Ma 2020 október 22. Előd napja van. Holnap Gyöngyi napja lesz.
a31a2645dde1589c523a4ed595db35c0.jpg

Antidogma - Infúzión a dollár

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Heterodox közgazdászok szerint a világgazdaság csak valamikor 2020 körül fog magához térni, márpedig ők hitelesebbnek tűnnek, mint az ortodoxok, mert a válságot is idejekorán prognosztizálták, miközben az utóbbiak ab ovo kincstári optimizmusról tettek tanúbizonyságot.

Meg kell érteni a jelenlegi válság természetét. Valójában arról van szó, hogy a ’80-as évek neoliberális forradalma óta, amikor Thatcher és Reagan brutálisan csökkentette a tehetősek adóját, megfojtotta a szakszervezeteket, és megteremtette a dolgozók, valamint a középosztály általános elszegényedésének feltételeit, a világ hirtelen a pénzügyi szféra felé fordult, és a vagyonosok többé már nem a fogyasztásba, tehát a termelő ágazatokba invesztáltak, hanem a (rövid távon legalábbis) busásabb haszonnal kecsegtető pénzügyi spekulációkba. Jelenleg még a legnagyobb vállalatok is piaci spekulációkból nyerik az üzleti forgalmuk majdnem felét (30 évvel ezelőtt 15 százalék volt ez az arány), nem pedig a javak megtermeléséből. Ugyanakkor az amerikai reálbérek – ha levonjuk belőlük az inflációt – az 1968-as szinten stagnálnak.

Akkor vajon minek volt tulajdonítható az átlagamerikai életszínvonalának emelkedése a válság előtt? A válasz egyszerű: a hitelnek. Az USA-ban a háztartások, a városok, a régiók hitelből élnek, ahogyan a szövetségi államok kormányai is. Az egész amerikanizált Nyugat hitelből él, ami azt jelenti, hogy nem a jövedelmeinek megfelelően, hanem más országok kárára, amelyek nem fogyasztanak annyit, mint amennyit fogyaszthatnának, és nem vesznek fel hitelt.

Mostanra azonban eljött a kiegyensúlyozás ideje. A nyugati világban senki nem hajlandó elfogadni életszínvonalának csökkenését, pedig erre lesz szükség, legalább 25-30 százalékkal. Egyedül a válság tudja ezt kikényszeríteni, és csak általa fog helyreállni az utóbbi 30 évben erősen felbillent globális egyensúly. A fináncoligarchia kezében lévő médiumok a másodlagos fontosságú országok (Görögország, Portugália, Spanyolország stb.) problémáira helyezik a hangsúlyt, pedig az USA sokkal rosszabb helyzetben van náluk.

Washington és Athén között csak az a különbség, hogy az előbbi nyomtathat pénzt, az utóbbi pedig nem. Az amerikaiak és a görögök is a lehetőségeik fölött élnek, kevesebbet termelnek, mint amennyit fogyasztanak, de az előbbiek értéktelen zöld hasú bankókkal kompenzálják a különbséget, mint valaha a gyarmatosítók, akik üveggyöngyökért vásároltak fel értékes nyersanyagforrásokat. Jelenleg még az egész világ elfogadja ezeket a papírdarabokat valódi javak ellenében, de az egyensúly bármilyen megsértése előbb-utóbb válsághoz vezet, óhatatlanul is kikényszerítve a megsértett rend helyreállítását.

Az USA minden hónapban 85 milliárd dollárt nyomtat, a nemzetközi piacok pedig lélegzetvisszafojtva várják a Fed bejelentését arról, hogy továbbra is folytatja-e a „mennyiségi lazítás” (quantitative easing) hazárdjátékát, vagy sem. A pénzpiacok úgy viselkednek, mint az idült drogfüggők: minden jelzés, amely arra utal, hogy a toxikomán esetleg nem kapja meg a szokásos adagját, hisztérikussá teszi. Ugyanez a helyzet az USA-val a dollárkibocsátás kapcsán, amely az ő kábítószere.

