Azóta, hogy pár esztendeje saját aktképével tisztelgett a nemzetközi holokauszt-emléknap áldozatai előtt, felcsigázott érdeklődéssel figyelem Lukácsi Katalin közéleti megnyilvánulásait. Egyfajta katasztrófaturistaként lesem mozgalmas életét.

Színes pályafutás az övé. 2017-ig a KDNP-ben politizált, ám – még ugyanebben az évben – a Pride melegfelvonuláson már azzal állt elő: „Jézus is részt venne, sőt részt is vesz rajta”. Pár évre rá már Márki-Zay Péter felekezetében találjuk Katalint, ahol egészen az alelnökségig jut, de a 2022-es zakó után lemond. Egy interjúban így fogalmaz: „A fegyvertelen próféta útját választom, és erre a választásra bátorítom Krisztust követni igyekvő társaimat is.”

Nos minap arról érkezett hír, hogy a „fegyvertelen próféta” a hajdani Együtt-elnök, Juhász Péter csapatában indul Budapest V. kerületé­ben képviselőjelöltként. (A füves-füttyös-tarhálós Juhász nyerte a hatszázalékos részvétel mellett megrendezett baloldali előválasztást.) Ez annyiban érdekes, merthogy 2016-ban Lukácsi Katalin még ugyanennek a Juhász Péternek a háza előtt demonstrált, nekiszegezvén a zord kérdést: aztán miből lett ez az ingatlan? Mint kiderült, azért csatlakozott Juhász nyájához, mert „megérintette”, hogy ugyanabban a körzetben politizálhat, ahol annak idején Kossuth Lajos a Pesti Hírlapot szerkesztette, Ady Endre pedig életének utolsó esztendeit töltötte. Ráadásul olyan notabilitások biztosították támogatásukról a pártok közt tekergő asszonykát, mint a körzetben lakó Lendvai Ildikó és Jeszenszky Géza.

Ijesztőbb végszót nem találtam.

Pilhál György -]]> www.magyarnemzet.hu]]>