A gyulafehérvári egyoldalú román nyilatkozat századik évfordulóján tombolni kezd a román sovinizmus Erdélyben, azzal a nehezen titkolható céllal, hogy megfélemlítsék a maradék magyarságot. Két székely fiatalembert, Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt a román titkos­szolgálat által koholt vádak alapján, bizonyítékok nélkül, az ügyvédi védelem megtagadása mellett öt-öt év letöltendő börtönbüntetésre ítéltek másodfokon jogerősen, holott első fokon bizonyítékok hiányában felmentették őket. A védelem megtagadása az alapvető emberi jogok egyik legsúlyosabb megsértése.

A két magyar fiatallal az a baja a román politikának, hogy nyíltan követelik az 1918. december elsején kelt nyilatkozatban foglalt ígéretet: „Az új Román Állam kialakításának alapelvei alapján a nemzetgyűlés kijelenti a következőket: Teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő népnek. Minden nép számára a saját nyelvén biztosít oktatást, közigazgatást és ítélkezést az illető néphez tartozó személyek által, és a lakosok számának arányában minden nép képviseleti jogot fog kapni a törvényhozó testületben és a kormányzati szervekben.”

Aki még nem ismerte ezt a szöveget, kérem, olvassa el még egyszer, ennek fényében értékelje az erdélyi magyarok mai helyzetét és az elkövetkező hónapok eseményeit. A gyulafehérvári nyilatkozat, amelyet határozatnak is szoktak nevezni, a mai román állam kikezdhetetlen fundamentuma.

Nem csak Beke István és Szőcs Zoltán harcol a fenti ígéretek betartásáért. Polgármesterek, politikusok, civil szervezetek, magánszemélyek emelik fel időről időre a szavukat, különböző hangnemben, eltérő módokon, de mindig ugyanazt kérve-követelve: az anyanyelv használatát az élet minden területén a születéstől a halálig, az önrendelkezés minél szélesebb formáit, kulturális és/vagy területi autonómiát az európai uniós gyakorlatnak megfelelően.

A román titkosszolgálat, a hírhedt Securitate utódaként, annak jól bevált módszereit alkalmazva, lámpással keresi a vélt vagy valós okokat, hogy a nemzeti érzelmű és öntudatos magyarokra lecsapjon. Félelmet akar kelteni a többiekben, hogy ne növekedjen az európai szintű kisebbségi jogokért küzdők tábora. Beke István és Szőcs Zoltán esetében találni véltek egy okot a velük való leszámolásra, de miután rájöttek, hogy árnyékra vetődtek, meghamisítottak mindent az üggyel kapcsolatban, és a kommunista diktatúrákra jellemző koncepciós pert fabrikáltak.

Főhőseinket a titkosszolgálat folyamatosan megfigyelte, telefonbeszélgetéseiket és társadalmi életük minden eseményét lehallgatta. Így akadt fenn a hálón néhány felelőtlen mondat, amelyek tréfálkozások is lehettek, de talán inkább a nemzeti elnyomás gyötrel­meit elszenvedő emberek váratlan indulati kifakadásai.

Az történt ugyanis, hogy a soviniszta román hatalom úgy döntött 2015-ben: a szinte kizárólag magyar lakosságú Kézdivásárhelyen ünnepelteti december elsején a székelyekkel az Erdély elveszítését szimbolizáló gyulafehérvári nyilatkozat évfordulóját, a román nemzeti ünnepet. Színtiszta, embertelen provokáció. Erre fakadt ki valaki az állandóan lehallgatott néhány fős baráti körben: fel kellene robbantani őket! Néhányan még élcelődtek ezen, ami lehetett a tehetetlen düh levezetése vagy éppen a lehallgatók nem éppen észszerű bosszantása. Mert jól tudták, hogy lehallgatják őket.

A társaság szellemi vezetőjénél, Beke Istvánnál házkutatást rendeltek el, amelynek során szilveszteri petárdákat, két tűzijátékot és tortára való csillagszórókat találtak nála, amelyeket bizonyított módon egy évvel korábban rendelt meg, de a cég csak 2015 novemberében szállította az árukat. Éppen az ominózus beszélgetések idején. Beke Istvánt azonnal letartóztatták, egy hónappal később a felbujtással vádolt barátját, Szőcs Zoltánt is. Kellett ugyanis legalább még egy ember, hogy terrorakció előkészítése lehessen a vád.

Nem kívánom untatni a kedves olvasót a hároméves történet minden részletével, csak néhány fontos elemet ismertetek címszavakban. A lehallgatási hanganyagot összevágták, hogy valami összeesküvés-féle nézzen ki belőle. A két áldozatot nagyjából egy éven át vizsgálati fogságban tartották Bukarestben, köztörvényes bűnözők mellett, embertelen körülmények között összezsúfolva, bogarak társaságában, szennyezett ivóvizű cellában. A Kisebbségi Jogvédő Intézet támogatásával román ügyvédek védték a fiatalokat. Bukaresti bíróság tárgyalta az ügyet, mert államellenes cselekmény volt a vád!

