- 0
A TUDATOS POLGÁR – A stratégia megszületett, de még több támogatóra és polgári körökre van szükség.
Horn Gábor (aki nem volt mindig egy cuki libsi tévémackó, hiszen régebben a „tanuljunk meg kicsik lenni” korszak egyik fő ideológusaként, a nihilista oktatás- és kultúrpolitika udvari beszállítójaként kereste kiadós kenyerét), most ezt találta írni Orbán Viktor tusványosi beszédéről: „Megtudtuk egy félresikerült külpolitikai szakértőtől, hogy lesznek digitális polgári körök, a Nyugatnak most már tényleg vége, Magyarország nagy és gazdag lesz – de akkor 15 év után miért kicsi és szegény?! –, az orosz agresszióért nem Putyin, hanem az unió a felelős, de különösen, hogy az európai kereszténység vége az azonos neműek házassága… Hát…”
Az epés kiszólásokat leszámítva nem is olyan rossz sms-esszenciája ez a beszédnek, ugyanakkor a hőbörgő baloldali reakciókból az szűrhető le, hogy az ellenzék még csak meg sem kísérelte megérteni az elhangzott nagyívű gondolatmenetet. „Egy bomlott elme nem létező dolgokról való merengése” – ezt böffentette ki például a sajnos létező DK-s Molnár Csaba.
Pedig igazán tanulságos volna, ha a Magyar Péterrel felékesített globálbolsevik oldal hajlandó lenne vitába szállni Orbán Viktor tusványosi nagystratégiájával. Az ugyanis korszakalkotó program lehet, amennyiben a választópolgárok készek e korszak folytatását támogatni a 2026-os választáson.
Találóan jellemezte a jelenséget Szalai Szilárd kollégám a Sajtóklubban: „Orbán Viktorral szeretnének vitatkozni, de a valósággal kerülnek szembe.”
Kétségtelen ugyanis, hogy Orbán Viktor a valóságról beszélt Tusványoson. Nagystratégiát vázolt, és kifejtette a fenyegető világháború elkerülésének receptjét. Merthogy nőtt a veszély, az nem vitás. A kormányfő doktori védéseket idéző alapossággal támasztotta alá, hogy érdekütközések, helyi háborúk, az erőegyensúly megbomlása vezethet a szörnyűségekhez.
A miniszterelnök szerint Brüsszel látszólag őrült módon, valójában egy sajátos rendszer mentén csak tovább tüzeli a konfliktust. Ez a rendszer pedig a föderalizmus mesterverve, az európai birodalom létrehozásának vágyálma.
Ebben a helyzetben egy cél lehet: kimaradni a birodalomépítésből és a háborúból, csökkenteni a regionális kockázatot. Ezt nem puszta eltökéltséggel, hanem megelőző lépések sorával lehet elérni. E lépések Orbán Viktor felsorolásában öt pilléren nyugszanak, érdemes a Miniszterelnök.hu-n újraolvasni ezek részletes kifejtését, itt csak a nagyhatalmakkal kialakítandó érdekazonosságot, a válságálló képességek kifejlesztését („csigavér, higgadtság, stratégiai nyugalom”), a kormányokon és generációkon átívelő magyar nagystratégia kimunkálását és magyarok kultúrfölényének biztosítását emelném ki közülük. Az elmondott beszéd a magva ennek a formálódó nagystratégiának.
Miközben Magyar Péternek a Székesfehérvárra összehívott, pár száz fős árnyék-Tusványoson csak az MSZP–SZDSZ-kormányzás filozófiájával áthatott brüsszelita hablatyolásra tellett, Orbán Viktor valóban értékes portékát kínált fel a választópolgároknak: a békesség, a megerősödés, a sajátos magyar út programját.
Ez a válasz a minden európai embert foglalkoztató sorskérdésre: Amerika nélkül benne maradni egy vesztes játszmában, feláldozni az unió lakosságát egy globális klikk mestertervének sátánista oltárán, vagy megfékezni az őrületet, illetve ha nem lehet, legalább kimaradni a háborúból?
Bár Magyar Péter Fehérváron ebben az alapkérdésben igyekezett ködösíteni, a szövetségesei (köztük az egykori SZDSZ-es értelmiség és a DK színe-java) rögtön és ujjongva választ adtak: ők a brüsszeli mesterterv végrehajtását támogatják.
Tanulnunk kell a történelemből! A két világháború között a magyar út programján dolgozó népi értelmiségiek, az 1943-as szárszói találkozó elkeseredett felszólalói megpróbálták felrázni az országot, de a csapdahelyzetbe került akkori vezetőknek már nem maradt esélyük a teljes összeomlás kivédésére.
