Engedjék meg kedves barátaim, hogy a Kaposvári vendégjátékunkról írt jegyzetemet egy régi, immár 32 évvel ezelőtti mérkőzés felidézésével kezdjem. Akkor más idők jártak… 1981.június 17.-én már bajnokcsapatként látogattunk Kaposvárra. Az eredmény azonban ugyanaz lett, mint a múlt vasárnapi összecsapáson.
Vannak reménytelen küzdelmek: számomra az egyik ilyen annak elmagyarázása és elfogadtatása, hogy az elemző politikai véleménye, reménye és vágya nem része az elemzésnek.
A magyarországi választók nagy része „bizonytalan”. De nem abban bizonytalan, hogy a két tömb közül melyiket válassza, hanem inkább abban, hogy nem kellene-e hátat fordítania ennek az egésznek.
Volt a mi utcánkban a messzi-messzi hatvanas-hetvenes években egy csúnya, szerencsétlen kisfiú, az Imrike. Imrikét alig szerették, s aki mégis, az csak muszájból.
Bár a legnagyobb veszély, az Amerikai Egyesült Államok fizetésképtelenné válása elhárult egy időre, a mély válság egyelőre csak mélyülni látszik. A „birodalom” láthatóan bajban van, nagy bajban.
Nemzeti ünnepünk, október 23. alkalmából a svéd közszolgálati televízió Kobra című műsora 28 perces „dokumentumfilmet” sugárzott hazánkról. Arról a Magyarországról, ahol Ön teljesít diplomáciai szolgálatot.
A hannoveri városatyák a Szintó-Roma Fórum emberjogi szervezet követelésére betiltották a cigánymártást (legalábbis az önkormányzatok éttermeiben). Végre!
Milánóban történt, a hét elején. Az egyik legrégebbi olasz kávégépkészítő család tulajdonosával ittuk épp az eszpresszót, amikor kitört belőle a „dolce vitát” élvező olaszokra alig-alig jellemző düh.
Milyen leleményes Mráz Ágoston Sámuel a Nézőpont Intézettől, amikor Gyurcsány Ferencet, a Demokratikus Koalíció elnökét mostani szereplései nyomán bajkavarónak minősíti!
A 12. forduló, az elszalasztott lehetőségek fordulójaként aposztrofálható. A DVSC, a Győr és a Fradi otthon játszott, döntetlent, míg a DVTK idegenben hagyott két bajnoki pontot. A Videoton még ennél is rosszabul járt, kikapott hazai pályán a Honvédtól.