Első fokon, bizonyíték hiányában, felmentette őket a színtiszta román bíróság. Helyi tűzszerészi szakvélemény szerint ugyanis a petárdákból nem lehet merénylet elkövetésére alkalmas bombát készíteni. De hogy ne kelljen kártérítést fizetni a jogtalan fogva tartásért, a bíróság tűzszerészeti anyagok szabálytalan tárolása miatt napra pontosan annyi szabadságvesztésre ítélte a két székely fiatalt, ahány napot fogdában ültek (!).

Az ügyészség a titkosszolgálat követelésére fellebbezett, ezt követően az alperesek is ártatlanságuk kimondásáért. A másodfokon elképesztő, az Európai Unióban példátlan ítélet született 2018. július 5-én. A vádló semmiféle bizonyítékot nem mutatott be, a bíróság pedig nem hallgatta meg a védelem egyik fontos tanúját, egy volt titkosszolgálati tisztet, aki hitelt érdemlően tudta volna bizonyítani, hogy koncepciós perről van szó.

A jogerős ítélet kihirdetése előtt fondorlatos módon átminősítették a fő vádpontot, ennek alapján öt-öt év letöltendő börtönre ítélték a vádlottakat, és a védelem nem kapott szót! Nem volt lehetőség az új váddal szemben az alperesek ügyvédeinek kifogást emelni. Ami történt, az az alapvető emberi jogok sárba tiprása, az európai jogrend és kultúra brutális tagadása.

Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt még aznap bilincsbe verve vitték a Brassó melletti feketehalomi börtönbe. Embertelen körülmények között sínylődtek ismét több mint egy hónapig, életfontosságú gyógyszerek bevitelét is megtagadták a hozzátartozóktól, a magyar főkonzult három hétig nem engedték be látogatásra. Bejelentették, átszállítják őket Óromániába, több száz kilométerre lakóhelyüktől, hozzátartozóiktól, a legszigorúbb magánzárkákba zárva őket, tömeg­gyilkosoknak kijáró körülmények közé. Politikai nyomásra, civil szervezetek akcióinak eredményeként elálltak ettől, végül a csíkszeredai börtönbe kerültek, ott várják sorsuk jobbra fordulását.

Nicolae Ceausescu szelleme ismét tombol Romániában, mindenekelőtt a közel száz éve odacsatolt Erdélyben. A románok minden elképesztő arcátlanságot bevetnek a magyarüldözés során. Törvényeik alapján a bírósági ítélet kihirdetését követő harminc napon belül ki kell adni az indokolást is. Esetünkben ez augusztus 4-én lejárt.

Egy hónapja hiába követeljük minden szinten az indokolást, süket fülekre találunk. Romániai ügyvédek szerint ez hónapokig, sőt akár egy évig is eltarthat, mert nincs törvényi szankciója a bíróság ilyen jellegű mulasztásának. És koncepciós perek esetében, mert több ilyen is van, ezt a gyakorlatot folytatják, ugyanis amíg nincs indokolás, semmiféle további jogorvoslat nem kezdődhet el. Tehát az áldozatok helyi ügyvédei nem nyújthatnak be törvényességi óvást a védekezés lehetőségének kizárása miatt, és nem küldhetjük el beadványunkat Strasbourgba, az Emberi Jogok Euró­pai Bíróságához.

A budapesti székhelyű Kisebbségi Jogvédő Intézet ugyanis kiviszi a példátlan esetet a nemzetközi színtérre, mindenekelőtt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elé, és más nemzetközi intézményeket is megszólít. A védelem megtagadása és az ítéletindokolás kiadásának szabotálása ellenkezik az euró­pai uniós joggyakorlattal, ezért megfontolandó az Európai Unió luxemburgi bíróságához fordulás kérdése is. (A védelem megtagadása jelen esetben lehet valamilyen román törvénykezési joghézag eredménye, de sehol nincs ilyen az unióban.)

Mindezekkel párhuzamosan felkértük a magyar kormányt, tegyen meg minden lehetséges politikai lépést, hogy az áldozatokat helyezzék szabadlábra vagy legrosszabb esetben házi őrizetbe, amíg valamennyi jogorvoslati lehetőség kimerül. Gyakoroljanak nyomást román barátainkra, hogy ­uniós tagországként tartsák tiszteletben és kövessék az európai joggyakorlatot.

A magyar kül- és nemzetpolitika legfontosabb feladata most Erdély vonatkozásában a sovén megfélemlítési folyamat megállítása. Ez már nem csak Beke István és Szőcs Zoltán ügye, ez az egész erdélyi magyar nemzeti közösség sorsát meghatározó kérdés. A célpont nem a két székely fiatalember, hanem az erdélyi, bánsági, partiumi és máramarosi magyar emberek. Makovecz Imre gyurcsányi időkben tett kijelentését idézem: Cselekedni kell!

Csóti György - ]]>www.magyaridok.hu]]>

A szerző a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója