Bárki, aki eltöltött e világban harminc-negyven évet, eleget tapasztalhatott a tekintetben, hogy környezetünk, a földfelszín nem lehet millió éves. A patak a kertek alatt ennyi idő elteltével méteres lerakódást hord össze maga köré –igaz, ezt csak az látja meg, aki az említett harminc-negyven évet máshol töltötte- és én láttam. Az óta próbálom kitalálni, mit is láthattak maguk körül Árpádék…

A magyar értelmiség hasonlatos az olyan egyiptológushoz, aki már több évtizedet Egyiptomban töltött valamely piramis valamely részletének bogarászásával. S amikor hírt kap arról, hogy balkáni szülőfaluja mellett, azok a gyermekkori emlékeiből oly kedves hegyek valójában még érdekesebb piramisokat rejtenek, gúnyosan legyint, mondván, micsoda marhaság ez már megint!

Akkor lesz majd jó világ, ha égig ér a szarkaláb!

Akkor lesz majd jó világ, ha …tól …ig minden fán lóg egy komonista!

Akkor lesz itt magyar jövő, amikor beindul a közvetlen légi járat Belgrád-Bukarest-Pozsony között. Kecskemétről, leszállás nélkül, naponta, mélyrepülésben, két Gripennel.

Akkor lesz itt jó világ, ha fenti légi forgalmat a kalocsai érsek parancsnokolja.