Egy drogfüggő hosszú és boldog életet élhet? Az erre a kérdésre adandó válasz segít megérteni, hogy mi vár az Egyesült Államokra a következő években. Nem véletlen, hogy Ben Shalom Bernanke jövő januárban elhagyja a Fed kormányzójaként betöltött posztját, noha egy újabb mandátumra is lenne lehetősége. Nyilván nem akar az általa folytatott politika bűnbakja lenni, és még időben le akar szállni a szakadék felé száguldó vonatról, nagyon is tisztában lévén a várható következményekkel. A dollár ellenállhatna, ha nem játszaná a világpénz szerepét, de az a tény, hogy az egész világ kötvényeinek gigantikus terhét hordozza, aláássa a pozícióját. Senki sem mentheti meg. Az USA-ra nagyon nehéz idők várnak, akárcsak a ’30-as évekbeli Nagy Pangás idején. Az amerikaiak azonban már javában keresik az egérút lehetőségét.

A legvalószínűbb, hogy fizetésképtelenséget jelentenek, és visszahúzódnak a NAFTA védőszárnyai alá, bevezetnek egy új devizát, az amerót, amellyel kapcsolatban már megállapodtak Kanadával és Mexikóval, és nyalogatni fogják a sebeiket. Az amerikai pénzpiacok összeomlanak, kötvényeik elértéktelenednek, amerikaiak tízmillióinak válik füstté a nyugdíja, az USA élet- és fogyasztási színvonala pedig legalább ötven évvel esik majd vissza. Talán még ennél is fájdalmasabban fogja érinteni az amerikaiak mérhetetlen önimádatát és világcsendőri ábrándjait, hogy – anyagiak híján – a jenki szoldateszka külföldi támaszpontjait is fel kell számolni. Ezzel egyidejűleg az USA elveszti a világgazdaságban betöltött vezető szerepét Kína javára, és a továbbiakban már csak regionális vezető lesz, egyik a többiek között.

Az amerikai politika addig nem okozhat szuperinflációt, amíg a dollár játssza a világdeviza szerepét, mert az amerikai valutakibocsátást gyakorlatilag felszívja a világgazdaság, ezzel együtt viszont az USA kiterjeszti saját inflációját az egész világra, elsősorban a feltörekvő országokra, amelyeknek az inflációja legalább 5 százalékos, még ha különböző trükkök révén sikerül is port hinteniük az egész világ szemébe. Ráadásul a dollár nagy részét a pénzpiacok szívják fel, amelyeken különböző buborékokat dagasztanak, amíg ki nem durrannak.

A masszív spekulációt éppen ez a fölösleges pénzmennyiség táplálja, a piaci szereplők éppen ezért követelik a „mennyiségi lazítás” folytatását, vagyis a bankóprés lankadatlan működtetését. Rövidesen azonban a piacok kártyavárként fognak összeomlani. Az amerikai kormány és a Fed némileg késleltetheti a fatális időpont bekövetkeztét, de az összeomlás elkerülhetetlen, és a dolgok jelen állása szerint jövőre vagy legkésőbb 2015-ben fog bekövetkezni. Egyes események gyorsíthatják vagy akár lassíthatják a folyamatot, de meg nem állíthatják.

Az amerikai kapitalista modell természetes öregedési folyamata elkerülhetetlenül e modell halálához fog vezetni, a válság révén pedig lehetővé válik majd a világgazdaság rekonstrukciója – az új globális követelményeknek megfelelően.

Gadag István - demokrata.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Történelem (14) Gazdaság (652) Titkok és talányok (12) Mozi világ (440) Politika (1571) Emberi kapcsolatok (36) Kultúra (6) Gasztronómia (539) Életmód (1) Heti lámpás (244) Flag gondolja (33) Mondom a magamét (4868) Rejtőzködő magyarország (171) Alámerült atlantiszom (142) Mozaik (83) Jobbegyenes (1872) Vetítő (37) Belföld (5) Egészség (50) Tereb (140) Tv fotel (65) Sport (729) Autómánia (61) Irodalmi kávéház (491) Szépségápolás (15) Nagyvilág (1452)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>