Mai lapszámunk a Sporthirlap utódlapja, a NEMZETI SPORT, amely 1927.06.17-én, az előző nap lejátszott kupadöntőről közöl részletes beszámolót.


A Ferencváros ellenfele az Újpest volt. Igen, a nevek változtak, ámbár a csapatok nem. A magyarázat? Ez már a professzionalizmus első szezonjának a kupadöntője volt. Így az FTC-ből Ferencváros, az UTE-ből Újpest lett.

Szerencsére a kupagyőztes csapat sem változott a múltkorihoz képest.

Nézzük az igazán kimerítő, részletes meccstudósítást! Lehet összehasonlítani! Vajon a mai Nemzeti Sport is van ennyire tárgyilagos?

NEMZETI SPORT 1927.06.17. 96. szám 1. oldal

Hungária út. Bíró: Klug. 9000 néző.Ferencváros: Amsel - Takács, Hungler - Fuhrmann, Bukovi, Obitz - Rázsó, Turai, Dán, Schlosser, Kohut.
Újpest: Szulik - Fogi II., Fogl III. - Remmer, Lutz II, Wilheim II. - Ströck, Jakube, Moravcsik, Schaller, P. Szabó.

Végig változatos, szép, izgalmas és kemény küzdelemmel tett pontot az első profi év végére a Kupadöntő. Két kiváló együttesnek hatalmas, sőt elkeseredett harcából a Ferencváros megérdemelten került ki győztesként. Az első félidőben még - a 0:0-ás eredménynek megfelelően - a két csapat sakkban tudta tartani egymást, és bár a zöld-fehéreknek több jó helyzetük volt, egyik csatársor sem érdemelte meg, hogy eredmény koronázza akcióit. Míg azonban szünet után a lila-fehér csatársor következetes maradt önmagához és a II. félidőben sem vitte többre, mint néhány reményteljes, de kiaknázatlanul maradt támadásig, addig a Ferencváros csatársora mindig jobban fokozta akcióképességét és felmutatta azt az elszántságot és keménységet is, ami ilyen kupamérkőzéseken szükséges a számolható eredmény eléréséhez.
Ezt a meccset a csatársor nyerte meg, illetve a csatársor vesztette el. A legnagyobb különbség a két csatársor teljesítményében mutatkozott, míg a csapatok többi részeiben nem volt olyan feltűnő a klasszisbeli differencia. Az első félidőben a két, halfsor egyenrangút produkált és csak szünet után domborodott ki a zöld-fehér halfsor nagyobb rutinja és különösen technikája. A védelmeket az eredmény ellenére is egyenlő erejűeknek kell ítélnünk az újpesti minden esetre nehezebb feladat előtt állott.

A mérkőzés külsőségei nem követték a nyugati országok kupadöntőinek ünnepélyes jellegét. A közönség nem vonult fel olyan tömegben, amint azt a mérkőzés fontossága és a nyújtott sport megérdemelte volna, de a hivatalos fórumok sem részesítették olyan figyelemben a labdarúgás nagy eseményét, mint az pl. Angliában szokás. Tizenhat év alatt csak nyolcszor került eldöntésre a Magyar Kupa sorsa, úgy látszik ez kevés ahhoz, hogy a közönség szeretetébe fogadja és az országos szervek megfelelően méltassák e trófea jelentőségét. Reméljük, hogy a labdarúgás irányítóinak következetes kitartása egyszer meg fogja hozni gyümölcsét és mi is meg fogjuk érni, hogy a Magyar Kupa döntője olyan sportbeli ás társadalmi esemény lesz nálunk, amilyen már régen az a wembley-i stadionban.

Kánikulai hőség szállt le Úrnapjára és az előző atlétikai verseny már régen befejeződött, amikor megjelentek a kupadöntő résztvevői a fellocsolt pályán. Igyekeztek kihúzni az időt, hogy minél kevesebb jusson ki nekik a jókedvű nap perzselő sugaraiból.

