Ma 2019 december 10. Judit napja van. Holnap Árpád napja lesz.
Hillary for prez? 2.

Hillary for prez? 2.

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Hillary Clinton tagadhatatlanul a legnagyobb esélyese a 2016-os amerikai elnökválasztásnak.

Ismerjük meg hát az Egyesült Államok következő elnökét! sorozatunk második része következik.

Az afro-amerikaiakkal szemben érzett bűntudatot kimaxolták a demokraták Obamával, most jöhet a “legyen végre nő az elnökünk” kampánya.

1993-ban férjét, Bill-t megválasztják elnöknek, és bár látjuk, hogy az amerikai közélet legmagasabb szintjén mozgolódott már 20 éve, mégis First Ladyként ismeri meg a Világ ekkor. Azonban már ekkor egy „új fajta” First Lady típust jelenít meg. A bájosan mosolygó, és kórházakat átadó meg óvodákban jópofizgató „klasszikus” First Ladykkel szemben beleveti magát a kormányzásba, férje egyik legkomolyabb választási ígéretének, a társadalombiztosítás ügyének harcosa lesz. Ekkor jön az immár harmadik „necces ügye”: több cikk is szólt és szól arról, hogy ez volt életének az a fordulópontja, mikor Clintonné pénzéhsége erősebb lett elvi elkötelezettségnél, és tulajdonképpen hathatósan közreműködött abban, hogy a Clinton-Care ne valósulhasson meg.

A cikkek és oknyomozások tanúsága szerint – miközben ő volt felelős azért, hogy férje választási ígérete, az általános társadalombiztosítás (örök kör az amerikai politikában – most Obama nyűglődik ugyanezzel) megvalósulhasson, épp ő volt az is, aki engedett az egészségbiztosító lobbi nyomásának, és –úgy tűnik – hogy alapítványait is szépen meg tudta tölteni az egészségügyi lobbi pénzeivel kéz alatt. Ha úgy tetszik szebb példát a „fehér galléros védelmi pénzszedésre” nem is lehetne találni. Hogy értsük a felállást: van egy Szenátor (esetünkben Hillary) aki a lobbi-érdekekkel ellentétes törvénycsomag kidolgozását feladatok kéri és kapja férjétől. A lobbik, akik ezt nyilván nem akarják, elkezdenek ellenérdekelt kampányt folytatni – Hillary Clinton esetében például a televíziós hirdetésként leadott Harry és Loise „filmecskét” sugározzák.  A huncutság akkor kezdődik, amikor a lobbik fizetési listáján megjelenik maga a törvény kidolgozója, aki aztán „puhít”, „enyhít”, „visszavesz”. Ezt az Atlanti-óceán innenső partján simán lefizetésnek vagy korrupciónak nevezik – persze csak ha ügyetlenül csinálják, de a túlparton se díjazzák érdemrenddel.

De Clinton soha nem volt ügyetlen, már arkansasi szenátorné korában belekóstolt a nagy pénzek elrejtésébe.

És épp ezért nem mindegy, hogy milyen kapcsolata volt anno személyesen Clintonnak a ruszkikkal, hisz a Jelcin érában, tehát férje „uralkodása” alatt ]]>szórja tele Amerika az NGO-kkal a Kremlt]]>. Ekkor jön létre a Gore- Csernomirgyin megállapodás, amely az „évszázad üzlete volt” az USA és az oroszok között, az utóbbiak kárára. A Clintonék nagy barátja, Soros Gyurka is ekkor lép be a képbe, nem beszélve arról, hogy Hillary Clinton épp Al Gore alelnökkel karöltve dolgozott a Clinton-Care-en szoros munkatársként. Clintonné amúgy férje elnöksége alatt meglehetősen aktív volt diplomáciailag is: több mint 80 országba látogatott el, ezekből az utazásaiból nőtt ki a Clinton-kormány egyik legnagyobb botránya 1996-ban a Travelgate, melyben épp annak a New York Times-nak az oknyomozói kapták nyílt hazugságon Hillary Clintont, akik pár évvel korábban még Clinton megválasztásáért küzdöttek. Nem véletlen, hogy a napokban is a New York Times „robbantotta” az első komoly Hillary-bombát egy ]]>a kanadaiakat és a Roszatomot a Clinton alapítványon keresztül összekötő uránium-biznisz]]> kapcsán 2003-ból.

Hillary nagyon szeret nagy összegeket utaztatni, a Travelgate-en túlmutató Whitewater Gate, ami a Clinton Alapítvány és befektetések körül robbant a kilencvenes években, szintén a politikai és üzleti tevékenység összefonódását, nyomásgyakorlást, adócsalást és egyebeket tartalmaz. A többszörös Pulitzer díjas William Safire, a New York Times liberális kolumnistája különösen kegyetlenül nyilatkozott Hillary személyéről:

pénzéhes, gátlástalan, hazug, törtető, karrierista némbernek írta le cikksorozata konklúziójában,

aki maga alá gyűri a férjét, kétes bizniszeket folytat, és rutinszerűen zsarol és hajt fel pénzeket. A Whitewater-ügy legnagyobb vádja is tulajdonképp az volt, hogy politikai nyomásgyakorlással zsarolt ki egy illegális többmillió dolláros összeget, miután a családi befektetések bennragadtak egy bedőlt brókercégnél. Az amerikai Questor-botrányok a nyolcvanas években voltak, és a Whitewater-ügy is tulajdonképp arról szól, hogy Clintonék milyen módon kaptak „füleseket”, és hogyan sikerült a kisbefektetőket megelőzve, kétes eszközökkel kártalanítani magukat. Safire 2009-ben meghalt, a Clinton-ére régi botrányait már rég a feledés homálya fedi, és a legtöbb ilyen botrány már akkor eldurrant, amikor Hillary Clinton a CGI élén folytatta a pénzezést, és a nemzetközi konspirációt.

