A múlt héten 88 évesen elhunyt Nagy Benedek közíró, az RMDSZ egykori politikusa. A magyar kormány esküdt ellenségei még egy ilyen tragikus eseményt is arra igyekeznek felhasználni, hogy roncsolják a nemzeti oldal presztízsét. A (magyar érdekektől) Független Hírügynökség nem kevesebbet állított, mint hogy az elhunyt „feltárta Tőkés püspök és a Securitate kapcsolatát”. 

A csíksomlyói búcsút „franchise rendszerben működő vándorcirkusznak” nevező, december elsejét a románokkal együtt ünneplő erdélyi woke-propagandista, Parászka Boróka már óvatosabb, ekkora hazugságra nem vetemedik, de pontatlanságoktól hemzsegő Facebook-bejegyzésében lényegében héroszt csinál Nagy Benedekből, amiért Hargita megyei parlamenti képviselőként 1994 decemberében a frakciótársaknak szétosztott gyalázkodó röpiratban nekitámadt saját szervezete tiszteletbeli elnökének, Tőkés Lászlónak.

E mocskolódó dokumentumot úgy állítja be a ballib tollnok: N. B. példa arra, hogy akadt, „aki úgy gondolta, hogy nem lehet elkenni Tőkés László és a Securitate közötti ügyeket”. Parászka idézi a Beszélő korabeli, 1995/1-es számát, s belinkeli Bíró Béla összefoglalóját az ügyről mint „legteljesebb esetismertetést”. P. B. így fogalmaz: „Azt a tényt, hogy [Nagy Benedek] nekiment Tőkés Lászlónak az elvek és az erkölcs nevében, hogy emiatt eljárás indult ellene az RMDSZ-ben, hogy parkolópályára tették, sehol nem említi senki ma meg. Nincs ott a róla szóló Wikipédia-szócikkben sem. Nem hiszem el, hogy erre az esetre ne emlékeznének a kortanúk. Írásos dokumentuma alig lelhető fel a sajtóban.”

A legteljesebb esetismertetést már csak azért sem közölhette a Beszélő az idézett lapszámban, mert megjelenésének időpontjában az ügy még kibontakozóban volt. A kérdés legrészletesebb kronologikus összefoglalása és elemzése egyébként N. B. képviselőtársának, a Tőkés László védelmére kelő Borbély Imrének tollából jelent meg az Orient Expressz nevű hetilapban 1995 márciusában.

Arról taktikusan hallgat Parászka, hogy a Beszélőnek ugyanabban a számában Szőcs Géza mit ír az ügyről. Hadd idézzünk pár gondolatot ebből az írásból: „Szögezzünk le valamit. Tőkés László soha egy percig sem állt a titkosrendőrség szolgálatában. Ez a közvetlen és közvetett bizonyítékok egész sorából annyira nyilvánvaló, hogy teljességgel komolytalan ezt a kérdést egyáltalán felvetni is.

Jól emlékszem arra, amikor Tőkés Lászlót, brassói segédlelkésszé való kinevezése után, megpróbálták beszervezni. Ezt persze nem így mondták neki, hanem: neki kötelessége jelenteni, ha tudomására jut bármi, ami az államrend felforgatására irányul. Tőkés sejtette, hogy ennél többről is lehet szó, de ártatlan képpel nekifogott leírni, amit diktáltak neki. Arra volt kíváncsi: hogy is néz ki egy beszervezés, hogy járnak el, mit íratnak alá a kollégáival, hogy működik ez az egész mechanizmus. Megtudta.

Amikor befejezték a diktálást, Tőkés közölte, hogy ő ezt nem írja alá. Nem is írta. Drágán fizetett a kíváncsiságáért: olyasvalamit tudott meg, ami államtitoknak minősül, a tisztet nyilván alaposan lehordták vagy fegyelmit kapott; Tőkés pedig első számú célponttá vált. Tőkés László az esetet rögtön akkoriban mesélte el nekem; emlékszem, mennyit szórakoztunk a szekus azon leleményén, hogy Tőkésnek majdani jelentéseit Kolozsvári László fedőnévvel kellene szignálnia.” A történetet egyébként az ezredfordulón maga Tőkés László is elmondta egy interjúban.

