Ma 2020 január 27. Angelika napja van. Holnap Károly, Karola napja lesz.
george-soros-god-700x350.jpeg

Antidogma - USA: dindu nuffinok chimpouton

Flag

Szöveg méret

2
Átlag: 2 (1 szavazat)
Az amerikaiak szeretik azzal kábítani magukat, hogy országuk erejét a faji-etnikai változatosság adja.

Ezzel szemben az utóbbi évtizedek történelme éppenséggel azt bizonyítja, hogy egyre növekszik a „diverzitásból” eredő megosztottság és sokasodnak a fajközi konfliktusok. Az USA távolról sem az a paradicsomi etnikai „olvasztótégely”, amelyet a néger polgárjogi mozgalom idején 50 éve, vagy egy mulatt elnök beiktatása pillanatában elképzeltek. Ahogyan a múlt évi fergusoni, baltimore-i, charlotte-i, milwaukee-i stb. négerzavargások (a nagyvárosi szlengben: chimpout) ismételten megmutatták, a faji kérdés meghaladásának álma egyáltalán nem teljesült. A felháborodás, amellyel a spanyol ajkúak reagáltak Donald Trump egyik választási ígéretére, miszerint kitoloncol minden illegális bevándorlót, szintén az amerikai társadalom faji megosztottságát jelzi. Az amerikai lakónegyedek és iskolák változatlanul majdnem ugyanannyira szegregáltak, mint a múlt század hatvanas éveiben voltak. Elgondolkodtató tény az is – legalábbis azok számára, akik akarnak és tudnak gondolkozni –, miszerint Amerikában a leggazdagabb fekete környéken nagyobb a bűnözés, mint a legszegényebb fehér környéken. (The Richest Black Neighborhood in America Has A Higher Rate of Crime Than The Poorest White Neighborhood in America, paultown.com)

Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a legújabb felmérések alapján az amerikaiak többsége egyre feszültebbnek tartja a fajok és etnikumok közötti kapcsolatokat. (US race relations are deteriorating, businessinsider.com, 2015. augusztus 6.) Miért? A PC-válasz az, hogy a fehérek még mindig nem tettek elég erőfeszítést „rasszizmusuk” megszüntetésére. Valójában azonban egyre több fekete és latínó is elutasítja az etnikai olvasztótégely fogalmát, olyannyira, hogy a kisebbségek faji-etnikai szolidaritása a politikai élet megkerülhetetlen tényezőjének és egy nagyon hatékony nyomásgyakorló eszköznek számít. Ha az amerikaiak nemzedékről nemzedékre továbbra is a faji elkülönülésre, az etnikai gettósodásra törekednek, akkor a deszegregációval kapcsolatos várakozások talán utópiának bizonyultak? Ha a diverzitás a feszültség forrása, nem jelent-e kockázatot egy olyan politika, amely azon a (bal)hiedelmen alapul, miszerint a faji sokszínűség adja egy ország erejét? Ha a faji-etnikai kisebbségek továbbra is közösségi érdekeket érvényesítenek, észszerű elvárni a fehérektől, hogy úgy tegyenek, mintha nekik nem lennének ugyanilyen érdekeik?

Mindezek a kérdések joggal merültek fel azután, hogy 2016-ban régóta nem tapasztalt hevességű faji zavargások rázták meg Amerikát, a feketék által elkövetett nyári rendőrgyilkosságokban tetőzve. A 60-as évek óta ez persze már nem számít újdonságnak, ami azonban a mostani chimpoutot a korábbiaktól megkülönbözteti, az a nyíltan fehérellenes lincshangulat, amelyet az internetes kapcsolati hálók és a fősodratú médiumok visszhangoznak egészen a demokrata hatalom csúcsáig, amely addig szította a káoszt, amíg végül maga is teljesen belegabalyodott.

