A miniszterelnök annyira elalélt attól, hogy a fiatalok mennyire odavannak érte, hogy azoknak is módot kívánt adni szeretetük kifejezésére, akik eddig a vaskalapos, életkori cenzust alkalmazó választójog miatt ezt pusztán a koncerteken hangoztatott ordításukkal bizonyíthatták. Így hát javaslatot tett a korhatár leszállítására, és bár alkoholt nem ihatnak, cigarettára nem gyújthatnak, autót nem vezethetnek, cicis nénire az interneten elvileg nem kattinthatnak, azért arról dönthessenek, ki vezesse az országot.

Szerencsére az ötlet a vakációkor pattant ki a fejéből, így az érintettek tudták is rögtön kommentelni az ideát, elvégre nem kellett nyolckor leadniuk a telefont a portán, mint iskolaidőben kellene. A hozzászólások viszont nem álltak meg a hála és a dicsőítés kifejezésénél, mert sokaknak nyomban további elvárásaik támadtak.

„Ha választhatunk abban, ki kormányozzon, nyilvánvalóan elég érettek vagyunk ahhoz is, hogy kiválasszuk, mit tanuljunk. A számítógépek és a mesterséges intelligencia világában semmi szükség a matekórára, egyébként sem szeretjük, nem beszélve a kémiáról. József Attila nyavalygásai helyett szívesebben tanulnám Majka rapszövegeit…”, adta meg az alaphangot egy gimnazista, és bár ezt még egy szívecskével díjazta a kormányfő, az elvárások áradásának már nem tudott gátat vetni.

„Kell-e egyáltalán iskolába járni?” – jött létre a Másfél Millióan Az Oktatás Ellen Facebook-csoport, felvetve, hogy arra a pártra fognak szavazni, amelyik felkarolja a javaslatukat. („Megfontolom, MP”)

És jöttek az óvodások. Ők is voksolnának. („Persze, de csak arról, hogy csoki- vagy eperfagyi legyen-e. MP”) „A frászkarikát! Kaktusz csoportunk szószólót is választott, Homonnay Bercit, aki legrégebben pisilt be utoljára.”

Ez már sok volt a miniszterelnöknek. Bercike posztja alatt kommentben utasította a Tisza-frakciót, akik elkészítették az Alkotmány 18. módosítását, amely szerint a hatálybalépés pillanatától Homonnay Bercike már nem a Kaktusz csoport tagja.

Ungváry Zsolt - ]]>www.demokrata.hu]]>