Izgalmak szempontjából már a bevezetés sokat ígérő volt. A térfél kisorsolásánál pályaválasztó csapat kapitánya szokta bemondani, hogy fejet vagy írást választ, amikor a bíró feldobja a pénzdarabot. Most azonban semleges pályán játszották le a meccset és így Klug bíró először arra dobta fel a pengőt, hogy melyik csapatkapitány fog majd nyilatkozni a második feldobásnál. Hungler II., a Ferencváros csapatkapitánya nem értette meg a bíró intencióit, és amikor az első feldobásnál az ő általa bemondott „fej” esett felül, a nappal ás széllel hátban levő kaput választotta. Hosszas vita után másodszor is választottak, majd amikor a konfúzió így még nagyobb lett. Klug bíró ezúttal úgy vágta el a gordiusi csomót, hogy ő maga osztotta ki a fejet és írást a két csapat között és a harmadik sorsolás azután újra a Ferencvárosnak kedvezett, míg a második sorsolásnál Újpest választott volna.

Ezután az intermezzo után kezdetét vette a játék, amely azután végig két kiváló együttes elkeseredett komoly küzdelmét eredményezte, a közönség lelkes érdeklődésétől, izgalmas, túlfűtött hangulatától kísérve. Ha Újpest jobb csatársort tudott volna a porondra állítani, nyíltabbá tehette volna a meccset. Így azonban már az első félidőben nyilvánvalóvá vált, hogy ezzel a csatársorral aligha tud majd eredményt elérni az újpesti együttes. A belső trióban még Sehaller volt a legjobb, szinte megszégyenítette a fiatalokat, akiknél a tűz és hév nem volt elegendő a gólok kidolgozásához. Így azután a szélsőkre igyekezett felépíteni Újpest támadásait, de ezek is egyöntetűen felmondták a szolgálatot. A második félidő góljai nem törték meg a lila-fehérek lelki erejét és a kapott gólok után produkált még legtöbbet az újpesti csatársor. Ha kis szerencséjük lett volna, még gólt is rúghattak volna ekkor a zöld-fehéreknek, bár a mérkőzés eredményét ekkor már nem tehették volna kétségessé.
Schaller okos húzásaival, jó passzaival jól indult, később azonban elszíntelenedett játéka. A szélsők végig igen keveset, produkáltak és legutóbbi játékuk után többet várt ezúttal tőlük mindenki. Hol a mezőnyben rontottak, hol a beadással késtek el, hol a kapu előtt voltak feltűnően bizonytalanok. P. Szabó agilisabb volt, mint Ströck. Jakube és Moravcsik ezúttal gyengének mutatkozott a Ferencváros védelem átjátszásához. Az Újpesti halfsor szépen kezdett és az első félidőben egyenrangú ellenfele volt nagynevű ellenlábasának. Szünet után azonban mindjobban kiütköztek hibái. Lutz II. kezdett leszakadni, szerelései már nem voltak olyam biztosak, a két szélsőhalf persze megérezte ezt. Az Ő feladatuk is megnőtt ezáltal és ezt már nehezen bírták erővel. Remmer tehetséges és nagy agilitású fedezet, tőle további fejlődés várható. Wilheim II. fürge és szemfüles half, mint csatár az utolsó negyedórában már nem sokat segíthetett. A védelemben Szulik jó kapus, ezúttal azonban nem volt szerencséje.
Az első gólnál a szabadrúgás nagyon veszélyes volt és Szulik megtette a magáét. A második gól Fogi III. lelkiismeretén szárad, a harmadik gólnál azonban Szulik kissé elnézte magát. A két Fogl becsülettel küzdött, szemmel láthatóan leverte azonban őket csatársoruk meddősége, de az a pár kő sem növelte játékkedvüket, ami a II. félidőben a nézőtérről repült be hozzájuk.

A győztes csapat minden része dicséretet érdemel. A védelem a dagadtcombú Hunglerrel is biztos volt és fölényesen rombolta szét az újpesti csatárok által bizonytalanul szőtt kombinációs hálót. Amsel kevés dolgát jól végezte. Takács ép lábaival résen állt, hogy segítsen, ha kell, Hunglernek is. Hungler játéka egyébként az utolsó pillanatig kétes volt. Lyka II. játszott…

