Olvasom a szakértői véleményeket a hollandiai 1-8 után. Na, nem a futballszakértőkét, hanem azokét, akik kétévente járnak meccsre. Ki van akadva mindenki, és hosszasan elemzi az okokat, mellét verdesve, vagy cinikus gőggel, hogy micsoda szégyen.

„Már hogy a bánatba ne lehetne tudni, hogy a közzétett videón látható aktivisták a Fideszhez tartoznak? Ráadásul az ellenzék az első perctől kezdve megengedhetetlen eszközök használatára hivatkozott. A bíróság meg neki adott igazat” – Borókai Gábor írása.

Mi, magyarok, egészen páratlan teljesítményt nyújtunk a sport terén. Az olimpiai örökranglistán a fantasztikus kilencedik hely a miénk, ami összevetve lélekszámunkkal és anyagi lehetőségeinkkel, szinte felfoghatatlan.

Azt írta az Abendpost című nyugat-berlini újság 1988. május 28-án, az NSZK labdarúgó-kupadöntője napján (amikor Berlin keleti felében még álmodni sem mertek az újraegyesítésről, noha az egyáltalán nem volt már messze): „Détári lesz a mai mérkőzés sztárja.”