De amikor a dombról lejöttünk, a faluban megtudtuk, hogy a volt kolostor a falu közepén található. Ott is áll csöndes elhagyatottságban: iskolaként működik, vagy működött, de belülről nem láthattuk, mert hétvégén minden zárva volt.

Azt tudtam, hogy alapítását IV. Bélának köszönheti, aki erre menekült a muhi csata után. (Innen száguldott is tovább, mert a tatárok végig a nyomában voltak.) A történész, Pauler Gyula a következőket írja erről a helyről és IV. Béláról: "Mint a süllyedő hajó kapitánya, ki tudja és érzi kötelességét, a tatárok ellen mindent megtett... Azt a hidegvért, azt a bátorságot, amit a csatában elvesztett, most sokkal nehezebb, sokkal válságosabb helyzetben, mint a tatárok nyílzáporában, dárdái közt, teljesen visszanyerte.

Felhasználta azt az erőt, mely még a magyar nemzetben, a magyar államszervezetben élt, sőt, fejlesztette. Első gondja természetesen a védelem volt, a hirtelen rászakadható tatárveszedelem ellen. S e kérdésben legelőször mindenkinek szemébe ötlött az a körülmény, hogy a tatárok a kissé megerősített, valamire való magasabb helyen fekvő várakat nem vehették be, és így bennök sok ember, sok vagyon menekült meg a biztos elpusztulástól. De Magyarországon ilyen vár alig volt; azért Németországban nem is csodálkoztak nagyon, hogy a tatárok az országot oly gyorsan eláraszthatták. Ennek a hiánynak pótlása volt tehát IV. Bélának első gondja, s kezdett a nép védelmére, az ország biztosítására várakat építeni, másokat, urakat és más híveket alkalmas helyen adományozásával várak építésére serkenteni... Egy-két évtized alatt számos vár keletkezett országszerte, melyek alkalmasabbak az ellentállásra, mint azok a föld- vagy sárfészkek, amelyeket eddig váraknak neveztek. Mindjárt a tatárdúlás után a Turócz völgyében Ivánkafia András, ki a Sajónál IV. Béláért életét kockára tette, fölépítette a Znio nevű magaslaton a túróci várat, melyet hébe-hóba Turul várának is neveztek, s az első telet a tatárdúlás után IV. Béla itt töltötte."

Azitt látható kép Znióváralján készült, de nem a várat és nem is a kolostort mutatja. Hanem azt a helyet, amit idefelé jövet rögtön észrevettünk, s ahonnan az egész völgy, az egész medence jól belátható. Ezért már messziről látnánk IV. Bélát és kíséretét is, ha ő épp erre vágtatna a lován. De látnánk azt a lovas futárt is, aki az itt tartózkodó királynak 1243. január 29-én meghozta a hírt Segesdről, hogy lánya, Margit megszületett.

Móser Zoltán - Új Ember