Ma 2020 január 25. Pál napja van. Holnap Vanda, Paula napja lesz.
Oriana Fallaci végrendelete

Oriana Fallaci végrendelete

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Amikor augusztus végén megjelent Thilo Sarrazin azóta már hírhedté vált könyve, melyben a neves szociáldemokrata politikus, a Deutsche Bundesbank elnökségének tagja kerek perec kijelentette, hogy az iszlám országokból beözönlő emigráció egyenesen káros és veszélyes, kitört a botrány.

Sarrazin lemondott tisztségéről, a német sajtó és vezető politikusok, Christian Wulff államelnökkel az élen, keményen elítélték a rasszizmust már-már súroló nézeteit. Igen ám, de mit tesz most a német politika és közélet, amikor egy múlt hétvégi fellépése során a "multikulti" halálát elismerte maga Angela Merkel is?

Persze, az ő szóhasználata sokkal elegánsabb, sehol nem sértette meg a muszlimok önérzetét, nem vádolta őket azzal, hogy a német jóléti államot dézsmálják, vagy - mint Sarrazin - hogy egyenesen butábbak és primitívebbek, mint az őket befogadó németek. Mégis, Merkel szava sokkal többet nyom a latban. A kancellár asszony véleményét nem lehet elintézni azzal, hogy lám, ez is a sovinizmusból táplálkozó, elegáns csomagolásban tálalt idegengyűlölet.



Már rövid áttekintés is elegendő ahhoz, hogy meggyőződjünk: az utóbbi években az új vagy hirtelen népszerűségre törő politikai figurákra egész Európában jellemző az emigránsellenes radikalizmus. Húsz éve ki gondolta volna, hogy a kifinomult kultúrájú Észak-Olaszországban nagy befolyásra tesz szert az idegengyűlölő Északi Liga? Hogy a toleranciájukról híres hollandok több mint 15 százaléka Geert Wildersre szavaz, aki már néhány hete bíróság előtt kénytelen magyarázkodni, miért tartja a Koránt és a Mein Kampfot azonosan veszélyes műnek. Hogy a nem kevésbé toleráns svédek vagy svájciak idegengyűlölő politikusoknak nyitottak utat a parlamentjeikben.

Ezekre a kérdésekre minden európai polgárnak megvan a saját válasza. Csupán a szélsőségektől rettegő politikusok kerülgették éveken keresztül a témát, vagy emészthetetlenül oktató hangon beszéltek az emberekkel. Főleg a baloldal dominanciájának időszakában.

Svédországban olyannyira törődtek az emigránsok lelkivilágával, hogy több mint harminc nyelven megszervezték az iskolai oktatást. Ezek között legkevésbé volt fontos a svéd, nehogy az erőszakos beolvasztás vádját hozza fel valaki. Így sikerült teljesen elidegenedett társadalmi csoportokat felnevelni, akik se az óhazájukkal, se a befogadó országgal nem képesek azonosulni. Egy részük ebben a lelki hontalanságában a fundamentalizmus felé fordul. Ugyanakkor a zömében bevándorlókból álló amerikai vagy akár ausztrál társadalomban ehhez hasonló problémát nem ismernek.

A hagyományos és az európai politikában domináló pártok hallgatását és szemmel látható tanácstalanságát a populisták használják ki. Az ő politikai talajuk a félelem és az ésszerű válaszok hiánya. Ködösítés nélkül kimondják azt, amit a nyugtalan és megrémült emberek hallani akarnak - hogy nem fogunk tanácstalanul várni, amíg újabb tálibok jelennek meg Londonban vagy Párizsban, hogy nem tetszenek a Marokkóban honos szokások Olaszországban, hogy a harminc éve Berlinben dolgozó törökök észrevehetnék már, hogy nem Anatóliában élnek.



Mindezt már jó ideje megírta Samuel Huntington és Oriana Fallaci, de addig, amíg a "civilizációk háborúja" főleg az entellektüelek vitájának tárgya volt, a mainstream politika hallgatott. Csak a szókimondó és egyre nagyobb területet elfoglaló politikai konkurensek megjelenése változtatta meg gyökeresen a helyzetet.

Ez a harc Franciaországban kezdődött a muszlim csadorok ellen, de egyre több európai országban is elfogadnak hasonló szabályozásokat. Kemény elszámoltatásra számíthatnak a muszlim "becsületgyilkosságok" elkövetői. Nem lesz tolerancia a többnejűséggel és a hitélet burkolt ideológiai agymosásával szemben sem.

Eleinte csak Nicolas Sarkozynek volt bátorsága kimondani, még az Európai Bizottság elítélésének ellenére is azt, hogy hol a határ. Ezek után már mások is szókimondóbbak lesznek - akár őszinte meggyőződésből, akár a következő választások eredményétől tartva.

Nem tudom, mi lehetett Angela Merkel indítéka, de most már egészen biztos: azután, hogy beismerte a német bevándorlási politika csődjét, kijelentése meg fogja változtatni az összeurópai diskurzust.

A tabuknak vége.

hetivalasz.hu, Jaroslaw Gizinski

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Szépségápolás (15) Heti lámpás (227) Tereb (139) Emberi kapcsolatok (36) Történelem (13) Alámerült atlantiszom (142) Kultúra (4) Autómánia (61) Belföld (5) Mozaik (42) Gazdaság (635) Rejtőzködő magyarország (171) Politika (1571) Flag gondolja (33) Tv fotel (65) Sport (729) Vetítő (37) Mondom a magamét (4260) Életmód (1) Gasztronómia (539) Irodalmi kávéház (477) Mozi világ (440) Egészség (50) Nagyvilág (1443) Jobbegyenes (1670)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>