- 0
ŐRZŐK LÁZADÁSA – Posztkommunista ellenforradalmat készít elő a karcsúsított méregzsák.
Többszöri halasztás után, a nevetségesség határát súroló amatőr körülmények között elindult a napokban a Tisza Párt jelöltállító színjátéka. Megismerve az álságos folyamatban részt vevőket, mára teljesen nyilvánvalóvá vált az eddig elhazudott tény, miszerint a karcsúsított méregzsák
bedarálta a baloldal pártjait, és brüsszeli tartótisztjei utasítására a Tiszából akar létrehozni egy olyan gyűjtőpártot, ahová beterelheti az eddig szanaszét kóborló Orbán-fóbiások többségét. Teljesen egyértelművé vált, hogy 2026-ban a Tisza a baloldal, a kormánypártok pedig a jobboldal nagy nemzeti koalícióját testesítik meg.
Igaz ez még akkor is, ha a mai törésvonalak leírására már pontosabb a globalista–patrióta fogalompár. A nemzetközivé váló világban hívő baloldaliak számára ugyanis egyenes az út a mai globalisták közé, míg az Isten, haza, család hármas rendezőelve szerint élő jobboldaliak értelemszerűen patrióták. A markáns különbségek ügyek mentén is világosan kiolvashatók a két tábor között. Elég, ha megnézzük, ki hogyan vélekedik a háború és a béke, az illegális migráció, valamint a gender- és LMBTQ-kérdésekről. De érdemes ezek közé beemelni egy negyediket, vagyis túlélték-e történelmi hivatásukat a nemzetállamok, a kor kihívásaira az Európai Egyesült Államok létrehozása-e a megoldás, vagy az erős nemzetállamok szövetsége jelenti a gyógyírt Európa olyan gondjaira, mint a versenyképesség elveszítése, a súlyos demográfiai gondok, az identitás elveszítése, az iszlamizáció és az ezekből következő teljes eljelentéktelenedés.
Ha semmi más, de ennyi haszna mégis van a Tisza bohóckodásának, hogy szépen letisztulnak a választópolgárok fejében ezek a kérdések, és az összevissza beszéd, a notórius hazudozás keltette iszonyatos hangzavar ellenére egyértelművé válik mindenki számára a jövő évi választás tétje.
Már az Európai Parlamentbe és a Fővárosi Közgyűlésbe küldött képviselők kiválasztásánál látszott, hogy a Tisza tulajdonképpen ellenforradalmat készít elő – a 2010 előtti állapotokat akarja visszaállítani. Csupa olyan figura került a felszínre, akinek a családja haszonélvezője, kegyeltje volt a kádári diktatúrának 1990 előtt, sikeresen mentették át hatalmukat és vagyonukat a rendszerváltás kezdetekor, és millliárdosként, unatkozva, ismét a fő hatalom megszerzésén mesterkednek. Számukra az a kijelentés, hogy 2010-ben fejeződött be az a politikai folyamat, ami 1989-ben kezdődött, annak az elvtelen kompromisszumnak a felrúgását jelentette, ami lehetővé tette számukra, hogy bántódás nélkül mentsék át szerzett privilégiumaikat a diktatúrából a demokrácia körülményei közé. Ez számukra az Orbán-rendszer legnagyobb bűne, ezt nem bírják elviselni, hogy
elkezdett kiépülni egy olyan magyar világ, amelyben már nem kizárólag ők a meghatározó tényezők. Hiába történt tizenöt éve is erőszakmentesen minden. Hiába gyarapodott azóta is az átmentett vagyon, a posztkommunisták és a velük lepaktált liberális értelmiségiek csak akkor érzik magukat jogállamban, ha ők vannak felül, számukra csak az a demokrácia, ha ők vannak hatalmon.
Az ő alig titkolt földalatti mozgalmuknak állt az élére a közénk furakodást elunó, abban már lehetőséget nem látó áruló, Magyar Péter. Aki természetesen mindent tagad, azt bírja hazudni, hogy ő szóba sem áll az óbaloldallal. Csakhogy ezt a hazugságot háromszáz szerencsétlen jelöltjelölt cáfolja meg éppen most. Mert hiába vette elő az önjelölt próféta az ismeretlenségből őket, hiába válogatott a második, harmadik vonalból, naponta derül ki nem egyről, hogy mi módon kötődik családilag, üzletileg vagy politikailag ahhoz a posztkommunista baloldalhoz, amelynek gyökerei a hetvenes évek áporodott levegőjű mocsárvilágába nyúlnak vissza.
A teljesség igénye nélkül pillantsunk rá néhányuk múltjára! Itt van például a Dobos házaspár. Dobos Tibor ügyvezető és tulajdonos volt azokban a hajózásra szakosodott cégekben, amelyeket kartellezés miatt megbírságolt a Gazdasági Versenyhivatal.