NEMZETI SPORT 1927.06.17. 96. szám 2. oldal

…volna helyette, sőt már Blum bekk játékát is kombinációba vették, végül is a népszerű Csungi vállalta a nagy felelősséget és meg is felelt a beléje helyezett bizalomnak. A halfsor fölényes nyugalommal kezdett és ebből a nyugalmából néhány kezdeti sikertelenség sem mozdította ki.
Szünet után már szuverén Úr volt a pályán ez a kiváló trió, bár Újpest támadósora egy pillanatra sem tette könnyűvé helyzetét, Bukovi változatlanul legnagyobb centerhalfunk, Fuhrmann megfontoltsága és staminája, Obitz technikája és hideg vére legelső márka. A csatársor az I. félidőben nehezen kapott lábra. Hiányzottak azok a dróton mozgatott kombinációk, amik előtt az ellenfél védelme tehetetlenül áll. Hiányzottak a nagy lövések. A belső trióban Schlosser váratlanul újra igen öregesen mozgott, Dánnak technikai csiszolatlansága erősen kiütközött, Turay a mezőnyben igen szépen építgette fel a támadásokat, de a kapu előtt nem voltszerencséje. Kohutot sokszor küldte tűzbe a zöld-fehér együttes, az ő lövéseit sem kísérte azonban szerencse.
Szünet után, a fáradtabb újpesti védelemmel már könnyebben bánt el ez a csatársor. A támadások átgondoltabbak voltak. Schlosser már könnyebben dobta frontba Kohutot. Dán vehemenciája jobban érvényesült. Turay többet jutott lövéshez és Rázsó előtt is többször volt szabad a pálya. Ez a megállapítás azonban semmit sem von le a ferencvárosi csatársor teljesítményének értékéből.

Nagy ellenfelek, közel egyenrangú csapatok küzdelme reálisan csak a II. félidőben dőlhet el, jobbra vagy balra. Ez egyben az újpesti együttes dicsérete is. A mérkőzés különben végig változatos volt és az I. félidő is csak az első és utolsó negyedórájában mutatta előtérben a Ferencváros csapatát. Az első periódust három, a másodikat egy zöld-fehér korner jellemezte, egyéb azonban nem történt. Szünet után nagy vehemenciával kezdett a zöld-fehér csapat, Schlosser kapufája mellett azonban csak a 23. percben esett az első gól, ami alaposan próbára tette az újpesti védelem lelki erejét. Turay második gólja szemfüles akció eredménye volt, Bukovi gólja már inkább ráadásnak számít, mert a játék képe nem igazolta teljesen ezt a gólarányt. Az azonban kétségtelenül bebizonyosodott, hogy legjobb profi együttesünk a Ferencváros csapata, amely méltóan hódította el a bajnokság mellé a Magyar Kupát is, de beigazolódott a pünkösdi körmérkőzések irreális végeredménye is.

A Kupát, a hatalmasat és kicsinyített mását a futópályán helyezték el szemlére, hogy valamit a közönség is lásson. A pálya ugyanis üres! Az atlétikai versenyt pontosan befejezték; fél 6 már jóval elmúlt, a csapatok sehol!

- Mi az, mi az - horkan fel a tribün — nem lesz idő a hosszabbításra!
- Maga kis naiv - válaszolnak többen, — azt gondolja, hogy itt lesz hosszabbítás? Á, dehogy! Újrajátszás Inkább! Ősszel is jól jön két Ferencváros - Újpest meccs!!

Végre 20 percnyi késéssel elsőnek Amsellel és Fuhrmannal az élen kivonul a Ferencváros. Utána két perc múlva új dresszben az Újpest, nagyobb taps keretében! Már a választásnál veszekedés folyik, kétszer sorsolnak, mind a kétszer Újpest választ nappal hátban. A Ferencváros szabálytalanságot lát, tiltakozik, vitatkozás kezdődik. Először, másodszor…, harmadszor is választani, bosszankodik a tribün s tényleg harmadszor is választanak. Most azonban már nem tiltakozik többé a Ferencváros, mert a szerencse hozzájuk áll s a tüzelő nappal szembe az Újpest kerül. Felállanak.

Újpest kezd, rögtön taccs, majd Dán túl messziről lő - persze mellé. Most Kohut kap labdát, a tribün zúg, Kohut lefut. Jól betolta, állapítják meg, de bent nagy sajnálatra Dán és Turay elnézte. A 2. percben Újpest megy le veszélyesen, azonban Fuhrmann utolsó pillanatban szereli Moravcsikot. Újabb veszélyes lila-támadás után egy veszélytelen Fradi akció. Az 5. percben Dán pont a félvonalnál szöktetni akar, de a szöktetésből váratlanul elég érdekes kapuralövés lesz. A félvonalról! Következő percben Dán Lutz II-nek fejeli a labdát, innen korner lesz, ezt azonban Fogl II. menti.
A 7. percben újabb Fradi-korner, ez is veszélytelen, Remmer küldi a mezőnybe. Most P. Szabót szöktetik veszélyesen, csakhogy hosszan! Gyors és változó támadások, túl izgatott hangulat az eddigiek rövid és jellemző kritikája. A 9. percben Kohut a 16-osról bombát ad le, Szulik a kapufával együtt is csak kornerre védi. Kohut nagy tapsot kap, a harmadik Ferencváros-korner azonban szintén túl gyenge. Ingadozó Ferencváros védelem mellett Újpest lefut, Obitz alig tud hazaadással (!) menteni. A 13. percben Fogl II. szabadrúgása süvít a kapunál, P. Szabó odateszi a fejét, Amsel nincs a helyén s csak Hungler menti a biztos góltól a kaput a legkritikusabb pillanatban! A 15. percben viszont ellenakció, Dán kiugrasztja Kohutot, de az akció nem úgy végződik, ahogy sokan akarják, sőt két perc múlva is hasonlóan elmarad minden eredmény. Újpest ötösén nagy lökdösés után Turay egész közelről toronymagasan fölé lő. Újpest közönsége felszabadul a nagy légnyomástól, közben a bíróra rászabadulnak a panaszos hangok! Nagy figyelmetlenségével vonja magára a figyelmet a Fradi-pártiak szerint. Öt percig az Újpestet találjuk fölényben nevezetesebb esemény nélkül.
A 26. percben a Ferencváros védelme kissé előrehúzódik, P. Szabó offszájdízűen megfut, senki sincs előtte, Amsel kifut, ám P. Szabó ahelyett, hogy laposan lőne, magasan küldi a labdát az üres kapu sarka mellé. Veszélyes helyzet, az offszájdért mindenki reklamál, a publikum zúg s Klug bíró – helyesen - a határbírót okolja, hogy nem intett! A következő percben Klug túlbuzgó, most offszájdot ítél, noha Hungler II. Moravcsik és Schaller előtt állt. A 32. percben Dán szökteti Kohutot, Kohut begurít, össze-vissza megy a labda, míg végre Remmer kornert nem vét. 4:0 már a kornerarány a Ferencváros javára. A korner rossz. A 34. percben Schlosser négy lépésről Fogi II. mellett élesen fölé lő, utána Fogl II. és Schlosser összeáll és mutatóujjukat a másik orra alatt rázva hangos szavak keretében fenyegetőznek, a bíró is alig tud szétválasztani!
A 37. percben Kohut-bomba száll a kapu fölött el, míg a 38. percben Rázsó beadása Kohutnak nem jön jól lábra, pedig hat-hét lépésre állt a kaputól. Most szép a mérkőzés, gyönyörű akciók fejlődnek ki itt is, ott is, de különösen a Ferencváros részéről, Újpest azonban nem enged lőni. Rettenetesen védekezik! A 44. percben Schlosser – Dán akció után Dán fordulatból kapásból váratlan lövést enged meg. Kohut szabadrúgása zúg még el a kapu fölött s itt a félidővége.

