Ma 2024 november 05. Imre napja van. Holnap Lénárd napja lesz.
86a23932e7cd8fb09962e181412879ed.jpg

Kritika - Cosmopolis

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Eric Packer (Robert Pattinson), a mindössze 28 éves, unatkozó milliárdos egy szép napon beveti magát hi-tech limuzinjába, és elindul a fodrászhoz. Mire odaér, teljesen más emberré válik. Szóval ez egy újabb film az átváltozásról, Mr. Cronenberg? Háááát...

Képzelem, ahogy a Team Edward szerencsétlen zászlóvivői harmadáig sem elfogyasztott popcornjukba kapaszkodva, kábán botorkálnak ki erről a filmről, s  segélykérő pillantásokat vetnek egymásra. A vicc az, hogy a kanadai rendező elkötelezett rajongói is jó eséllyel hasonló ábrázattal az arcukon jönnek majd ki a fényre, ugyanis nehéz megmondani, mi ragadta meg az egykori vizionáriust ebben a meglehetősen túlhaladott, semmitmondó korképben.

Oké, a milliárdosok szemében az értékek jelentőségüket vesztették, érzéketlenné, életidegenné válnak: unalmukban nem tudnak mit kezdeni magukkal és a világgal, és Patrick Batemannel ellentétben már a rivalizálás és az erőszak sem izgatja fel őket. Lehet-e érdekes filmet forgatni az érdektelenségről? Ha ehhez nem társul némi paranoia, akkor szinte lehetetlen. Már pedig nem ártott volna, ha Cronenberg elolvas egy-két Dicket a csavarosabbik fajtából, és elfogyaszthatott volna egy-két korai Linklatert is, hogy megtalálja az esetleges párbeszédekre épülő, kézzelfogható cselekménytől mentes narratíva mögött a cselekményt, a Cosmpolisban ugyanis mindent tudó, a valóságtól mégis teljesen elszakadt emberbuborékok ontják magukból a rizsát a globális társadalmi-gazdasági vízióról, amely leginkább úgy hangzik, mint egy konklúzióhiány miatt visszadobott makroökonómiai disszertáció.

És ez a jobbik eset. Packer lassan döcög a fodrászhoz a szakadék felé, útközben mindenféle figurákkal konzultál: van, aki meg akarja ölni, van, aki meg akarja baszni, de igazából semmi sem izgatja; nem akad fenn azon, ha odakinn egy tüntető felgyújtja magát, sem azon, hogy az ilyen-olyan megüresedett emberhüvelyekkel lefolytatott dialógusok néha úgy hangzanak, mintha két süketnéma jelbeszéd nélkül próbálna kommunikálni egymással. Mintha Cronenberg azt nyilatkozná a világnak, hogy tessék, idáig jutottál a növekedésben és a fogyasztásban, idáig degradálódtál az értékítéletekben: neked már nem szabad mondani semmit, mert úgysem hallasz meg semmit. Hát igen, én magam szúrnám ki a fülemet, ha ezt a filmet még egyszer meg kellene néznem.

]]>http://aeonflux.freeblog.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Sport (729) Gazdaság (719) Mozi világ (440) Vetítő (30) Tv fotel (65) Belföld (11) Titkok és talányok (12) Történelem (18) Flag gondolja (37) Alámerült atlantiszom (142) Gasztronómia (539) Szépségápolás (15) Életmód (1) Politika (1582) Emberi kapcsolatok (36) Irodalmi kávéház (537) Heti lámpás (333) Tereb (146) Kultúra (9) Mondom a magamét (7935) Nézőpont (1) Jobbegyenes (2872) Egészség (50) Rejtőzködő magyarország (168) Mozaik (83) Nagyvilág (1310) Autómánia (61)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>