Ma 2024 március 29. Aguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.
9d8ff57a30f9482c1bea19da39d832ce.jpg

Dustin Hoffman és az öregedés

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Bár ismerjük a szlogent: idősebbek is elkezdhetik, mégis a szomorú igazság az, hogy a filmrendezés is csak egy szakma, ahol az őstehetség hiányát a rutin és a tapasztalat kellően ellensúlyozhatja.

A színészként minden tiszteletünket megérdemlő Dustin Hoffman igen későn, majdnem 76 évesen állt a kamera mögé, hogy a korosodással és a művészi mellőzöttséggel viaskodó művészekről forgasson keserédes komédiát.

Az öregedés nem tartozik a filmkészítők kedvenc témái közé. Mint a legtöbb területen manapság, a filmipar célközönségét is a fiatalabb korosztályok jelentik, és rendező legyen a talpán, aki képes elkerülni a közhelyeket vagy az olcsó humorizálást, ha az idősebbek problémái és magánélete kerül terítékre. Dustin Hoffman viszont elvileg testhezálló témát választott: a pályájuk zenitjén már túljutó, a feledés rémképeivel szembesülni kénytelen előadóművészek világába kalauzolja nézőit.

Adott egy idősek otthona, amelyben az opera világának csillagai és másodhegedűsei (rendező, karvezető, zenészek) éldegélnek. Viszonylag békésen és viszonylag csendesen. Viszonylag: hiszen megkophatnak a hangszálak, és a test is veszíthet a hamvasságából, de a művészi hiúság és rivalizálás nem szűnik meg egykönnyen. Ráadásul hőseink továbbra is próbálnak, hiszen közeledik a nagy esemény, a mindent eldöntő gálaműsor, amelynek sikerén múlik az otthon további finanszírozhatósága.

Ez lenne tehát az alapkonfliktus, és ahogy az lenni szokott – legyen szó fiatalok táncversenyéről vagy a helyi „Ki mit tud?”-ról –, a művészi kihívások mellett lennie kell érzelmi drámának is. Itt sincs másként. Feltűnik ugyanis az otthonban Jean Horton (Maggie Smith), aki nemcsak egykor ünnepelt operadívaként kavarja fel a szakmai féltékenykedésre még mindig hajlamos közeget, hanem mint az egyik lakótárs, Reginald (Tom Courtenay) egykori felesége is, akivel a volt férj több évtizedes mosolyszünet után sem szeretne kibékülni. Pedig nagyon fontos lenne helyreállítani a viszonyt, hiszen Jean érkezésével összeállhatna ismét a nagy négyes, amelyet egykor az említett pár, valamint a szintén az otthonban éldegélő habókos Cissy (Pauline Collins) és a szoknyabolond Wilf (Billy Connolly) formált egykor, és amely úgy adta elő a Rigoletto kvartettjét, hogy az előadás és az abból készült felvétel legendássá vált az operarajongók körében. Cedric (Michael Gambon), a közösség excentrikus rendezője meg is látja rögtön a remek lehetőséget: ha újra összeáll a kvartett, akkor egészen biztosan busás támogatói pénzek érkeznek a házhoz. A kérdés már csak az: sikerül-e túllépni a régi sérelmeken, leszámolni a hiúsággal és azzal a félelemmel, hogy idősen az ember nevetségessé teheti magát.

Talán nem lőjük le a poént, ha eláruljuk: a film szerint minden seb begyógyítható, és a művészet ereje ha csak ideiglenesen is, de kifényesítheti a test és a lélek kopásait. Sajnos Hoffman esetében nem egészen ez történik, mármint nem állíthatnánk, hogy egy kései alkotói felragyogás bizonyítékát láthatjuk a vásznon. Sokkal inkább az a kérdés vetődik fel a Kvartettet nézve, hogy vajon biztosan jó ötlet volt-e filmvászonra álmodni az eredeti színdarabot – amelyet a budapesti Belvárosi Színház színpadán is láthatunk –, vagy ha igen, akkor biztosan úgy kellett-e hozzányúlni, ahogy Hoffman tette. Mert ami működik a filmben, az a színpadról átmenthető erény: a színészi alakítások ereje és a szöveg.

Ezekre nem is lehet panasz, a négy főszereplő remekel, és számos szellemes párbeszédet hallhatunk. Ezt leszámítva viszont kicsit öreges, óvatoskodó és egyenetlen a rendezés, és sajnos csak ritkán izzik fel valami abból a drámaiságból, amit ezek az egykor ünnepelt, mára csendes feledésre ítélt sorsok kínálnak – a filmben egyébként hús-vér zenészek, énekesek játsszák önmagukat, ami viszont jelentősen hozzájárul, hogy valamiféle szelíd melankólia átragadjon a nézőre is.

(Kvartett – A nagy négyes. Színes, magyarul beszélő angol vígjáték, 95 perc. Rendező: Dustin Hoffmann. Forgalmazó: ADS Service Kft.)

mno.hu - Szathmáry István Pál

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Életmód (1) Autómánia (61) Belföld (10) Titkok és talányok (12) Szépségápolás (15) Irodalmi kávéház (537) Mondom a magamét (7501) Nagyvilág (1309) Alámerült atlantiszom (142) Kultúra (6) Flag gondolja (36) Gasztronómia (539) Vetítő (30) Gazdaság (702) Történelem (17) Rejtőzködő magyarország (168) Tv fotel (65) Mozi világ (440) Egészség (50) Nézőpont (1) Tereb (146) Heti lámpás (310) Politika (1582) Emberi kapcsolatok (36) Sport (729) Jobbegyenes (2778) Mozaik (83)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>