A közönség fanatikus biztatása közben Ferencváros ostromával kezdődik a második félidő is.
Bukovi harmincméteres szabadrúgását Dán fejeli kapura, de Szulik elvetéssel kitolja. Schlosser lő rögtön rá emberbe, majd Kohut éles centere lesz Foglék zsákmánya. Újpestet Fogl II. félpályáról küldött szabadrúgása hozza frontba, a veszélyes labdát azonban Amsel szép stílusban, de éppen hogy lehúzza a berohanó és fejelni akaró P. Szabó elől, aki a labda helyett maga esik a kapuba. Kohut ugrik rögtön rá ki, Szulik kifut elébe oly szerencsésen, hogy testével fogja Kohut hatalmas lövését. Schlosser kerül ezután jó helyzetbe, az öreg rutinié hatalmas lövést ereszt meg a kapura, de a bomba a felső kapufáról pattan vissza.
A küzdelem mind hevesebb lesz, az összecsapások mind gyakoribbak. Csomó bírói tévedés is esik ismét, de főleg az egyik határbíró hibájából, Schlosser összeakaszkodik Fogl II-vel, bírói intésben részesül mind a kettő. Majd Lutz II. faultolja el csúnyán Bukovit. Lassan Újpest is támadásba lendül, csatársorának akciói azonban eleinte nagyon vérszegények. Még a legtöbb veszélyt Fogl II. félpályáról irányított hatalmas szabadrúgása jelent. A süvítő labdát Amsel szépen fogja, de elveszti, a rárohanó belsők elől azonban még önfeláldozó belevetéssel elcsípi és javít. Már a következő percben Rázsó száguld le, centere azonban hajszálnyira a kapu fölött süvít el. Schlosser fölé lő most, majd Dán ront. Ezután Újpest pár perce következik. Ströck hatalmas offszájd-helyzetét elnézi a bíró, Amsel kerül így kritikus helyzetbe, de az utolsó pillanatban kidobja a labdát a kétoldalról rárohanó Jakube és Moravcsik elől Obitz elé, aki felszabadít. Fuhrmann egy összecsapásnál megsérül és erősen sántikál. Hungler II. a következő újpesti támadásnál az utolsó pillanatban szereli a kiugró Ströcköt. Az iram igen heves. Publikumának folyton megújuló szuggesztív buzdítása, az állóhely felől taktusban harsogó: „Tempó Fradi! Tempó Fradi !” hangorkánra a Ferencváros ismét belefekszik, Kohut élesen visszahúzott labdáját Turay remekül a balsarok felé fejeli, de Szulik szenzációs elvetéssel ment. Majd Fogl III. teszi le csúnyán Rézsót, ezért Bukovi lő harminc méterről szabadrúgást, ezt Szulik parírozza, majd Bukovihoz kerül megint a labda, de a kitűnő centrhalf most mellé lő. A huszonkettedik perc meghozza végre a várva-várt gólt. Takács félpályáról küldött szabadrúgása a gólvonal előtt hatalmas kavarodást okoz. Egy csomóban a ferencvárosi belsők és az újpesti védelem, ide-oda pattog a labda a sok láb között. Szulik végre közbeveti magát, de Dán elkaparintja előle a labdát és Turay egy kis résen át a jobb sarokba helyezi.
1:0!
Kétszeres erővel zúg föl most a „Tempó Fradi!“ Dán futtából harminc méterről mellé lő, majd egy pár kemény összecsapás következik megint. Újpest fölforgatja csatársorát, P. Szabó lesz pár percig a center, Moravcsik a balszélső és a halfsorból Wilhelm II. előrerukkol a jobbösszekötőbe, míg helyére Jakube megy hátra.
Ez sem használ sokat. Néhány rövidlélegzetű lila-fehér támadás után már benn ül a második gól is Szulik hálójában. Takács hatalmas előreadott labdáját Fogi III. fejjel parírozza, Turay rátámad, s míg Fogi III. kissé könnyelműen „dekázni” akar, Turay habozás nélkül félfordulatból szenzációs lövéssel védhetetlenül a jobb sarokba lövi a labdát.
2:0!
Remek gól volt! Két perccel később Kohut támadása Ismét nagyon veszélyesnek látszik, de Vili bombája Fogl II-ről kornerra pattan. P. Szabó ismét visszamegy a szélére és Moravcsik is a helyére áll vissza. Wilheim II. azonban továbbra is elől marad. Remmer hendsze miatt Kohut lő harminc méterről szabadrúgást, de ez valamivel a felső léc fölött süvít el. Bukovi fáradhatatlanul dobja újra és újra frontba csatársorát, de a két Fogl nagy energiával és elkeseredetten ellenáll. Ezután megint újpesti támadás következik. Ströck szép lefutása végén centerez, de a belsők lekésik a jó labdát. Remmer szabadrúgását pedig P. Szabó melléfejeli. Majd P. Szabó remek centerét a befutó Schaller lövi kapásból, de Amsel szenzációsan véd. Az utolsó percek igen izgalmasak. A negyvenkettedik percben Kohut centerét Schlosser Dán elé emeli, akinek éles, magas fejesét Szulik felüti, már úgy látszik, hogy a gólban van a labda, de Szulik hátrahajolva még ki tudja ütni.
Fogl II. fölszabadító rúgásával Ströck rohan le, de a léc mögé centerez, majd Fogl Karcsi huszonöt méteres szabadrúgása az utolsó sánszot jelenti a lila-fehéreknek, de ez is centiméterekkel a baloldali léc mellett süvít el. Már mindenki az óráját nézi, a bíró is számolja már az egy perccel meghosszabbított félidő utolsó másodperceit, mikor mintegy harmincöt méterre az újpesti kaputól Bukovihoz kerül a labda, aki - miközben az újpesti védelem azt hiszi, hagy valamelyik szárnyat fogja szöktetni váratlanul hatalmas lövést küld a kapura, a labda végigfésülve Dán fejét, az elnyúló Szulik kezét érintve, a jobb felső sarokban akad meg.
3:0!