Négy cég nevében szinte szóról szóra azonos pályázatot nyújtottak be annak érdekében, hogy ők nyerjék el a BKV dunai hajójáratainak üzemeltetését. Ez volt az a „családi” ügy, ami miatt felesége, Ordas Eszter, kénytelen volt lemondani a Tisza fővárosi frakciójának vezetéséről. De ha már az asszonynak távoznia kellett, hát akkor jó lesz férjemuram a Tisza fehérvári jelöltjelöltjének.
Vagy ott van Boda Tímea, aki olyan településeket sorolt fel bemutatkozásában, amelyek nem tartoznak a választókerületéhez. Ugyanis elfelejtettek neki szólni, hogy menet közben átrakták egy másikba. Tímea munkahelye az Egyensúly Intézet, amit a német szociáldemokraták pártalapítványa és a Korányi Dávidot, a guruló dollárok botrányának főszereplőjét is tanácsadóként sorai között tudó balliberális agytröszt támogat. Boros Tamás és Závecz Tibor alapította ezt a posztkomcsi keltetőt, és ott legyeskedik Holoda Attila, a nemzetközi baloldal jeles energetikusa is.
A pilisvörösvári induló Györe-Szűcs Sándor Kuncze Gábor belügyminiszter államigazgatási és informatikai szakértője volt, Sasi-Nagy Edit pedig 2006-ban volt az Oktatási Minisztérium egyik alapítványának a titkárságvezetője. Bár ők feltehetően mindketten csak áljelöltek, mert Bujdosó Andreával szemben indulnak a jelöltállítási cirkusz során, aki Ordas Esztert váltotta a Tisza fővárosi frakciójának élén.
A Jászságban a baloldal pénzosztóját, a Soros-szervezet Ökotárs kuratóriumi tagját, Farády Zoltánt indítják. Az óbudai jelölt a 2010 előtti Oktatási Minisztériumból kikerülve előbb modellnek állt, plasztikai sebész férje mellett így tengette unalmas életét egy budai csodapalotában, érthető, hogy közéleti szerepre vágyott. Bulyovszky Róz hivatásának érzi a körzetben élő rászorulók támogatását is, mert jól tudja, hogy a budai kerületek csillogása mögött sokan küzdenek mindennapi nehézségekkel. És az ég nem szakad rá!
De hasonló szerencselovagokkal találkozhatunk Vas vármegyében, Baranyában, tulajdonképpen szerte az országban. Mire véglegesedik a névsor, mindenkiről tudhatunk majd mindent. De fontos, hogy értsük is, miért életveszélyes az így verbuvált szavazógépezet, miért súlyos fenyegetés hazánkra, nemzetünkre, mindenre, amit az elmúlt tizenöt évben közösen alkottunk.
Magyar Péter ugyanis fogott ember. Kénytelen lenne mindent végrehajtani, amit Brüsszelből diktálnak neki. Be kellene sorolnia a háborús uszítók sorába, minden eszközzel támogatnia kellene a korrupt, aranybudikon trónoló ukrán vezetőket, akik mára szintén Brüsszel elvtelen kiszolgálóivá váltak.
Bár azt állítja, hogy nem bontaná le a kerítést a déli határon, de egyértelmű, hogy első dolga lenne végrehajtani a migránspaktumot, és alávetné hazánkat a kvóta szerinti elosztásnak. Akár törvénytelen eszközökkel is eltakarítaná a gyermekvédelmi törvényt a gender- és LMBTQ-aktivisták útjából, kezdődhetne a gyermekek érzékenyítése már az óvodákban is.
Mivel ezek a döntések nagy társadalmi ellenállásba ütköznének, nem lehet megkockáztatni olyan parlamenti képviselők alkalmazását, akik figyelembe vennék a választópolgárok véleményét.
Fegyelmezett pártkatonákra, vezényelhető gombnyomogatókra van szükség. Ezért jött számításba a posztkommunista baloldal harmadik vonala, amelyik nem vagy alig jártas a parlamenti politizálás világában.
Ugyanúgy viselkednek majd, mint Tarr Zoltánék Brüsszelben, akik a legtöbb ügyben teljesen világtalanok, tehát büszkén fogadják el Manfred Weber utasításait a szavazások előtt. Így működne sajnos egy tiszás többségű magyar parlament is. Magyar Pétert Ursula és Weber, a magyar szavazógépezetet pedig Magyar Péter rángatná dróton, és az egész bagázst hidegen hagyná, mit akar a magyar nép.
Tehát pusztán azért, mert a hazai posztkommunisták történelmi tévedésnek, furcsa balesetnek tartják, hogy nem ők vannak hatalmon, ne dőljünk be a mesterkedéseiknek. Tartsuk mindig szem előtt, hogy minden esetben az volt a tragédia hazánk történelme során, amikor – valamilyen alantas módon – ők kerekedtek felülre.
Gajdics Ottó
