Ez megmutatkozott az oktatáspolitikájában, amelyet a sok támadás ellenére sikerrel képviselt Andrásfalvy Bertalan és Mádl Ferenc művelődési és közoktatási miniszter. Egyházi politikájában mindent elkövetett, hogy a volt történelmi, így a keresztény egyházak a reprivatizációban megerősödjenek, és visszakapják méltó helyüket, lehetőségüket a lelki gondozás, az oktatás, a szeretetszolgálat, a szociális gondoskodás és az egészségügyi ellátás területén. Ebben a munkában kiemelkedő szerepet játszott Pálos Miklós politikai államtitkár.

A magukat kamikazekormánynak elnevező, magyar nemzetben – 15 millió magyar – gondolkodó Antall József miniszterelnök azonban elvérzett a gazdasági átalakulás, az úgynevezett privatizáció területén. A parlamentáris demokrácia megteremtése, a szovjet csapatok kivonulásának levezénylése és a délszláv háború Magyarországra ható negatív hatásainak semlegesítése elvette az erejét attól, hogy hatékonyan szembeszálljon az ország kifosztásával. Ennek megfékezésében már Boross Péter későbbi miniszterelnök is tehetetlennek mutatkozott. Az ÁVÜ és az ÁPV Rt. vezetése már az elején azok kezébe került, akik kiárusították a nemzeti vagyont, nem feledkezve meg magukról sem.

Összegezve: a jobboldali kormány negyvenévi kommunista diktatúra után hiába vallott nemzeti alapelveket, ha a gazdaságban az MSZMP volt káderei fillérekért hozzájuthattak az állami tulajdonú gyárakhoz, kereskedelmi üzletláncokhoz, földekhez. Az már csak a hab volt a tortán, hogy a külföldi multinacionális kereskedelmi és élelmiszert áruló cégek korlátlan térnyerése tönkretette a kisipart, a kiskereskedelmet, a hazai ruha- és élelmiszeripart. Az új, többségében baloldali elitnek már terhére volt az ügyetlenkedő jobboldal, és nem véletlen, hogy 1994-ben a félrevezetett választókkal könnyűszerrel leváltatta az első rendszert megváltoztatni igyekvő Antall–Boross-kormányt.

Úgy tűnt, a jobboldal hosszú időre megbukott. Köszönhetően a szocialisták és a liberálisok mohóságának – pénzhez jutásuk érdekében a külföldieknek eladták stratégiai ágazatainkat, ezermilliárdokat szereztek büntetlenül az olajszőkítésből – és annak, hogy új erő jelentkezett a jobboldal térfelén: a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, lehetővé vált, hogy újra a jobboldal kerüljön hatalomra. A Fidesz nagy erővel látott neki 1998-ban a társadalmi és gazdaságpolitikai változtatásoknak, igyekezett leszorítani a költségvetést, visszafogni az eladósodottságot, s különös sikereket ért el a családpolitika terén számtalan kedvezménnyel és a Széchenyi-terv beindításával. Nemzetpolitikájában sokkal előbbre jutott, mint az MDF vezette Antall-kormány: szorosabbra fűzte a magyar–magyar kapcsolatot a határon túl élőkkel, határozottabban fellépett a magyar kisebbségek érdekeiért, és államiságunk ezredik évfordulójára Orbán Viktor politikája elmélyítette, tartalommal töltötte meg a magyarság identitástudatát például azzal is, hogy ünnepélyes keretek között országzászlókat kaptak a települések.

Az első Orbán-kormány választási vereségét elsősorban taktikai hibájának köszönheti. Hiába csökkentette adósságállományunkat 53 százalékra, hiába takarított meg a költségvetésnek több mint háromszázmilliárd forintot, a Fidesz nem tudott felépíteni egy erős pártszövetséget, nem tudott hangot találni az egyes választói rétegekkel, és nem tudott hathatós eredményeket elérni a mezőgazdaságban. A 2002-es választás második fordulója előtt Orbán Viktor későn mondta híveinek, hogy Magyarország a részvényesek Magyarországa lesz, a haszonból nem a magyar társadalom fog részesedni, a tönk szélére fogják vinni hazánkat… Sajnos igaza lett.

Utolsót nem mondok, de utolsó előtti lehetőségként a jobboldal harmadik kétharmados győzelmét a Fidesz–KDNP-pártszövetség határozott nemzeti programja hozta meg. Ennek a jobboldalnak nemcsak a retorikája, humán tettei nemzetiek, hanem a gazdaságpolitikája is.

A jobboldal történetében először Orbán Viktor kormánya teljes értékű nemzeti fordulatot hajtott végre nemcsak a gazdaságpolitikájában, hanem a törvénykezésében és az új alkotmány megteremtésében is. A támadás Magyarország ellen ezért hisztérikus erejű külföldön és belföldön egyaránt. A hazai és a nemzetközi baloldalnak csak a komprádor üzletpolitika felel meg. Az MSZP és liberális követői nem is leplezik, hogy folyamatosan feljelentik Magyarországot, az Orbán-kormányt Brüsszelben, különböző állítólagos kötelezettségszegései miatt.

Kell a külföld segítsége a haza elárulóinak, mert a hét végi kis szolidaritási tömegdemonstráció nagyon vérszegényre sikeredett. Ebben a mai hazai ellenzékben viszont nincs meg a kovász, és a hazaellenességgel soha nem is lesz meg. Ez már jó néhány baloldali gondolkodású embert is eltaszított a balliberális oldaltól. Ezért a jobboldalnak a kormányzást jól kell csinálnia. S addig marad hatalmon, ameddig nem idegeníti el szövetségeseit. Hajrá!