Ma 2020 szeptember 27. Adalbert napja van. Holnap Vencel napja lesz.
a1c96bccb79480b0a4e3a5d84f3276cf.jpg

Kritika – Közellenségek (Public Enemies)

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A héten ismét moziztunk egyet, Johnny Depp, Christian Bale és Michael Mann adták át a meghívót, így egyértelmű volt, hogy nem mondunk nemet, és megnézzük közös filmjüket. Ha kíváncsiak vagytok a véleményünkre, olvassatok tovább…

Mi történhet akkor, ha Michael Mann fogja a már bejáratott HD kameráját, visszarepít minket a 30-as évekbe, ehhez még szembeállítja Jack Sparrow-t és Batman-t, és mellékterméknek még Piaf is megjelenik? Ebből azt gondolná az ember, hogy egy nagyon látványos mozihoz lesz szerencséje, ráadásul nagyon jó színészekkel, de sajnos a végeredmény nem ennyire jó. Sokkal többet, jobban mondva mást vártam a filmtől, ami még így is simán a jó filmek kategóriájába tartozik, de ilyen arcokkal, ekkora költségvetéssel karfa markoló élményt reméltem.

 
 
A film középpontjában John Dillinger (Johnny Depp) áll, aki a 30-as évek Amerikáját rettegésben tartotta. Na nem az embereket, hanem a bankokat, melyek közül többet is kirabolt, a rendőrség nagyon sokáig nem tudott vele mit kezdeni. A nép pedig imádta, hiszen nem őket bántotta, hanem más pénzét vette el, annak a kornak a Robin Hood-ja volt, egy playboy, imádta a nőket, a gyors kocsikat, a felhajtást maga körül. A filmben semmi felvezetést nem kapunk, Dillinger már akció közben jelenik meg, mint ahogy az őt üldöző rendőrök is éppen elkapnak valakit. A film lényegében végig arról szó, hogy Dillinger a legnagyobb fenyegetés az amerikai államra, így őt kell elkapni. Ő viszont simán járkál szórakozni, moziba, sőt még a rendőrségre is beteszi a lábát. Az utolsó 20 percben, pedig azt kapjuk, amit már a film megnézése előtt tudtunk, de nem ettől lesz jó vagy rossz a film.
 
Először Michael Mann munkáját vetném a hóhér elé. Már a trailer alapján látni lehetett, hogy ez a HD kamerás megoldás megosztja majd az embereket. Így hatalmas vásznon nézve a filmet nagyon sokszor volt vele problémám. Nem értek nagyon a technikához, inkább csak mezei nézőként érzékeltem azt, hogy ez olykor nagyon sok(k) volt. A 30-as évek ettől még fantasztikusan jól jelent meg előttünk, Mann-ra jellemző módon az eredeti helyszínek olykor pazarok voltak. De még ezzel együtt sem tudta feledtetni azt, hogy olykor nagyon éles, vagy nagyon elmosódott volt a kép, és bábuk voltak az emberek egy olyan világban, ahol szakadtnak és pörgősnek kellett volna lenniük. Ehhez még az is hozzátartozik, hogy a hangzás, főleg akciók esetén nagyon élvezhető volt. Még mindig hallom az ajtók csapkodását, a fegyverek ropogását. Olykor tényleg olyan érzése volt az embernek, hogy ott van a helyszínen. Viszont van ennek egy másik oldala is. Több olyan jelenet is volt, most egyet kiemelnék, ahol az akció igényessége átment abba, hogy a néző érezze, hogy röpködnek a golyók. Régi filmekre volt jellemző, hogy 5 percen keresztül csak lőttek, nagyon ritkán töltöttek újra, és senki nem halt meg. Ez az első percben még élvezhető, utána viszont már talán kicsit nevetséges, és unalmas is.
 
 
A következő problémám a történettel lenne. Dillinger kettőssége egyáltalán nem jött át a filmben. Mann tényleg csak a "jó" oldalát akarta bemutatni. Meg akarta szerettetni a nézővel, egy hőst akart kreálni, és nem akart mély és sötét vermekbe leásni Dillinger lelkét illetően. Johnny Depp pedig jó választásnak tűnhet erre a playboy szerepre, az esetek többségében remekül hozta a karakterét, élvezetes volt a játéka, örömmel néztem, hogy a többiekhez képest ő volt az, aki összetartotta a filmet. Úgy látszik, hogy Christian Bale erre nem képes. Az ő jelenléte semmilyen volt, szürke egér, aki fegyverrel rohangál, és nagyokat mondd. Úgy látszik, hogy a Terminator után, itt sem tudta megállni a helyét. Mint ahogy Oscar szobrocskával a farzsebében, Marion Cotillard sem hozta azt, amit várnánk tőle. De az ő esetében érdemes megemlíteni, hogy a film nagy részében nem is volt lehetősége megmutatni mit tud, az utolsó 20 percben viszont odatette magát, így az ő megítélése erősen kettős.
 
 
Értékelés: Közellenségek – 7/10
 
Nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy csak 6 pontot adjak rá, mert bár látványos, jó a sztori, ismertek és legalább az egyik szereplő jó, valahol mégis elcsúszott az egész. Nem beszéltem róla, de a zenén is le tudnám vezetni az érzéseimet, amik egyébként jók voltak a filmben, de nagyon sokszor rosszkor szólaltak meg, vagy hiányoztak az adott jelenethez. A leírtatoktól függetlenül, ez egy nagyon gyenge hét pontot érő film, amit a Johnny Depp iránti szeretet/tisztelet ment meg, illetve az, ahogy ő összefogja ezt a filmet, pedig a többi szereplő is igazán besegíthetett volna neki ebben. Michael Mann munkásságának a 10 pontos dicsérete még várat magára. 


teddike
(]]>teddike.freeblog.hu]]>)

Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
 
 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tv fotel (65) Flag gondolja (33) Heti lámpás (243) Rejtőzködő magyarország (171) Politika (1571) Kultúra (6) Emberi kapcsolatok (36) Alámerült atlantiszom (142) Szépségápolás (15) Gasztronómia (539) Sport (729) Mozi világ (440) Életmód (1) Jobbegyenes (1854) Irodalmi kávéház (490) Belföld (5) Mondom a magamét (4814) Mozaik (83) Egészség (50) Gazdaság (652) Tereb (140) Autómánia (61) Vetítő (37) Történelem (14) Titkok és talányok (12) Nagyvilág (1452)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>