Még mindig szívügyem az egész napos iskola, így nagyon várom bevezetését. Furcsa, hogy szinte szóba sem kerül. Pedig jelentősége rendkívüli. Ha a hátrányos helyzetű diákot már a leszakadás »pillanatában«, tehát már délelőtt kiemelik az osztályból és egy másik tanító elkezdi fölzárkóztatását, akár kis csoportokban vagy egyénileg, tovább, délután is segítik a gyakorlásban, a házi feladat elkészítésében, akkor olyan szintre emelhetik a kicsiket, közöttük a cigány rajkókat is, hogy eredményesen haladva sikertől boldogan élhetik meg az iskolai életüket. Mint matematika-fizika szakos tanár is tapasztaltam, hogy az egészséges kisgyerekek képezhetők. Genetikailag a cigány kisgyermek sem ostobább az EU-átlagnál. De ha nagy a hátrányuk, akkor differenciáltan és intenzíven kell képezni őket.” Persze csak akkor, teszem hozzá, és ha a merev szabályokhoz ragaszkodó ökörfejkóró ombudsman vagy megvadkenderesedett jogvédő bele nem rottyant, mint buta macska a ventilátorba.

A tanár úr, még aktív korában a feleségével együtt nyaranként foglalkozott leszakadt cigány és nem cigány gyermekekkel, s az „eredményt a kartársak nem akarták elhinni.” „A jelenlegi közoktatás nem ér egy kalappal sem! – írja – A szülei által elhanyagolt (5-8 gyerek egy családban) kisgyermeket buktatták, sodráztatták elégségesekkel a negyedikig, és eljöttek az ötödikbe. Alapfokon sem tudtak számolni, érthetően olvasni, normálisan írni. (…) Ezt a nagy hátrányt pótolni képtelenség volt. Hát ezért lesz nagyon jelentős az egész napos iskolai rendszer kiépítése. Az eredményes alapképzésben való részvétel joga olyan, mint az élethez való jog. Aki ebből kimarad, annak életminősége a kilátástalanságba süllyed! (…) Ezért van most hazánkban közel 2 millió szerencsétlen, semmihez sem értő, részben bűnözésből élő honfitársunk.”

Megrendítő szöveg, egy tapasztalt pedagógus véleménye. Őrá kell hallgatnia a kormányzatnak és nem a szájtépő, hamis jogvédőkre, akik ugyan nincsenek két millióan, de hasonlóképp semmihez sem értenek. Miből élnek? Ki tudja?

Szalay Károly - demokrata.hu