Most még időben vagyunk, most még elkerülhetjük, hogy idegen érdekek mentén újra – s talán végleg – feláldozza magát a magyarság. Ez 2026 tétje, nem kevesebb! Úgyhogy hiába fanyalognak a fanyalgók, lesz miről vitázni a következő nyolc hónapban.
Életbevágóan fontos, hogy a kimaradás, a sajátos magyar út hívei megmozduljanak, hogy újjászervezzük közösségeinket, határon innen és túl. Utóbbit így érzékeltette Hoppál Péter kormánybiztos a Tusványoson a PestiSrácoknak adott gyorselemzésében: „Fantasztikus erőforrás és óriási lehetőség, hogy az újrahonosítás és a 2010 óta végrehajtott nemzetpolitika révén Orbán Viktor egy 15 milliós kultúrnemzet vezetőjeként tárgyalhat a nemzetközi politika porondján, és védheti a magyar érdeket.”
Sajnos székely és más külhoni magyar fiatalokból egyre többször tör elő a félsz és a dacos távolságtartás abban a kérdésben, hogy ők beavatkozhatnak-e kis-Magyarország úgymond belügyeibe. Pedig
nem lenne szabad bedőlni a nihilista, baloldali propagandának, hiszen hazafias kötelesség és a túlélés egyetlen záloga a kölcsönös kiállás egymás mellett! Ez nem egy féloldalas viszony, mert az anyaország is csak velük, veletek együtt lehet nagy és erős. Lehet, hogy éppen a határon túliak révén parlamentbe jutó, várhatóan két képviselő szavazatán múlik a nemzeti politika folytatása!
Orbán Viktor ezt így fogalmazta meg: „Minden magyar választás a külhoni magyarok számára jelenti a legnagyobb kockázatot. Mindig két sors közül lehet választani. […] Mi azt mondjuk, hogy az államnak vannak határai, a nemzetnek nincsenek, ezért a nemzeti kormányra mindig lehet számítani, kiállunk a magyarokért, küzdeni fogunk önökért is, és azt kérem, hogy önök is álljanak ki a saját jövőjükért.” Nem kérdés, hogy minden külhoni magyar állampolgárnak ott a helye a választáson!
Szeretném úgy érteni Orbán Viktor gondolatait, hogy ez a kiállás kijár a határon túli magyarság arra érdemes vezetőinek is, így például Erdélyben megakadályozzák a harcosabb nemzeti vonal kiszorítását az ottani közéletből.
A magyar út politikájának győzelme nagyban függ a kormánypárti, nemzeti érzelmű magyarok harci kedvétől, kiállásától. Ezért is nagy öröm, hogy valóra válik, amit e hasábokon már oly sokszor szorgalmaztam: a polgári körök újraszervezése!
Csakhogy egyáltalán nem mindegy, ez milyen formában történik meg. A Harcosok Klubja szükséges eszköz volt a Fideszt támogató aktivistahálózat megerősítéséhez, s jó fegyver a Soros-hálózat digitális nyomulásának semlegesítésére. Nem alkalmas ugyanakkor a politikai tértől távolabb álló nemzetiek felrázására. A digitális polgári körök ugyanakkor jó megoldást adhatnak.
„Megmaradni magyarnak, megvédeni szabadságunkat és gyarapítani az erőnket egy digitalizált világban is” – írja a hitvallásában az első DPK, amelyhez olyan hiteles személyek csatlakoztak – a miniszterelnök mellett –, mint Lánczi András, Schmidt Mária vagy éppen Nagy János, aki amellett, hogy Orbán Viktor irodáját vezeti, gyalogosan járja a „magyarföldet”, hogy minél több gondolatot és építő kritikát gyűjtsön a polgároktól.
Éppen ez a kulcsa az új mozgalom sikerének: kiemelten fontos, hogy a digitális tér minden előnyét kihasználjuk, de nem rekedhet meg a kezdeményezés egy újabb kommunikációs projekt szintjén! Szükség van a profilok mögött álló hús-vér emberekre,
a Nagy János és a nagyjánosok lábában gyűlő kilométerekre, hogy a régi polgári körök mintájára tényleg olyan alulról építkező erő jöjjön létre, amely – ha olykor kritikus és úgy székelyesen, őszintén oda is böki a véleményét – a közös célunkban megingathatatlanul elkötelezett.
„Jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!” – József Attila szavait az alapítóknak is érdemes megszívlelniük. S ha már a magyar útról beszélünk, álljon itt végül Szabó Dezsőnek a nemzeti egység feltételeiről 1935-ben leírt gondolata: „Nem jelentheti a nemzeti egység a közéleti kritika elnyomását. Ellenkezőleg: a nemzeti egység őszinteségének, egészségének és erejének jele a szabad kritika!”
Így kell hozzáállni az újraszerveződő polgári körökhöz, az abban tevékenyen részt vevő honfitársainkhoz!
Huth Gergely - www.magyarnemzet.hu