A kétezres években visszavonulva a Clinton Alapítvány és a Clinton Global Initiative összegründolását kezdte meg, amely pár év alatt 500 milliós tőkéjű, tehát a korábbi „Hillary-NGO-nál” a New World Organisationnál kb. 20-szor nagyobb szervezet lett. A most előkerülő, legújabb vádak szerint a CGI Észak-Koreától, kínai és orosz „támogatóktól” is fogadott el pénzt. Maga a CBS robbantotta két éve a bombát: a kínai pártfőtitkár bizalmasa, a kínai kommunista oligarcha a Rilin Enterprises egyedül 2 millió dollárral dobta meg Clintonékat. A Clinton Alapítványban nem kevés kormány és külföldi gigacég pénze van jelen kazahsztántól Indiáig, és közel keleti rezsimekig. Meglepően sok szál vezet Oroszországba, és a volt Szovjetunióba, ahonnan a Roszatom, Gazprom számlaszámai kezdenek el ficegni az egyik, furcsa (nem kell meglepődni) szélsőbaloldali és liberális civil szervezetek a másik oldalon. Ezekből az ügyekből mellesleg épp május 5-én fog megjelenni könyv ]]>„Clinton Cash: The Untold Story of How and Why Foreign Governments and Businesses Helped Make Bill and Hillary Rich”]]>

A könyvet Peter Sweitzer jegyzi. Az írás tartalmazza Safire korábbi nyomozásait, és olyan finomságokkal trailerezik a héten az irományt, miszerint Hillary Clinton immár külügyminiszterként horribilis összegekért foglalkoztatta saját férjét, mint „beszéd-tartó” jószolgálati nagykövetet, amely állami pénzek – nem meglepő módon – saját alapítványuk számláját dagasztották. A New York Times, amelyik meglepő módon a Huffington Posttal együtt eléggé Hillary-szkeptikus állásponton van annak ellenére, hogy egyébiránt elvtársak, épp a héten kedveskedett egy tényfeltáró riporttal Hillary és Bill Clinton alapítványáról, melyben épp Putyin ad sakkot a „demokrácia örzőinek” korrupció témában.

A történet szintén a kétezres években játszódik, amikor Putyin és a Roszatom beszerzett egy kanadai urániumbányát az Uranium One nevű bányát. Erre 2009 és 2013 között több lépésben került sor, miközben ugyanezen időben négy részletben egy magánalapítványon keresztül több mint 3 millió dollár érkezett meg Clintonék számlájára. Ismerős felállás? Pont, mint a nyolcvanas években.

Az utazgatásaival már a kilencvenes években botrányokat kavaró Clinton mama kavart a háttérben.  Bill papa pedig – Hillary mama, mint külügyminiszter megbízásából – állami pénzen 2005-ben utazott Kazahsztánba, ahol a küldöttségében utazott egy bizonyos Frank Giustra nevű üzletember is. Két évvel később ez az üzletember elkezdte a kanadai cégben lévő részesedését orosz befektetőknek eladogatni, majd végül az egész kanadai bányát sikeresen „átközvetítette” a Roszatomnak. Giustra és a Clintonok üzleti partnersége azonban régebbi keletű ennél az üzletnél, majd 20 évre nyúlik vissza, egész konkrétan a Whitewater-befektetések idejére.

A jelenleg a vádak, amik a napokban gyűrűzni kezdenek azt sejtetik, hogy Hillary Clinton külügyminiszterként saját és egyéb baráti, elsősorban Soros NGO-k üzleti útjait egyengette állami eszközökkel, nem kissé használva ehhez saját „exelnök” férjét, akit maga helyett küldött bizniszelni  állami fedésben, ha úgy tetszik újra felbootolva a kilencvenes évek Travelgate-jét, ahol ő végzett hasonló munkát, „jószolgálati nagykövetként” kötve magának és haverjainak a zsíros üzleteket.

A harmadik részben szót ejtünk a Bengázi-elkúrásról, az Obama-adminisztrációban végzett áldásos munkájáról, valamint arról, hogy kik szeretnék Hillaryt oly nagyon elnökként viszontlátni 2016 után.

B.Boogieman - ]]>www.tutiblog.com]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozi világ (440) Nagyvilág (1440) Emberi kapcsolatok (36) Jobbegyenes (1648) Autómánia (61) Mozaik (42) Gasztronómia (539) Flag gondolja (33) Irodalmi kávéház (474) Vetítő (37) Tv fotel (65) Mondom a magamét (4141) Kultúra (4) Belföld (5) Rejtőzködő magyarország (171) Gazdaság (633) Egészség (50) Életmód (1) Történelem (13) Sport (729) Heti lámpás (221) Alámerült atlantiszom (142) Politika (1571) Tereb (138) Szépségápolás (15)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>