C. J. Tudor brit írónő legjobb magyar tanítványa lehet Dobrev Klára. Tudor azt a bődületet volt szíves világgá kürtölni, hogy: „Az őszinteség túlértékelt erény. Az egyetlen különbség az igazság és a hazugság között az, hogy hányszor ismételjük el.” Mondjuk, az a veszély nem fenyeget, hogy Dobrev az őszinteséget vigye túlzásba, hacsak nem az a helyzet, hogy ő őszintén hiszi, hogy amikor hazudik, akkor valójában igazat mond. Ez a jelenség persze a kedves férje által megszüntetett Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) lakóira volt jellemző. Dobrev most velük versenyez.

Ettől persze még a hazugság hazugság, ami Dobrevet egyáltalán nem feszélyezi, amikor hatalomra törve a hülyeségeit ismételgeti. A minapi interjújában a 24.hu-ban például a diktatúrával babrált. „A legfontosabb feladatom mégis az, hogy megszervezzem azt a politikai közösséget és többséget, amely ebből az elnyomó, általam igenis diktatúrának hívott rendszerből végre egy új európai köztársaságot csinál.”

Dobrevben az a bűbáj, hogy egy mondaton belül képes kétfélét állítani. Valamit és annak az ellenkezőjét is. Azt mondja ez az okos Tudor-tanítvány, hogy az általa diktatúrának hívott rendszer. Ez, ugye, azt jelenti, hogy valójában nincs szó diktatúráról, csak ő hívja annak. Hogy miért? Mert gyűlöli Orbánt, hangulatot akar kelteni a kormány ellen. Azt gondolja, hátha vannak a választók olyan hülyék, hogy készpénznek veszik, amit mond. Csak azért, mert ő Dobrev Klára, az ég világon semmit nem jelentő árnyékkormány árnyékminiszterelnöke. Jól tudja, hogy az árnyék belátható időn belül nem tűnik el a feje fölül. Marad valójában közjogi értelemben nímand, Gyurcsány palacsintasütője, de azért jól esik neki úgy tenni, mintha kopogtatna ajtaján a hatalom.

Hát nem kopogtat.

De hogy mennyire ragadós Dobrev diktatúrázása, itt van Törley Katalin esete. A pedagógustüntetések egyik főszervezője Izraelben azt találta mondani: Magyarországon diktatúra van. Amikor itthon rákérdeztek, hogy is van ez, gyorsan mentegetni kezdte magát, mondván: erős szavakat használt. „Valóban, szerintem egy súlyos autoriter rendszer van.” Ami persze fából vaskarika, mert ugye az autoriter azt jelenti, hogy ellentmondást nem tűrő, hatalmaskodó. Orbán pedig nem az, egyszerűen gyakorolja a hatalmat, amelyet választások útján négyszer egymás után elsöprő fölénnyel megnyert.

Dobrev azonban még ennél is tovább ment. Saját férje kormányfői bizonyítványát állította ki az interjú egy másik diktatúramagyarázatával: „Azt gondolom, hogyha az emberek nem dönthetik el szabadon egy választáson azt, hogy hogyan szeretnének élni – az diktatúra. Ha az emberek nem tájékozódhatnak szabadon arról, hogy milyen politikai alternatívák vannak, az diktatúra.”

Ez azért cuki duma, mert éppen Gyurcsány Ferenc volt az, aki 2006-ban úgy nyert választást, hogy eltitkolta a magyarok elől az ország valóságos gazdasági helyzetét. A választók azt hitték, minden rendben van, aztán amikor az őszödi beszédben maga a Böszme ismerte el, hogy „hazudtunk reggel, éjjel, meg este”, akkor nehéz erre azt mondani, kedves Dobrev Klára, hogy az emberek szabadon eldönthették, hogyan akarnak élni. Ha tudták volna, hogy nem sokkal később brutális megszorításoknak lesznek kitéve, akkor biztosan nem választották volna meg Gyurcsányt miniszterelnöknek. Magyarán Gyurcsány tehát a választási csalással – dobrevi felfogás szerint – diktatúrát vezetett be, ami ellen Klára asszony egyáltalán nem ágált. Nyilván tetszett neki, csak azt nem nevezte diktatúrának. Neki csak az a „diktatúra”, amikor Orbán törvényes választással kerül hatalomra.

Az pedig hab a tortán, hogy Kovács László volt MSZP elnök szerint – amint a HírTV Vezércikk című műsorában elhangzott – „diktatúra akkor van, amikor lovasrohamot vezényelnek tüntetők ellen”.

Igen, kedves olvasó, jól tetszik emlékezni. Magyarországon lovasrohamot éppen Gyurcsány Ferenc vezényelt a tüntetőkre 2006. október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján.

Ennyit Dobrev Klára őszinteségéről. És ő akar miniszterelnök lenni.

Normááális? – kérdezi Besenyő Pista bácsi.

Horváth K. József

A szerző szerkesztő

]]>www.magyarhirlap.hu]]>