A dolgozó nép sajnálja, s ki se nézi egy ilyen sántikáló, sajnálatraméltó emberből, hogy bármi rosszat is tett volna valaha. Mint Horngyula a 94-es kampányban…

„Legfeljebb 45 napig tartó átmeneti időszakra ideiglenes miniszterelnök kinevezését kéri Klaus Johannis elnöktől Victor Ponta román kormányfő. Pontának térdszalagszakadása van, ezért nem tudja ideiglenesen ellátni feladatait. A miniszterelnök ellen egyébként a DNA, a korrupcióellenes ügyészség is nyomoz, de Ponta korábban leszögezte: nem hajlandó lemondani.” – adta hírül vasárnap az MTI.

A baleset jó régen, még májusban történt. (Állítólag kosárlabdázott..) Ezért is fura, bár egyes filozófusok szerint vannak véletlenek, hogy pont akkor lehet csak megoperálni Ponta kormányfőt, mikor megfeszül a „politikai kötél” a nyaka körül. De ami igazán különlegessé teszi, hogy Törökországban kellett megműteni. Ugyan a román kórházak állapotát nem kell senkinek sem bemutatni (elég legyen annyi, hogy sok erdélyi magyar az anyaországba jár át orvosi ellátásra, pedig az itthoni körülmények is messze vannak az ideálistól elfogadhatótól…), de hogy csak Törökországban lenne megfelelő ellátás egy miniszterelnök számára – ezt nehéz elhinni!

Ponta most a betegágyat nyomja és vízszintesben készül fel a vizsgálatokra. Lesz rá ideje, mivel a miniszterelnöki posztot ideiglenesen átadja Gabriel Opreának, Ponta koalíciós partnerének, a Románia Haladásáért Országos Szövetségének (UNPR) elnökének. Így a meglebegtetett parlamenti bizalmi szavazástól, vagy a többség elvesztésétől sem kell félnie. Szóval két legyet egy csapásra! És persze az sem elképzelhetetlen, hogy ha tovább szorulna a korrupciós-hurok, akkor maradna még egy kicsit – élvezni a hagyományosan erős török vendégszeretetet mert csak nem gyógyul rendesen az a fránya térgy.

Az sem elhanyagolható szempont, hogy a történtek után szépen beindul a „sajnálat-effektus”, amit mi megtapasztalhattunk az antennákkal feldíszített Horgyulánál.

A már megboldogult miniszterelnökünk volt az, aki autóbalesetét követően egy szánalmat ébresztő nyakmerevítővel vitorlázott a kampányban állomásról állomásra. És neki működött ez a fajta „esendőségi-marketing”, hisz ki gondolná egy ilyen sérülékeny emberről, hogy valaha is pufajkásként géppisztollyal kergette az 56-os ifjakat?

(Mellette házmester-kommunikációs vonalon persze kimaxolták a „Boross akarta megölni, nehogy kiderülődjenek az MDF piszkos ügyei” tematikát is, ahogy most az Együtt próbált pontokat szerezni a Mészáros nemezisének beállított juhász halála kapcsán, de ez inkább az ö emberi minőségükről árul egyet s mást, nem a valóságról…)

Valami ilyesmi történt Medgyessy Péterrel is, mikor szinte esélytelenül leült Orbán Viktorral vitázni 2002-ben. Olyan beszédhibás, kissé esendő embernek tűnt, akinek esélye sincs elmondani azt, amit akar az agresszív vitapartner mellett. Ezt a típust pedig mindig kajálják a választók. Orbán Viktor pedig óvatlanul bele is sétált a „csapdába” és verbálisan ugyan agyonverte Medgyessyt, de a választásokat (ennek a vitának köszönhetően is) elvesztette. Hisz a jó magyar polgárok, a zemberek, azt látták, hogy ott van a miniszterelnök, aki felkészült ugyan, de gőgös, és biztos csak szavakban jobb, mint a másik; de ott van az ellenjelölt, aki csupa jót akar, csak nem tud olyan szépen szónokolni, mint általában a fránya kitanított politikusok. Aztán kiderült, hogy Medgyessy egy lufi volt, pont annyira hülye, mint amilyennek látszott. Addig maradhatott csupán szerencsétlenül csetlő-botló miniszterelnök, aki egy mondatot sem tud kinyögni úgy, hogy az alany és az állítmány a helyén legyen, míg azt az akkori „mérleg nyelve”, az SZDSZ úgy akarta. De ez megint egy másik történet…

A román sajtóviszonyokat ismerve a héten meg fognak érkezni a „kórházas fotók”, majd hétvége felé a mankóval sántikáló Pont. Közben interjúk híres román sportolókkal, akiknek szintén volt hasonló sérülésül. És nem csak a szív, hanem az eljárás is megszakad.

Románia így teljesít jobban.

]]>www.tutiblog.com]]> - Boris Vian