- 0
A brit Guardian napilapé a világ egyik legolvasottabb hír- és véleményportálja. Kedd délután posztolta ki és nyomtatott kiadásában szerdán jelentette meg publicistája, Hadley Feeman cikkét a francia elnökválasztásról ezzel a címmel: „Le Pen egy szélsőjobboldali holokauszt-revizionista. Macron meg nem. Nehéz a választás?”
Cikke ismertetése előtt azonban néhány szó a franciaországi választások demokratikus és szabad voltáról.
Soros egyik hazai kitartottja, az Eötvös Károly Intézet elnöke, Majtényi László, a hazai „demokratikus ellenzék” közös államfőjelöltje kedden a Klubrádióban demagogizált arról, hogy nálunk már a korábbi választás sem volt szabad és demokratikus, mert a sajtónk sem az.
Talán arra gondolt, hogy az őt imádó RTL Klub, a ATV, a HírTV, stb. híradóinak a nézettsége csupán mintegy tizenötszörös a kormánypárti adókéhoz viszonyítva.
Csakhogy Majtényi Magyarországra felállított kritériuma alapján szinte nincs nyugati ország, ahol szabad és demokratikus lenne a választás. Franciaországban két jelölt között dől majd el az elnöki tisztség. Meg tudna nevezni bárki egyetlen olyan fősodratú francia napilapot, amelyben a Marine Le Penre szavazók megtalálhatják napi betevő olvasmányukat? A kérdés természetesen szónoki volt.
Most pedig nézzük, mit ír ez az egykor tisztességesen és valódi módon baloldali, azaz antiglobalista, háborúellenes, az elnyomó országokat címkére, vallásra tekintet nélkül bíráló brit lap az egymással farkasszemet néző két francia elnökjelöltről.
A cikk azzal az ironikus felütéssel indít, hogy „Vajon egy befektető bankár analóg a holokauszt-revizionistával? Vajon a neoliberalizmus egy szinten van a neofasizmussal?”
A szerző ezután elmondja, hogy
„Marine Le Pen olyan politikai dinasztiából származik, amely az antiszemitizmus, rasszizmus és fasizmus állhatatos alapjaira épült”
. Ami azt mutatja, Freeman úr nem olvasta hazai liberálisaink figyelmeztető szavait az „apák-fiúk” tézis tarthatatlanságáról.
Ezután számos bekezdés következik a fasizmus témában, beleértve a Vichy-kormányt, a holokausztban bűnös francia csendőröket, stb.
Ezután rátér azok megfeddésére, akik csakúgy ímmel-ámmal akarnának Emmanuel Macronra, a szociál-liberális, befektetési bankár múltú elnökjelöltre szavazni, és nem teljes elánnal. Mert, írja, „bizony vannak közülünk egyesek, akik nagyon is könnyen el tudnak képzelni egy fasiszta vezető által dirigált Franciaországot… Jó, bíráljuk Macron politikáját, de csak azért berzenkedni ellene, mert ideológiailag nem tetszik nekünk, hogy kicsoda – bankár, bennfentes – az a dekadencia meghatározása.”
Majd: „Egy héttel az amerikai választások előtt David Sadaris a bizonytalan amerikai szavazókról írt, és összehasonlította őket egy repülőgépen utazóval, akitől megkérdezik, mit kíván enni:
’Talán csirkét szeretne?’… ’Vagy inkább enne egy tál szart, amelyet üvegtörmelékkel ízesítettek?’
E választásban bizonytalannak lenni annyit tesz, mint egy percig habozni, és azután rákérdezni arra, miként készítették el a csirkét”.
Nos, mit szólna a Guardian, ha egy magyar jobboldali lap Áder és Majtényi közötti választást hasonló módon tálalná fel?
Ugye ez a kérdés is szónoki?
Lovas István - www.magyaridok.hu