„Teddy bár, Teddy bár,

itt van minden világsztár.

Papabonbon, a híres hölgyfodrász,

Lord Bumbum, az oroszlánvadász.

A hotel vendégei mindketten.

Rongylábaznak a parketten.

Dilli-Dolly a mikrofonhoz lép.

– Helló!

Szikla Szilárd a húrokat tépi szét.

Maxi a szaxit fújja már, már, már.

Micsoda pompás hely ez a Teddy bár.”

„Teddy bár, Teddy bár,

itt van minden világsztár.

Papabonbon, a híres hölgyfodrász,

Lord Bumbum, az oroszlánvadász.

A hotel vendégei mindketten.

Rongylábaznak a parketten.

Dilli-Dolly a mikrofonhoz lép.

– Helló!

Szikla Szilárd a húrokat tépi szét.

Maxi a szaxit fújja már, már, már.

Micsoda pompás hely ez a Teddy bár.”

A Hungária együttes halhatatlan dalszövege egy soha nem volt világot idéz meg, különös vendégekkel. De mit szólnak ahhoz, ha azt mondom, a Teddy bár nagyon is létezett, nem kevésbé excentrikus látogatókkal? A mi Teddy bárunk Balatonszárszón csalogatta az érdeklődőket. Farkasházy „Teddy” nyaralójába évről évre illusztris vendégek adtak egymásnak randevút. Nem azt mondom, hogy hébe-hóba nem bukkant fel egy jobboldali – az évek előrehaladtával leginkább áljobboldali – vendég, de jellemzően a balliberális holdudvar vezérkosai, jerkéi és báránykái legelésztek együtt. 1993 óta idesereglett mindenki, akiben a Pozsonyi úttól a Rákóczi útig elterülő univerzum irányítói fantáziát, tehetséget láttak.

Szóval, legelésztek, cseverésztek, fontoskodtak, ki-ki vérmérséklete szerint, műanyag pohárból itták a sört, és az egyszerű nép ételeit fogyasztották, ezzel is bizonyítandó, micsoda pompás jellemek. Előadásokat is tartottak, gondosan csakis egymásnak, nehogy a külvilág megzavarja a példás egyetértést. A Teddy bárban kovácsolták ki a többszöri MSZP–SZDSZ-összefogást, innen indultak a világmegváltó gondolatok, itt vallott szerelmet egymásnak a hálózat régi és új tagsága.

Csakhogy minden jónak vége szakad egyszer. A Teddy bár berendezése menthetetlenül elavult, a sör elfogyott, az ebéd odaégett, végül a tagság is elmaradozott. Farkasházy tulajdonos csak nézett maga elé, és képtelen volt elfogadni, hogy már nincs igény a hajdani menő szórakozóhelyre. Szerencsére a vendégkör megtalálta a számítását, csupa érdekes életpályát vázolhatnánk fel, mindenki a helyére került.

Heller Ágnes, Szárszó szépe például mostanában arról beszél, hogy a Teddy bár lakóinak fel kell karolniuk a Jobbikot. Kuncze Gábor úgynevezett elemző műsorokban dörmögve kárhoztatja a nacionalizmust és ismerteti bámulatos következtetéseit. Demszky Gábor üzbég sapkában tűnik fel az ATV-ben, lelkesen magyarázza az olajbogyó tartósításának leghatásosabb módszereit. Bár hosszasan sorolhatnánk a különféle élethelyzeteket, maradjunk annyiban, hogy sok-sok aktív év után a Teddy bár közönsége visszavonult a magánélet ösvényei mögé. A legtöbben nyugdíjasok már, bölcs tanácsaikkal egyengetik, hogy azt ne mondjam, irányítják az ifjú balliberálisokat, aki feltehetően nem túl hálásak ezért, de mit tegyünk, ilyenek a fiatalok, azt hiszik, csupa móka és kacagás az élet, nem gondolnak eleget a fasizmus elleni harcra.

Apropó, nyugdíjasok. Éppen az életkori momentum távolítja el őket a Momentumtól. Farkasházy Tivadar, a nyáj csillagszemű őrzője a minap joggal sértődött meg Botka László megjegyzésén. A szegedi polgármester azt mondta a legendás szárszói találkozóról, hogy „az összefogáspárti nyolcvan pluszos szárszói értelmiség majd dödög egy kicsit.”

Érezzük a tiszteletlenséget, ugye? A Teddy bár vendégeivel nem szokás szívózni, nem csoda, hogy Farkasházy öntudatosan idézte fel legidősebb vendégeinek nevét, foglalkozását és életkorát, figyeljük csak ezt a szellemi dömpinget: Bócz Endre volt főügyész (80), Ungváry Rudolf író (81), Bitó László szemészprofesszor (83), Konrád György író (84), Mécs Imre villamosmérnök (85), Ferge Zsuzsa szociológus (86), Heller Ágnes filozófus (88)… Engem meggyőzött a lista. Micsoda magaslatok, megannyi hasznos élet a modern eszmék és a haladás szolgálatában, ezekkel kötözködik Botka László, micsoda pimasz gyerek, leülni, egyes. Mindenesetre szögezzük le, hogy – legalábbis Farkasházy olvasatában – azért nem lesz több szárszói találkozó, mert Botka beleköpött a levesbe. Ha ez igaz, akkor legalább a magyarság is látta valamilyen hasznát a működésének.

Most, amikor ezeket a sorokat írom, ősz van, hullanak a levelek, odakünn fúj a szél. A Teddy bár néptelen, kívül-belül üres, szellemjárta hely. Szárszón újfajta szelek fújdogálnak, ahogyan az országban is. Csakhogy abból a következtetésből, hogy a Teddy bárra nincs már szükség, ne vonjunk le messzemenő következtetéseket. Ott motoszkál annak a helynek minden rezdülése, hazugsága, elhintett igéje a megmérgezett magyar közéletben. Farkasházy Tivadar és vendégei tovább élnek Fekete-Győr András fenyegetőzésében. Ott vannak, és ott is lesznek Gulyás Márton hisztérikus kirohanásaiban, Szél Bernadett alapjáraton működő sértettségében, Karácsony Gergely sunyi mosolyában és Juhász Péter elvonási tüneteiben.

Azonban a Teddy bár nemcsak eligazít, de foglyul is ejti a jövőt. Fiatal liberálisként nyilvánvaló, hogy le kellene gyűrni a múltat, elfeledni végleg Kuncze Gábort és Heller Ágnest – csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Abban a hűbéresi közegben, amelyben a kaserolás szervező erő, az ország leparasztozása, a nemzeti hagyományok és értékek feletti gúnykacaj pedig napi rutineljárás, egykönnyen nem szabadulnak meg az előző nemzedékektől. Ez a viselkedési mintájuk, a hozott anyaguk, nem pedig a szolgálat. Illetve szolgálnak ők, de soha nem a hazát, hanem idegen gazdát, ebben tényleg tökéletes a nézet­azonosság vének és fiatalok közt.

Tavasszal eldől, hogy a Teddy bár helyét beszántják-e, vagy akad egy új bérlő, aki fantáziát lát a működtetésében. Én azt mondom, nem nagyon kellene erőlködni. Annyi kocsma van a világon, és pont ezekkel még berúgni sem érdemes. Tehát inkább készüljünk a mélyszántásra, és jövőre adjuk át az egész kócerájt az enyészetnek.

Szentesi Zöldi László - ]]>www.demokrata.hu]]>