Magyarországon 2008 végéig rögzített árfolyamrendszer volt, ami azt jelenti, hogy egy sávban rögzítették a forint árfolyamát az euróhoz képest, és amennyiben a piaci mechanizmusok alapján az árfolyam ebből a sávból elmozdult volna, akkor a Nemzeti Banknak be kellett avatkoznia euró-vásárlással vagy –eladással az árfolyam stabilitása érdekében. Immár több mint két éve lebegő árfolyamrendszer működik hazánkban, amely szerint a piac határozhatja meg a forint árfolyamát, a központi banknak nem kell beavatkoznia az árfolyam alakításába. A lebegő árfolyamrendszerben tehát a valuták árfolyamát a piac értékítélete határozza meg, ha a piaci szereplők szerint a forint gyenge, akkor megemelkedik az euró (svájci frank, dollár) ára forintban kifejezve, ekkor fizetünk pl. 180-190 Ft-ot egy svájci frankért vagy közel 300 Ft-ot egy euróért. Amikor a piaci szereplők erősnek tartják a forintot (pl. mert jól működik a magyar gazdaság), akkor lemegy a valuták ára forintban kifejezve, és egy svájci frankért 150-160 Ft-ot fizetünk vagy egy euróért 230 Ft-ot, esetleg egy dollárért 160 Ft-ot (bár meg kell jegyezni, jelenleg a dollár nem túl erős, volt már olyan időszak, amikor 230 Ft-ba került egy dollár, jelenleg 200 Ft körül van az árfolyama).

 

Az alábbi ábrák a valuták hivatalos, MNB által jegyzett árfolyamának alakulását mutatják az elmúlt bő fél évben:

 

 

 

 

Az aktuális árfolyamot befolyásolhatják a nemzetközi hírek, a hazai gazdasági helyzet, egy-egy váratlan politika esemény, szóval gyakorlatilag bármi, ezért is változik az árfolyam egyik napról a másikra több forintot is.

 

A devizaárfolyamok fontosak a külkereskedőknek, akár vásárolnak külföldön terméket (importőrök) akár eladják külföldön a magyar termékeket (exportőrök). Az importőrök jobban szeretik az erős forintot, mert ugyanannyi forintért akkor több eurót tudnak venni és a több euróért több terméket tudnak az országba hozni, amit több forintért tudnak eladni itthon. Az exportőrök a gyenge forintot jobban szeretik, mert a külföldre vitt termékekért kapott euróért itthon több forintot kapnak, így a forintban számolt nyereségük magasabb lehet.

 

A magánszemélyeket ma Magyarországon jobban érdekli a svájci frank árfolyama, mivel nagyon sokan vettek fel devizahitelt, általában svájci frank alapút. A hitel felvételekor a bank az aktuális (saját) árfolyam alapján kiszámolta, hogy mennyi svájci frank értékű hitelt vesz fel az ügyfél, majd meghatározta, hogy mennyi a havonta esedékes törlesztő részlet. Aztán minden hónapban az éppen aktuális árfolyam alapján visszaszámolja, hogy a törlesztő részlet értéke mennyi forintban, és ezt szedi be az ügyféltől. Azok, akik néhány éve vették fel ezeket a deviza alapú hiteleket, mostanra nagymértékű törlesztő részlet-emelkedést kénytelenek elviselni, mivel a svájci frank árfolyama az óta 30-40 Ft-tal magasabb lett. Pl. ha valaki 5 évvel ezelőtt felvett 2.000.000 Ft-ot, az akkori 158 Ft-os árfolyamon, akkor ez kb. 12.660 CHF-nek felelt meg. Ehhez jön még persze a kamat. Tegyük fel, hogy a törlesztés havonta (kamattal együtt) 290 CHF. Öt évvel ezelőtt ez 45.820 Ft volt, most pedig a legfrissebb árfolyam alapján kb. 53.650 Ft, tehát nagyjából 8.000 Ft-tal (kb. 20%-kal) magasabb. A kereskedelmi bankok által meghatározott árfolyam ettől eltérhet néhány Ft-tal, így nagyobb is lehet ez a különbség.

Mint a példából látható, a gyenge forint a devizahiteleseknek nem jó, ha csak nem sikerült akkor felvenniük a hitelt, amikor a legerősebb volt a forint – valószínűleg nem sikerült, mert 190 Ft/CHF árfolyam esetén a bankok befagyasztották a hiteleket, tudták, hogy az nekik nem üzlet, ha magas árfolyamon adnak hitelt, és alacsony árfolyamon kapják vissza a pénzüket.

 

A hitelt felvevőknek a gyenge forint a rossz, a devizabetéttel rendelkezőknek pedig éppen fordítva, az erős forint a rossz. Akinek sok pénze van, annak érdemes erős forint esetén devizát vásárolni, majd gyenge forint esetén eladni, és az árfolyamnyereséget bezsebelni. Tehát aki 5 évvel ezelőtt tudott venni 10.000 svájci frankot kb. másfél millió Ft-ért, most közel 2 milliót kaphat érte, ha eladja. Amennyiben otthon tartotta ezt a pénzt, akkor nem túl nagy hozamot tudott realizálni, viszont ha az öt év alatt a bankban kamatoztatta, az alacsony betéti kamatok ellenére jól járhatott. Amennyiben az árfolyamok figyelte, még több nyereséget elérhetett, hiszen még magasabb árfolyamon is eladhatta idő közben a devizáját.

 

 

A bemutatott példákat természetesen euróra és dollárra is levetíthetjük. A dollár árfolyama nem mindig mozog együtt az euróéval és a svájci frankéval, hiszen más gazdasági, politikai helyzet alapján alakul ki, így a forint-dollár árfolyamok alakulása más tendenciát mutathat, mint az európai valuták árfolyama. Ezért mi itt Magyarországon elsősorban az eurót szoktuk figyelni, mivel a legjelentősebb külkereskedelmi partnerünk is az EU, gazdasági helyzetünk sokkal inkább függ az EU-tól, mint az USA-tól. A svájci frank pedig az ország semlegessége, függetlensége miatt tölt be jelentős szerepet hazánkban. Az árfolyamok változását érdemes nyomon követni, mert magánszemélyként is sokat nyerhetünk vagy veszíthetünk egy-egy tranzakción.

 

N. R. Ágnes