Ma 2024 december 14. Szilárda napja van. Holnap Valér napja lesz.
Bret Easton Ellis: Itt a balf@sz nemzedék

Bret Easton Ellis: Itt a balf@sz nemzedék

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Túl érzékenyek, túl nárcisztikusak, túl buták – állítja Bret Easton Ellis a millenniumi Facebook-generációról, amelyet egyszerűen csak balfasz nemzedéknek (Generation Wuss) nevez.

Ennek ellenére sajnálja, sőt szereti őket a világhírű író. Provokáció, szellemesség, lényeglátás, szeretetből fakadó ostorozás jellemzi Ellis új írását.

A ma 50 éves egykori fenegyerek, Bret Easton Ellis a 80-as években robbant be az irodalomba, azzal hogy saját nemzedékét, az anyagias, felszínes, cinikus, erkölcstelen juppikat leleplezte. Regényeit 27 nyelven, köztük magyarul is kiadták. A Wall Street-i bróker őrült életét feldolgozó Amerikai psycho immár klasszikussá vált. A közeljövőben a Broadwayn mutatják be musicalváltozatát. A Patrick Bateman emblematikus figurája azoknak a hirtelen meggazdagodott, sikeres fiataloknak a megtestesítője, akik kirakatéletet élnek, akik a kellékektől – Versace öltöny, fitnesz, luxus éttermi vacsorák, szex, kábítószer – várják a megnyugvást.

Amikor Bateman rájön, hogy ez nem élet, végtelen dühe erőszakba torkollik. Ennek a figurának az egyetlen eredeti érzése az önmaga sekélyes élete felett érzett féktelen harag –nyilatkozta 2008-ban az író a Heti Válasznak.

A következő, a „millenniumi”nemzedéket – az 1980 és 2000 között születetteket –még inkább reménytelennek tartja Ellis, hiszen ők az internetes függőségben teljesen elveszítik érzéki kapcsolatukat a való világgal.

Bret Easton Ellis regényt nem írt a millenniumiakról, de esszében, cikkekben annál többet ostorozta őket, utoljára a Generation Wuss (Balfasz nemzedék) című írásában a Vanity Fairben. Túl érzékenynek tartja őket, akik képtelenek a dolgokat összefüggésekbe helyezni, túlreagálnak mindent, a passzív-agresszív pozitivizmus jellemzi őket – állítja.

A szerző mindezért a Baby Boom, X nemzedékből jövő, saját lázadásuk ellen lázadó szülők túlságosan óvó nevelését hibáztatatja. A szülők nem készítik fel gyerekeiket a valóságra, nem mondják el nekik, hogy „az emberek nem fognak benneteket szeretni, lehet; hogy nem viszonozzák érzelmeiteket; a társaitok lehetnek kegyetlenek, nehéz valamiben is kitűnni; az élet tele van kudarccal és csalódással; nem vagytok tehetségesek; az emberek szenvednek, megöregednek, meghalnak” – érvel a szerző. A balfasz nemzedék a hazug nevelésre szentimentalizmussal válaszol, és áldozatnak akarja feltűntetni magát, ahelyett, hogy szembenézne a realitásokkal, és felkészülne arra, hogy a világ lehet ellenséges és közömbös.

Ellis szerint a balfasz nemzedék nem viseli el a kritikát. Rengeteg internetes fórumon jelenik meg, és ahogy ma divatos, nemegyszer „szar tartalommal és megfogalmazással”. De aki ezt bírálja, könnyen megkapja a gyűlölködő, kötekedő, troll jelzőt.

Az író úgy véli, hogy a millenniumi fiatalok folyton szoronganak. Nem csoda, hiszen a nehéz gazdasági helyzet nem kínál könnyű jövőt számukra. Még egyetemi diplomával sem kapnak fizetett, csak gyakornoki állást.

Nem meglepő, hogy a valóság helyett a közösségi hálón élnek, igazgatják Facebook-oldalaikat, azon iparkodnak, hogy szeressék, szeressék és szeressék őket. Nincs negatívizmus, csak csodálat. De ha a millenniumi nemzedék álma szerint mindent csak szeretünk, miről fogunk ezentúl beszélgetni? –kérdezi az író. Arról, hogy milyen nagyszerű minden, hányszor nyomták meg a like gombot a Facebookon? És ha ez így megy, mi lesz a konstruktív vitákkal, a kultúrával? Ellis szerint a mai fiatalok inkább kurátorok, mintsem művészek. Nem alkotni akarnak, hanem vagy ellopni a művészetet, vagy maguk akarnak a művészet lenni.

Breat Easton Ellis nem tartja magát millennium-szakértőnek, és nem akarja a sopánkodó öreg szerepét sem eljátszani. Bizonyos fokig együtt érez az új nemzedékkel, az egzisztenciális bizonytalanság, a lealacsonyító szexuális légkör, a külső fontosságát erőszakosan hangsúlyozó környezet miatt. Úgy érzi, hogy a művésznek mégis fel kell nyitni a szemeket abban a korban, amikor a kritikát elitizmusnak tartják. „Persze nem könnyű, mert a millenniumiak nem tudnak szembenézni a kemény realitásokkal. A balfasz nemzedék ehelyett csak azt mondja, hogy pozitív visszacsatolást kérünk szépen, kérünk szépen, kérünk szépen”.

Bret Easton Ellis amerikai író, forgatókönyvíró 1964-ben születetett Los Angelesben. Az X nemzedék leghitelesebb krónikásának tartják. Regényeit, a Nullánál is kevesebbet, A vonzás szabályait, az Amerikai psychót, Az informátorokat, a Glamorámát,a Holdparkot, a Királyi hálószobákat magyarul is kiadták. 2008-ban a budapesti könyvfesztivál díszvendége volt. Regényeit nagy sikerrel vitték filmre. Az Amerikai psychóban Christian Bale nyújtott maradandó alakítást.

]]>www.valasz.hu]]> - Balla Eszter (San Francisco)

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tv fotel (65) Heti lámpás (340) Mozi világ (440) Tereb (146) Emberi kapcsolatok (36) Szépségápolás (15) Titkok és talányok (12) Mondom a magamét (8024) Gasztronómia (539) Nagyvilág (1310) Gazdaság (722) Flag gondolja (38) Kultúra (9) Sport (729) Mozaik (83) Alámerült atlantiszom (142) Történelem (18) Egészség (50) Nézőpont (1) Irodalmi kávéház (543) Jobbegyenes (2896) Belföld (11) Rejtőzködő magyarország (168) Autómánia (61) Életmód (1) Vetítő (30) Politika (1582)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>