Ma 2022 november 29. Taksony napja van. Holnap András, Andor napja lesz.
Hegedűs hadnagyok

Hegedűs hadnagyok

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Pilhál nagyon keményen lecsapott! - Olvassák el!

 

A péntek esti lipcsei futballdiadal után – győzelem a „tízszer értékesebb” németek ellen –, amikor másodszor is meghallgattam a himnuszt a buzdításba berekedt, megfényesedett tekintetű magyar drukkerektől, a mezük címerét szorító Szalai Ádáméktól, elképzelni sem tudtam, hogyan fogom majd megírni mára tervezett cikkemet az egri Hegedűs hadnagyokról.

Le tudok-e ásni ezek után olyan mélyre?

Sajnos le. Sőt, szomorúan kimondom, nincs is különösebben nehéz dolgom. Hazaárulókból, aljas emberekből bő a felhozatal idehaza.

Kis történelmi csipegetés a teljesség igénye nélkül…

A hazaárulás újkori magyar históriája az első világháború után köztársasági elnökké lett, mindenre alkalmatlan vörös gróffal kezdődött. Károlyi Mihály valósággal kicsavarta a fegyvert a frontról hazatérő magyar bakák kezéből. Hadügyminisztere, Linder Béla a Parlament lépcsőjén üvöltötte: soha többé nem akar katonát látni!

Trianon lett a vége.

A levert tanácskommün Bécsbe menekült parazitái is sűrűn gyakorolták a hazaárulást. „Jól tudják és érzik, hogy békés viszonyok között semmit sem remélhetnek, ezért minden igyekvésük a helyzet felborítása, a belső ellentétek szítása” – írja róluk Mályusz Elemér történész A vörös emigráció című könyvében. – „Elképesztő igyekezettel megy a gyűlölködés Horthy nemzeti kormánya ellen. […] A fő cél mindenütt a belső ellentétek mélyítése, hogy a felfordulás lehetséges legyen.”

Pár évtizeddel később, a kommunista hatalomátvétel után Rákosi, majd Kádár is ott folytatta, ahol Kun Béláék abbahagyták. Az internacionalizmus lett a hívó szó. Útban volt minden és mindenki, ami/aki hazáról, nemzetről szól. A Horn-korszakban trónra kerülő szabad demokratákról is gyorsan kiderült, kik az eleik… Magyar Bálinték történelemhígító igyekezete már a gyerekekből megpróbálta kiölni a hazaszeretetet, a nemzettudatot. Merjünk kicsik lenni! (Gróf Teleki Pál gondolatsora nem illett a képbe: „Nincsenek kis nemzetek, csak kishitűek. Nincsenek kis emberek, csak kicsinyhitűek. Merjünk magyarok lenni!”)

Árulták a hazát minden szinten. Göncz Árpád akkori államfő 1993-ban az olasz La Stampa című baloldali lapnak ekképp panaszkodott: „Az Antall-kormány lábbal tiporja a sajtószabadságot!” Ez azért volt érdekes, mert szinte a teljes sajtót ők uralták. (Később, a szocialista–szabad demokrata időkben „nem volt baj” a médiával. A 2010-es Fidesz-kormányok óta viszont újra rabigában szenved a liberális újságírás.)

Aztán jött a későbbi szemkilövető Szemlőhegy utcai miniszterelnök nem szavazásra buzdító gyalázata a kettős állampolgárságról szóló népszavazás előtt. Ez volt a legalja.

Majd érkeztek a „nolimpikonok”. A percemberek (Momentum-emberek), akik azóta is arra büszkék, hogy sikerült megtorpedózniuk, Párizs kezére játszaniuk a budapesti olimpiát. Micsoda elferdült lelkük lehet azoknak, akik magyarként ma is azon örvendeznek, hogy fájdalmat okozhattak honfitársaiknak, mások bánatától dagadt a keblük! Milyen „magyarok” ezek? Uniós képviselőjük, Cseh Katalin nemrég harcos ultimátummal állt elő az Európai Bizottságnak címezve: „Pert indítunk, ha vonakodnak forrásmegvonást alkalmazni Magyarországgal (és Lengyelországgal) szemben.” Egy másik brüsszeli „demokrata”, Ujhelyi István egyik felszólalása után teátrálisan széttépett néhány, a nemzeti konzultációról szóló levelet – hadd lássa mindenki, milyen egy karakán magyar szocialista. Még külországban is köpködi a saját hazáját.

 

Istenem, kikkel élünk egy hazában? Mond még ezeknek valamit Dobó István esküje? „Esküszöm, hogy a vár és az ország védelmére fordítom minden erőmet, minden gondolatomat, minden csepp véremet. […] Föld úgy fogadja be testemet, ég a lelkemet! Az örök Isten taszítson el, ha eskümet meg nem tartanám!”

Ma is itt van a „tanácsköztársaság-csapat”, csupán átvedlett, ábrázatot váltott. A kígyók – a Hegedűs hadnagyok – itt kígyóznak közöttünk. Hogyan írta Kölcsey Ferenc? „Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekintheti magát mindenhol.”

Mi, „tizedannyi értékűek” itthon vagyunk.

Borítókép: Juhász Ferenc és Gyurcsány Ferenc (Fotó: MTI/Földi Imre)

Pilhál György  - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Sport (729) Tv fotel (65) Irodalmi kávéház (516) Mozi világ (440) Kultúra (6) Alámerült atlantiszom (142) Vetítő (30) Történelem (15) Autómánia (61) Életmód (1) Egészség (50) Politika (1581) Heti lámpás (260) Rejtőzködő magyarország (168) Titkok és talányok (12) Nagyvilág (1304) Mondom a magamét (6461) Szépségápolás (15) Gasztronómia (539) Gazdaság (669) Belföld (8) Flag gondolja (33) Mozaik (83) Tereb (142) Emberi kapcsolatok (36) Jobbegyenes (2482)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>