Emlékeztetőül: 2011 végén a demokrata párt boszorkánykonyhájában kifőzték az Occupy Wall Street (OWS) projektet, hogy a kapitalizmusellenesség cégére alatt Obama újraválasztásához toborozzanak utcai harcosokat. Ezek némi vandalizmuson és randalírozáson kívül nem követtek el erőszakos tetteket a köztereken és közparkokban megvalósított kempingezésük során. Több vezetőjüket és agitátorukat kooptálták Obama választási kampányába, és miután a kedvencüket újraválasztották, George Soros megszüntette a finanszírozásukat, az OWS pedig egyik napról a másikra eltűnt, mint szürke szamár a ködben.

Három éve a demokraták úgy döntöttek, hogy megismétlik ugyanezt a trükköt, de bakot lőttek. Ahelyett ugyanis, hogy elkényeztetett fehér burzsoácsemetéket aktivizáltak volna, akik csak a diákhiteleiket akarták eltöröltetni, hogy semmit se kelljen fizetniük a teljesen haszontalan és nevetségesebbnél nevetségesebb diplomáikért (pl. fekete tanulmányok, gender tanulmányok, női tanulmányok, társadalmi aktivizmus, a hip-hop szociológiája, parapszichológia, buzi (sic!) zenetudomány, liberális művészetek, kiberfeminizmus stb.), ez alkalommal fekete prolikkal akarták kikapartatni a választási győzelem gesztenyéjét. Soros, Debbie Wassermann-Schulz, Sidney Blumenthal és Clintonné hasonszőrű éceszgéberei ugyanis rádöbbentek arra, hogy a jelöltjük túlságosan is korrupt, túlságosan is kötődik a Wall Streethez és túlságosan is gazdag ahhoz, hogy baloldalinak tűnjön, és még a média sem képes eladhatóvá sminkelni. Felplankolták tehát egy néger tini „gangsta” halálát, akit egy fehér zsaru ártalmatlanított Fergusonban, és a kampányidőszakokban hagyományosan felpörgetett antirasszista hangulatkeltés céljára létrehozták a Fekete Életek Számítanak (Black Lives Matter) nevű fajvédő aberrációt, amely azonban mára elszabadult a pórázról – akárcsak a filmbéli Django Tarantino őrült agyában.

Noha a kormányban, a médiában és általában is az establishmentben mindenki inkább leharapná a nyelvét, semhogy nyíltan beismerje Amerika egyik ki nem mondott nagy igazságát, hogy a rendőrség itt valójában arra szolgál, hogy terrorizáljon egy sokmilliós civilizálhatatlan népességet, olyan szinten tartva atavisztikus kegyetlenségét, amely még nem teszi lehetetlenné a társadalom működését. Időről időre ezért likvidálnak a rendfenntartók elrettentésül néger férfiakat vagy ahogy a nagyvárosi szlengben nevezik őket, dindu nuffinokat (a lefülelt fekete bűnözők által szokásos védekezésként darált I didn’t do nothing, vagyis „nem csináltam semmit” négeresen artikulált alakjából). Az amerikai zsaruk legfőbb feladata tehát: fenntartani a rend látszatát ebben a multikulti latrinában, hogy a benne fortyogó toxikus ágensek a vécétető alatt maradjanak és ne árasszák el a házigazda fényűzően bebútorozott szalonját. Ez az amerikai „szivárványnemzet” profán valósága. Manapság azonban már a végső stádiumú szenilitás jelei mutatkoznak az USA-ban, amely jelenség a történelemben mindig végzetesnek bizonyult bármely rezsim számára. Az történt ugyanis, hogy a balosok kezdik elhinni saját propagandájukat. Erre pedig Donald Trump sem találhat gyógyírt, még ha akarna sem.

Gazdag István - ]]>www.demokrata.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tv fotel (65) Életmód (1) Belföld (5) Sport (729) Autómánia (61) Jobbegyenes (1671) Heti lámpás (227) Gasztronómia (539) Kultúra (4) Emberi kapcsolatok (36) Mozi világ (440) Tereb (139) Irodalmi kávéház (477) Történelem (13) Mozaik (42) Flag gondolja (33) Politika (1571) Egészség (50) Rejtőzködő magyarország (171) Alámerült atlantiszom (142) Vetítő (37) Szépségápolás (15) Mondom a magamét (4262) Gazdaság (635) Nagyvilág (1443)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>