Ma 2020 október 22. Előd napja van. Holnap Gyöngyi napja lesz.
7a9a1fc0697fef64327636356315caf2.jpg

Szellem a fazékból - Svábhegyi szüret

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

"Ha megöregszem, pincét akarok - írja Márai Sándor -, semmi mást nem akarok az élettől." Az ember ül a diófa alatt, könyököl a kecskelábú asztalon, az újbor erjed a hordókban, a diót leverték, "a napnak szelíd ereje van még, mint az öregember szerelmének". Sokunkban él ez a kép a borkészítésről.

A valóság egészen más. "A szőlő szolgabíró, aki munkára hajt, s halasztást nem enged. Aki szőlőt ültet, nagy urat vesz magának" - mondja Jókai. És nem a levegőbe beszél. 1853-tól kezdve, amikor 2200 forintért megvásárolta Schweitzer János hangszerkészítőtől (ő csak "hegedűgyárosnak" nevezi) a Költő utcai elhanyagolt kétholdas birtokot, haláláig szinte semmi mással nem foglalkozott, csak írással és kertészkedéssel. Hétesztendei kemény munkába telt, amíg a silány talajt termőre fogta.

Először fákkal ültette be a ház előtti fennsíkot. Aztán betemettette a gödröket, és teraszokat épített. A kövekből mellvédet rakatott, termőföldet hozatott. Mivel az egyedüli forrásvíz a Mátyás kútja volt, ahonnan hordókban kellett fuvarozni a vizet, ciszternák építésére szánta el magát. Az esővizet föld alatti csatornákon vezette a fák gyökereihez. Az összegyűlt iszapot kiszikkasztotta, majd puttonyokban fölhordatta a szőlők tövére. Megküzdött a pajzstetűvel, a levél- és gyökérpenésszel, madarakkal és darazsakkal, a szőlő összes ellenségével.

Némelyik találmányára büszkébb volt, mint akármelyik regényére. Ilyen volt a "darázsfogó tempó". Vásárolt ötven légyfogó harangot, mézzel bekent papirost dugott alájuk, a darazsak rárepültek, és a harang faláról belepotyogtak a szappanvizes vályúba. "Minden üvegharang elfog naponkint 20- 40 darazsat és dongót, ez átlag számítva naponkint 1500 ellenség. Én ezzel a stratagémával egy szüreti évadban húszezer darazsat és dongót öltem rakásra. Elbújhat mellettem Sámson, aki csak tízezer filiszteust tudott agyonverni egy szamárállkapoccsal." Csak azon csodálkozott, hogy a csapdába soha nem tévedtek méhek. A méhecskéknek nyilván van becsületérzésük - gondolta -, nem járnak lopni.


Másik nevezetes hadicsele a "madárijesztő" volt. Amikor a szőlő érni kezdett, a karók között vékony spárgát feszített ki, amire felkötözte A Hon című politikai napilap csíkokra tépett lapjait. Volt belőlük elég a padláson, hiszen ő volt a szerkesztő. "Ezektől a libegő hírlaphasáboktól úgy félnek a madarak, mint az interpellációtól" - írta büszkén.

A szőlőművelést a maga kárán tanulta meg. 1866-ban már közel hatezer liter bort termelt. Mire mindennel készen lett, lecsapott a filoxéra, és szőlőkertjeinek kétharmadát elpusztította. A megmaradt harmadrész azonban mindenért kárpótolta. "Az én asztalomra - írja Kertészgazdászati jegyzetek című munkájában - csak olyan bor kerül, amiről bizonyos vagyok, hogy nincs benne szőlőcukor, se spiritusz, se idegen borkő, se kénsav, se tannin, se fukszin, se glicerin; amely nem ismer se gallizírozást, se petiotirozást, még vizahólyagot sem; az én boromban nincs más, mint a szőlőfürt nedve." Ekkor már országosan elismert szaktekintély. Tudós professzorokkal levelez, külföldről hozat szaporítóanyagot, kertjeiben több mint háromszáz fajta gyümölcs terem a kormos almától az esperes körtéig, a berzencei szilvától a naspolyáig. Szőlőt többfajtát is ültet, az otelló, a kadarka, a mézes fehér mellett amerikai fajtákkal is kísérletezik, de kedvenc bora a "kastélyos" marad, amit három fajtából (kadarka, kékfrankos, csókaszőlő) házasítanak.

A legendás szüretek minden évben Móric-nap (szeptember 22.) után kezdődtek. Aki kíváncsi, hogyan is zajlott egy ilyen szüret, október 4-én a Jókai-kertben megnézheti. Az írót Tóth József faszobrász alakítja törökparadicsom-színű hálóköntösben (mert ettől Jókai nem szívesen vált meg), bár szüretkor kék kötényt kötött, és maga irányította a kútvölgyi, Orbán hegyi szőlőből érkező fuvarosokat. Feleségét, Laborfalvi Rózát Saly Noémi kadarnagysád kelti életre. Idén is a tavalyi gönceit viseli majd, hiszen - mint bevallotta - nem várhatja el drága Móricától, hogy ebben a rettentő drágaságban esztendőnkint új 's újabb ruhakölteményekben kerülgethesse a' káczit. "Azon fellyül mustár- s violaszín rokolya lesz, meleg lájbival, s paprikaszín nagykendővel. Ünnep lévén kalárist is kanyarítok a nyakamba, fejembe pedig az illendőség szerént féketőt húzok. Feltűnő leszek a sokadalomban, de hát kelletik es, hogy lássanak, 's Móricom is elmondhassa: még mindig takaros fehérnép az ő vénecske felesége."

A díva szerénysége ne tévessze meg az olvasót. Róza megérte a pénzét. Hol szobányi luxuskacatot vásárolt, hol velencei mozaikkal akarta kirakatni a folyosót. A zongorára ecetesüvegeket állított, a selyemdíványon paradicsomot érlelt, a csirkecsontot, citromhéjat a szekreterfiókba dobálta, a svábhegyi villa pompás szalonjában szabadon mászkáltak a tyúkok, libák. Még malacot is nevelt, amit este bevitt magához a hálószobába, selyempaplannal bevackolta és tejeskávéba mártogatott zsemlyével etette.

Az ilyesmi könnyen kikezdi a férfiember idegeit. "A szerelem oltárán elhamvadnak a lángok - írta Jókai -, bár a tűzhely vonzereje örökké tart." És Laborfalvi Róza, szerencséjére, tudott főzni. Úgyhogy az író beletörődött sorsába. Olyan lett, mint a vén tőkék. Az évek alatt megtanulta, kinek hol a helye. Az övé itt volt, a Költő utcában. Beleunt saját dicsőségébe, mint a nyitrai tót a két hétig tartó farsangi fánkba.

hetivalasz.hu - Vinkó József

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Flag gondolja (33) Szépségápolás (15) Kultúra (6) Politika (1571) Emberi kapcsolatok (36) Heti lámpás (244) Mozaik (83) Sport (729) Történelem (14) Életmód (1) Alámerült atlantiszom (142) Belföld (5) Jobbegyenes (1872) Gasztronómia (539) Titkok és talányok (12) Tv fotel (65) Mozi világ (440) Tereb (140) Autómánia (61) Irodalmi kávéház (491) Gazdaság (652) Rejtőzködő magyarország (171) Mondom a magamét (4868) Vetítő (37) Egészség (50) Nagyvilág (1452)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>