Egy régi szólás szerint: jak na novy rok, tak na cely rok! · Az öreg és bölcs főváros mindenért kárpótolja a szomjas vándort

Semmihez sem fogható hangulatával Prága magába szippantja az arra tévedt vándort, és ha van benne egy cseppnyi érzékenység a régi, misztikus világ iránt, örökre rabul ejti. Sohasem töltöttem el estét Prágában anélkül, hogy ne éreztem volna: a múlt vállamra teríti nagy barna köntösét, és leül mellém valamelyik kiskocsma vaskos fapadjára, vagy együtt kopog lépteimmel a macskakövek rengetegén. Minden alkalommal elkísér az éjszakai homályba burkolózott Károly hídra is, és ha testem megfáradt, együtt dőlünk rá a hatszáz éves kőkorlátra, hogy hallgassuk a Moldva moraját, megismerve a régvolt mesék titkait. Soha szűnni nem akaró násztáncot jár itt múlt és jelen, amelynek gyermeke ez a hamisítatlan, misztikus világ. Ahhoz, hogy részesei lehessünk mindennek, nem érdemes csupán néhány órát eltölteni „a cseh városok királynőjével”. Nem, Prágából nagyobb falatot kell harapni, és az sem baj, ha kicsit megüli gyomrunkat.

Ha azt kérnék tőlem, mutassam meg Prága szívét, gondolkodás nélkül az Óváros téri városháza öreg toronyórájára böknék. Vallom, az a lüktetés, ami akként járja át az egész várost, mint harangjainak évszázados kongása a kedves, szűk utcácskákat, innen indul. Egy prágai rege szerint az idegen földről érkezett órásmester, Hanus készítette a ma is hűségesen kattogó remekművet, akit később a városatyák megvakíttattak attól való félelmükben, hogy Hanus másutt is készít majd olyan órát, aminek csodájára járnak az emberek, így a prágai toronyóra dicsősége idejekorán lehanyatlik. A toronyórába a mester faragott egy csontvázat, amely kezében tartja a lélekharangot, és ma is minden órában megkondítja a város népe felett. Az akkor élt emberek csodatévő erőt és jóstehetséget tulajdonítottak neki. Egy másik rege azt mondja: hatalmát csak egy, szilveszter éjjelén született fiú tudja majd megtörni. Ha ellátogatunk ide, talán lehet ezen a szép, történelmi helyszínen kezdeni a sokat ígérő városnézést. Arra senki nem ad ugyan garanciát, hogy a mi szilveszteri látogatásunkkor születik meg a gyermek, aki elhárítja az egész országot fenyegető vészt, de számtalan érdekességet ringat bölcsőjében az öreg és bölcs Prága, ami mindenért kárpótolja a szomjas vándort.

Talán vétek is leírni, hiszen mindenki tudja: Csehország aranyló söreit jogosan helyezhetnénk a képzeletbeli dobogó legfelső fokára. Sok száz éve kezdődött az a dicsőséges történet, amelynek gyermekeit ma korsónkban dédelgethetjük. Ha valaki egyszer közelebbről megismeri, sőt barátja lesz ennek a kiváló minőségű nedűnek, egy darabig sírva fog kortyolni a hazai produktumokból, de kétségtelenül megér néhány hetes szenvedést az átmeneti gyönyörűség. Talán nem sértődünk meg azon sem, ha nem ízfokozókkal teli chipset vagy aszott német sóspálcikát tesznek elénk sörkorcsolya gyanánt, hanem megkínálnak minket egy kis fűszeres pácban érlelt sajttal vagy frissen sült kolbásszal, ecetes disznósajttal, esetleg a híres utopeneccel, amely krinolin, ecetes lé és hagyma összeházasításából született. Aki pedig meleg vacsorára vágyik, annak szilveszterkor sem kell lemondania a sörrel készült gulás és a töltött knédlik bámulatba ejtő világáról, a kocsmák és éttermek nagy részének ajtaja ilyenkor is nyitva áll.

A város szilveszterkor – akár az év többi napján – lankadatlanul pezseg, de főként turisták töltik meg az utcákat, mert a városlakók jelentős hányada általában úgy dönt, hogy valamelyik közeli síparadicsomban kíván átlépni avagy átsiklani az újévbe. A szállások ilyenkor sem drágák, és ha valaki nem nagy igényű, néhány száz koronáért meghúzhatja magát valamelyik városközponthoz közeli hostelban. Ám nem is az a legfontosabb, hogy hol hajtjuk álomra fejünket, hiszen legyünk őszinték: aki Prágába látogat, szálláshelyén kívánja a lehető legkevesebb időt tölteni. Az esti kultúrkocsmatúráról hazatérve, az édes bódulatban pedig senki nem nézi a párnahuzat márkáját. A fiatalok nagy része egyébként a Vencel és az Óváros téren ünnepli a szilvesztert, ezért aki itt tölti az év utolsó napját, biztosan nem fog unatkozni. Valljuk be: irigyelhetjük azt az embert, aki a végigmulatott éjszaka után valamelyik aranyló cseh sörrel vigasztalhatja előző éjjel meggyötört gyomrát. Egy régi szólás szerint jak na novy rok, tak na cely rok, vagyis amilyen az új év első napja, olyan lesz az egész esztendő. Ne kockáztassunk hát!

mno.hu, Mizsei Bernadett