Gondoljunk csak például az anno, dél-afrikai zsoldosok által megkísérelt puccsra vagy a több mint egy évtizedes szocialista egypártrendszerre. De most nem szomorú dolgokról lesz szó, hiszen az 1976-ban függetlenné vált szigetország lakossága május 19.-én ismét az urnák elé járulhat, hogy szavazzon arról, ki irányítsa az elkövetkezendő öt évben a szigeteket.

A Seychelle-szigeteki Nemzeti Haladás Pártjának (SPPF – Parti Lepep) jelöltjeként James Michel jelenlegi, és általánosságban nagyon szeretett elnöknek négy kihívóval kell szembenéznie: legfőbb ellenfelei a Seychelle-szigeteki Néppárt (SNP) vezetője, Wavel Ramkalawan és az Új Demokrata Párt (NDP) jelöltje, Ralph Volcere, akik mellett valószínűleg nem fog labdába rúgni a két független jelölt, az ügyvédként dolgozó Philippe Boule és a turizmusban tevékenykedő Marston St. Ange. A választás fő napja alapvetően május 21.-e lenne, de hogy ne legyenek időbeli csúszások és minden urnát időben vissza tudjanak szállítani a fő szigetre, Mahéra, a kisebb, külső szigetek lakói már május 19.-én nekiláthatnak állampolgári kötelességük teljesítésének.

A szakértők és újságírók nagyjából a 2006-os eredmények megismétlődését várják, amikor Michel elég nehezen ugyan, de legyőzte Ramkalawant és Boulét. Bár nagyon nem várhatóak visszaélések és csalások, nemzetközi és afrikai diplomatákból, önkéntesekből álló megfigyelő misszió érkezett a szigetekre a St. Lucia szigetéről érkezett Dr. Julian R. Hunte vezetésével, hogy figyelemmel kísérje a választás tisztaságát, amelyről később jelentés is készül majd. A szavazás békésségéről és tisztaságáról egyébként az ellenzék is meg van győződve, ahogy arról is, hogy veresége esetén Michel békében fog távozni pozíciójából, tehát nem kell tartani választási erőszaktól.

]]>]]>

Egy interjúban az előző voksolást csak 5%-kal elveszítő Wavel Ramkalawan arról is beszélt, hogy az egyre stabil seychelle-i demokráciában szinte elképzelhetetlen egy elefántcsontpartihoz hasonló helyzet, főleg, hogy éppen Michel elnök volt az, aki elsők között sürgette Laurent Gbagbo-t a távozásra. Akármivel is zárul a voksolás, az új elnöknek lesz mivel foglalkoznia, hiszen annak ellenére, hogy Magyarországról nézve egy álomország, egy paradicsom a Seychelle-szigetek, valójában igen égető problémákat kell orvosolnia az új vezetőnek.

Az első és legfontosabb mindenképpen a jelenleg más miatt a hírekbe került Nemzetközi Valutaalappal (IMF) közösen kidolgozott átfogó gazdasági reformcsomag kivitelezése, amely többek között új adónemeket vezet be és megpróbálja valamelyest csökkenteni az ország teljes turizmustól való függőségét (ez például az adóparadicsom-státusszal lenne elérhető). Egy békében lezajló és tiszta eredményt hozó választás egyben azt is jelentené, hogy talán a Seychelle-szigetek végleg levethetné magáról a “demokráciának álcázott diktatúra” jelzőt, amellyel az ellenzék általában illetni szokta, köszönhetően főleg annak, hogy a jelenlegi kormányzópárton kívül senkinek nincs beleszólása a döntésekbe. Aztán ott van még a sajtó teljes befolyásolása, a protekcionizmus – erre egyébként a választási megfigyelők is készülnek, a lehetséges kockázati tényezők között szerepel az ellenzék médiából való kizárása, a választók esetleges megfélemlítése és a kampánypénzek aránytalan elosztása.

De vajon a szigetek valóban készen állnak az igazi demokráciára? Az országban az 1993-as alkotmány elfogadása óta van többpártrendszer, de csak a nevében, ugyanis az elmúlt 18 évben ugyanaz a párt, ugyanaz az elv uralkodott, James Michel pedig még csak a második elnök, aki uralkodott ebben a rendszerben, ráadásul az elsőszámú napilap, a Nation és az egyetlen televíziós állomás, az SBC is elképesztő módon kormánypárti. Hogy ez mit is jelent pontosan: például vannak olyan lapszámok, amikor a Nationben egy tucat kép van az elnökről, több cikk intézkedéseiről, nyilatkozatairól, míg az ellenzék véleményéről semmi. Az ellenzéki média képviselőit pedig rendszeresen zaklatások érik, 2007-ben például a legnépszerűbb ellenzéki jelöltet, Ramkalawant és az egyik ellenzéki újság szerkesztőjét összeverte a rendőrség az újabb médiakorlátozások miatti megmozduláson.

]]>]]>

Persze, hangsúlyozni kell, hogy itt nem szabad valamiféle brutális elnyomásról, igazi értelemben vett diktatúráról beszélni (a jelenlegi vezetés azért megfelelő kézzel irányítja az országot), csak egyszerűen a kormány és az ellenzék közötti aránytalanságokról van szó. Ráadásul az élet sem rossz, az egészségügy teljesen ingyenes a lakosság számára, akit a szigeteken nem tudnak megfelelően ellátni, azt állami pénzen elviszik oda, ahol már megkaphatja a megfelelő kezelést, egészen stabil nyugdíj- és szociális ellátó rendszerrel rendelkeznek és a fizetések mértéke is bőven élvezhetővé teszi a mindennapokat. Fontos probléma még, amivel mindenképpen foglalkozni kell a jövőben, a korrupció és a protekcionizmus, amely ugyan nem csak a kormányzópárt sajátossága, de mivel ők rendelkeznek a legtöbb forrással, a legtöbb ilyen vád és gyanú őket éri – bár van, amikor beigazolódott gyanúról van szó.

Cégek, amelyeknek “kötelező” bizonyos összeget a kampányba befizetni, állami alkalmazottak, akiknek “kötelező” a kormánypártra szavazni és sorolhatnánk még tovább. Az élet ezektől a dolgoktól persze nem lesz elviselhetetlen, vagy szörnyű a seychelle-i lakosság számára, csak egy ilyen pici közösségben (69 ezer ember járulhat most az urnákhoz), tisztán láthatóak azok a dolgok, amelyek egy hatalmas országban könnyebben eltüntethetők.

És végül egy olyan probléma megoldása is az új elnök feladata lesz, amelynek kezeléséért már eddig is nagyon sokat tett az ország: a kalózok elleni küzdelem.