- 0
A világ túlnépesedése minden baj legfőbb oka. Legalábbis sokan látják az ezernyi globális probléma eredőjét a Föld megállíthatatlannak tűnő népesség-növekedésében.
Naponta háromszázezerrel leszünk többen, egyetlen hét alatt budapestnyi lakossággal gyarapszik a Föld. Dan Brown legutóbbi regénye, az Inferno, melynek bizonyos jeleneteit épp most forgatták Budapesten, éppúgy ezt a témakört járja körbe, mint azok, akik a legújabb kori népvándorlás okait és megoldásait keresik.
A szerb–magyar határon, vagy az amerikai–mexikóin épített kerítés ugyanarról szól, amiről Angelina Jolie beszélt pár napja a lassan kétmillió menekültet (főleg szíreket) befogadó török menekülttáborokban. De a Földközi-tengeren vagy a délkelet-ázsiai vizeken, lélekvesztőkben menekülő, aztán megfulladó ezrek sorsa is mind ugyanoda vezethető vissza. Legalábbis egyre többek szerint. Hogy túl sokan vagyunk.
Az úgynevezett nyugati világban egyébként nem. A Földön úgy lett mostanra 7,3 milliárd ember (amikor én 1966-ban megszülettem, akkor még csak alig hárommilliárdan voltunk), úgy lettünk ennyien, hogy a gyarapodáshoz Európa, Észak-Amerika vagy éppen Japán szinte semmit sem tett hozzá. A szegények lesznek egyre többen. A nincstelenségbe főleg Afrikában, Ázsiában és Közép-, valamint Dél-Amerikában születnek bele egyre-másra a gyermekek.
Ezzel szemben a nyugati világban egészen másféle demográfiai robbanás készül. Miközben az elmúlt évtizedekben a világ összlakossága megkétszereződött, ez idő alatt a 65 évesnél idősebbek száma a fejlett világban meghatszorozódott. A nyolcvannál idősebbek száma pedig a tizenhétszeresére nőtt. Az egészségügy fejlődése nemcsak Afrikában tart életben kisgyerekeket, hanem Nyugaton is időseket. Ami persze remek hír mindenkinek, főleg, hogy a Nyugaton születő kevés gyerek miatt ez a trend nem növeli a Föld összlakosságát.
Eltekintve most a nyugdíjkorhatár problémájától és az állami költségvetéseket feszítő következményektől, érdekes folyamat, hogy a nyugati világban az idősek válnak a legjobb fogyasztókká. Mert nekik van idejük, felhalmozott pénzük, és jó nyugdíjuk. Világviszonylatban a vagyon több mint háromnegyede 65 évesnél idősebbek kezében van.
Svájcban ma már a 65–74 éves korosztály költ a legtöbbet, nemcsak egészségügyi szolgáltatásokra, hanem utazásra, információs ismeretekre és alkohollal nem összefüggő szórakozásra. Könyvek, színház, múzeumok, hosszú a sor. Egyszerűen azért, mert egy egész életpálya megtakarítása áll a rendelkezésükre. Sok idő, és kevés, esetleg csak egyetlen gyerek. Aki már szintén jól keres. Durván hangzik, de nem akarják a sírba vinni a pénzüket, inkább elköltik. A hosszabbá váló életívekkel, a nyugati társadalmak önzésével, a mának élés fétisével ilyenné alakult a fogyasztói világ. Az amerikai tőzsdén ma már alapszabály, hogy csak olyan vállalatok részvényébe érdemes hosszú távon is befektetni, melyek termékeinek legalább a 30 százalékát 55 évesnél idősebbek vásárolják.
Egyvalamibe viszont inkább ne invesztáljon senki. Épp ezen a héten olvastam a hírt, hogy bajba került a legnagyobb amerikai temetkezési cég. Morbid dolog, de nem halnak meg elegen. Egyetlen megoldást látnak, valahogy rávenni az élőket, hogy sokkal nagyobb számban vegyék meg előre a sírhelyüket, mert ez betömné a kieső bevételek okozta rést.
Frei Tamás - metropol.hu
Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!
Köszönettel és barátsággal!