Még élnek több tucatnyian azok közül, akik ott voltunk Tőkés László mellett a legkeményebb időkben, 1989 őszén, midőn már háziőrizetben volt, amikor egyik munkatársát, Újvárosi Ernőt holtan találták meg a Temesvár melletti Vadász-erdőben, az államhatalom által minden eszközzel ellehetetleníteni igyekezett segédlelkészre pedig álarcos fegyveresek támadtak saját otthonában, majd ütlegek közepette szállították el 1989. december 16-én éjjel Temesvárról Menyőbe. 

Amit nem mellesleg még a Tőkés-pártisággal aligha vádolható román átvilágító bizottság is megállapított. Ennyit röviden Parászka Boróka torz optikájú, politikailag mélyen elfogult visszaemlékezéséről, amelynek evidens célja a hitelrontás. Egy közéleti személyiség halálát aljas módon arra használja fel, hogy a kegyelet fedezékéből revolverezze az erdélyi magyar nemzeti oldal prominensét.

Ismerve az ügy minden apró részletét, okunk van feltételezni, hogy e hatalmi konglomerátum képviselői akkor elérkezettnek látták az időt Tőkés László morális és politikai megsemmisítésére.
Mással aligha magyarázható az akkori magyar hírközlő szervek félretájékoztatása, ugyanis ezek adták Tőkés László szájába a soha meg nem történt beismerést, miszerint a titkosrendőrség együttműködője lett volna. Beszédes számos további mozzanat is.

Miután Nagy Benedek szétosztotta a szóban forgó röpiratot, amelyben Tőkés Lászlót az „ördög szolgájának”, hűtlen kezelőnek és besúgónak állította be, Tokay György akkori frakcióvezető megakadályozta az ügy megtárgyalását, a frakció azonnali elhatárolódását s a politikai bomba gyors hatástalanítását. Markó Bélát, az RMDSZ akkori elnökét a szervezet csaknem harminc magas rangú tisztségviselője azonnali állásfoglalásra szólította fel, aki azonban kivárt, majd válságstábot hívott össze, ezzel is azt sugallva, hogy válság van.

Az RMDSZ ötéves jubileumi ünnepségére Tőkés László, aki egyedül képviselte e fél évtized kontinuitását a csúcsvezetésben, az utolsó pillanatban kapott meghívást. 

Az ügyet az etikai bizottság elé utalták, amely javaslatot tett Nagy Benedek szervezetből való kizárására. Tőkés László egyébként enyhítést kért, de erre az alapszabályzat nem adott módot, a bizottság javaslatát pedig a szövetségi képviselők tanácsa (SZKT) elfogadta. Nagy Benedek fellebbezett a kongresszushoz, amely visszavette a szervezet soraiba, de szankcióképpen megvonta SZKT-tagságát.

Beszédes ugyanakkor, hogy nem sokkal később, 1996 végén, az RMDSZ első kormányzati szerepvállalásának idején Nagy Benedeket a vallásügyi államtitkárságon láthattuk viszont, amit nehéz nem összefüggésbe hozni a Markóéknak tett szolgálattal, a Tőkés László elleni morális merénylettel.
Ami a Parászka Boróka által említett „alig fellelhető” írásos dokumentumokat illeti, ezekből sok tucat lelhető fel a legismertebb világhálós sajtóarchívumban, rengeteg anyag áll rendelkezésre pár kattintásnyira, elég egyetlen kulcsszavas keresés.

De mit számít az igazság, az igazságosság, a tényszerűség egy ballib propagandistának, ha ürügyet talál arra, hogy beletörölje a lábát Temesvár ma is nemzeti szimbólumnak számító hősébe, aki mindig is kiállt a magyar kormány nemzetegyesítő politikája mellett, s a woke-őrület, a gyermekeinket célzó LMBTQ-agymosás, az európai lakosságcsere és a háború ellen? Aki mást mer gondolni e kérdésekben, az ellenség számukra, az ellenséggel szemben pedig az ő világukban minden eszköz megengedett.

Borbély Zsolt Attia - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>