A nagycsütörtöki kudarc meg van bosszulva! Újrakezdés után aztán a bíró a mérkőzés végét jelzi.

Diadalmámorban kísérik le az öltözőbe a zöld-fehéreket a beözönlő publikum és Szigeti Imre kisfia büszkén viszi elől a csaknem nála is nagyobb magyar kupát.

Nyilatkozatok:
Szigeti Imre, a Ferencváros futballvezére:
- Azokra a sötét kárörvendő és …

NEMZETI SPORT 1927.06.17. 96. szám 3. oldal

…tudatlan kritikákra, nagycsütörtöki meccs után elparentálták a csapatot, ez volt a legméltóbb felelet.

Tóth István (Potya), a Ferencváros trénere:
- Meglátszott a csapaton a tíznapi pihenő és tíznapi céltudatos munka. Hogy ez mit tett, arról az eredmény ékesen beszél. Mindnyájan egész lelküket adták a küzdelembe a fiúk. A klubszeretetnek, az önfeláldozásnak Hungler II. adta a legszebb példáját, aki hatalmasan megdagadt, fájós bokával is kiállt a mérkőzésre és remekül végig küzdötte a nehéz meccset. Ezúton kell megköszönni a mi kedves publikumunknak is azt a lelkesítő biztatást, ami ebben az idegen környezetben nagyban hozzásegítette a csapatot a győzelem kivívásához.

Schlosser Imre:
- A ferencvárosi halfsor volt az, amely a mérkőzés sorsát eldöntötte, s amely állandó fölényben tudta tartani a csapatot. Kis szerencsével még nagyobb gólaránnyal is győzhettünk volna. Dán fejese a mérkőzés végén szerintem már benn volt a kapuban, Szulik már onnan ütötte ki.

Hungler II.:
- Megmutattuk, hogy mit jelent a franzstadti lelkesedés. Azt hiszem, nagyon is megérdemeltük a győzelmet és mindennél jobban esik, hogy visszaadtuk lila-fehéreknek a kölcsönt. Örülök, hogy a sérült lábam dacára végig tudtam küzdeni a meccset, s én is részese lettem ennek a talán legörvendetesebb tavaszi győzelmünknek.

Újpest öltözőjében érthetően elkeseredett a hangulat. Pozsonyi tréner rezignáltan állapítja meg a vereség tényét. Nem mondja, de kiérzik szavaiból, hogy a jobb ellenféltől elszenvedett vereségre nem igyekszik mentegetéseket keresni. Csak mellesleg jegyzi meg, hogy a csapat szél ellen játszott mind a két félidőben, az elsőben pedig még nap ellen is. A játékosok persze szomorúak. Fogl Karcsi felháborodva panaszkodik, hogy kővel dobálták meg, ami alaposan elvette kedvét a játéktól. A vezetőknek sincs kedvük nyilatkozni és csak a tribün előtt fogjuk el Jesznást, aki persze a csatársor meddőségén siránkozik.

Klug bíró biztos kézzel, okosan vezette a nagyfontosságú és érthetően izgalmas mérkőzést. Az első félidő eleresztett hatalmas lesállásaiért nem lehet felelőssé tenni, ezekben határbírája volt ludas. Szünet után ügyesen csitította le a minduntalan felhullámzó kedélyeket és az ő dicsérete, hogy a végig heves mérkőzés minden különösebb incidens nélkül folyt le.

A Ferencváros vezetősége az FTC-pálya vendéglőjében ünnepelte nagy vacsora keretében kupagyőztes csapatát. A társaság a késő éjszakai órákig maradt együtt igen jó hangulatban.

Eme hosszú cikk végén következzék az “igazi ínyenceknek ajánljuk”, ahol az oldal kinagyítása után olvasni lehet a korabeli Ausztria - Csehország válogatott mérkőzésről, találunk segítséget fürdő-ruházat, evezős-dresszek vásárlásához és olvashatunk a Sabaria transferlistára tett játékosairól is.

]]>www.ftcbk.eu]]>