Ma 2024 december 06. Miklós napja van. Holnap Ambrus napja lesz.
Az első számú közellenség

Az első számú közellenség

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Rákosiék emelték a tétet.

Első számú közellenségnek lenni néha megtisztelő állapot, de sohasem kellemes. Megtisztelő akkor, ha az elnyomással szembeni küzdelemben vívja ki valaki ezt a státuszt. Nemrég foglalkoztunk itt e nem létező hasábokon a negyvenhetes „kék cédulás” választási csalásokkal. Mint már ott rögzítettük, a csalások sorozata nem ért véget a választás napján, főképp azért, mert a (szélső) Baloldali Blokk elhatározta a választási eredmények utólagos megváltoztatását. Ennek módja az volt, hogy az egyik legerősebb ellenzéki párt mandátumait megtámadták a Választási Bíróságon, indítványozva azok megsemmisítését. Ezt követte a szociáldemokrata párt beolvasztása, majd az összes többi még működő párt egy politikai szervezetbe terelése, amelyet már a kommunisták irányítottak.

A külső hátteret az új kommunista csúcsszerv, a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának (Kominform) megalakulása jelentette, amelynek fő megállapítása az volt, hogy a világ két kibékíthetetlenül szemben álló részre oszlik, és a katonai összeütközés elkerülhetetlen. A „kék cédulás” választás és az azt követő események éppen azt a célt szolgálták, hogy a Magyarországon még mindig jelentős parlamenti erővel rendelkező polgári-keresztény-demokrata pártokat felszámolják, és az országot a vasfüggönnyel kettéválasztott Európa keleti – Szovjetunió uralta – részébe kényszerítsék. A Független Kisgazdapárt és a Magyar Szabadság Párt korábbi vezetői már emigráltak, de voltak még mindig, akik vállalták a harcot. Elsősorban a Pfeiffer Zoltán vezette Magyar Függetlenségi Párt, amely a szabadságpárt bázisán, részben régi kisgazda programmal jelentkezett.

Révai József, a kommunisták fő propagandistája még a Kominform alakuló ülésén sem volt rest bepanaszolni „honfitársait” a szovjeteknél. Szerinte „fel kell morzsolni, illegalitásba kell kényszeríteni a legreakciósabb, fasisztabarát pártot, a Pfeiffer-pártot és ezzel ráijeszteni a többi jobboldali párt elemeire”. A cseh, szlovák, román elvtársak elégedetten csettintettek: „Na, megint a fasiszta magyarok!” A Szabad Nép – a kommunista párt lapja – Pfeiffer Zoltánt egyszerűen a fasiszták és reakciósok új vezérének titulálta, aki a „fasizmust még Gömbös iskolájában tanulta”. A szélsőbaloldal eszköztárában az első a megbélyegzés, az állandó hazudozás, ennek tényként való beállítása, majd a megfélemlítés, végül a kiiktatás a rendőrség és az „igazságszolgáltatás” által.

Pfeiffer Zoltán antifasiszta volt, tagja a Bajcsy-Zsilinszky Endre vezette nemzeti ellenállásnak. Hiába, százszor jött vele szemben a vád: fasiszta! Tisza Kálmán még mondhatta, hogy jobb nem törődni a besározással, a sár előbb-utóbb megszárad, majd lepereg az emberről. De neki másfajta politikai ellenfelei voltak, nem kommunisták. Ők nem hagyták megszáradni a sarat, állandóan dobálták, míg a politikai rendőrség – aztán az ügyészség, a bíróság – közbe nem avatkozott. Pfeiffer a hamis „vádakra” frappánsan felelt: „A Szabad Nép című napilap 1947. szeptember 2-i számában nagy cikket közölt rólam. A cikknek egyetlen tényállása sem fedi a valóságot. Pfeiffer Zoltán.” Ezután ellentámadásba ment át, leginkább a kék cédulás csalás miatt támadva a kommunista pártot. Ezért is vált az első számú közellenséggé a baloldal szemében.

Rákosiék emelték a tétet. Most már kifejtették, hogy „a Pfeiffer-párt az amerikai imperializmus ötödik hadoszlopa Magyarországon”. Nyilvánvaló volt, hogy Sztálin már nem elégszik meg a „fasiszta fősámán” leleplezésével. A fasisztákat legyőzték, új ellenség kellett. Sokat nem tanakodtak, 1947 végén az ellenség már az Amerikai Egyesült Államok. Most már csak össze kellett kötni az Amerikát a fasisztákkal. Sokat törték ezen a fejüket, de végül sikerült: Farkas Mihály agyából pattant ki a remek gondolat: Amerika politikáját egy agresszív politikai erő vezeti, amely a fasizmus irányába fejlődik. „Igen, az amerikai imperializmus fasizálódik.” Milyen furcsa fénytörést szenvedett ez a kijelentés azóta! Ízlelgeti az ember, öblögeti. Mindenesetre Farkas Mihály a klasszikus kommunista dialektikával eljutott a „lényegig”: „Komoly csapást az amerikai imperializmusra Magyarországon csak úgy mérhetünk, ha megsemmisítjük és szétzúzzuk a Pfeiffer-pártot.”

A Magyar Függetlenségi Pártot valóban likvidálták. Rajk László (MKP) belügyminiszter a pártot feloszlatta, a párt mandátumait megsemmisítették. Az amerikai imperializmus beleremegett! Aligha heverte ki ezt a csapást. Az Egyesült Államok mai vergődése egészen biztosan a legszorosabb összefüggésben van Farkas Mihályék nagy sikerével. De hagyjuk Amerikát. Nézzünk inkább körül az Országgyűlés alakuló ülésén, 1947. szeptember 16-án. Teltház volt, a karzaton ott ült Münnich Ferenc budapesti rendőrfőkapitány és Péter Gábor a politikai rendőrség (ÁVO) vezetője is. Mindketten kommunisták. „Ezen kívül vagy két ismeretlen, akinek homlokán lángbetűkkel ég a titkosrendőri megbízatás jele” – ironizált egy ellenzéki újságíró. (Még volt ilyen.) Egyelőre még itt ült a függetlenségi párt frakciója is, tagjai leginkább abban reménykedtek, hogy előző nap (szeptember 15.) de jure helyreállt Magyarország szuverenitása, megszűnt a Szövetséges Ellenőrző Bizottság, életbe lépett a oárizsi békeszerződés, amely tartalmazta a parlamentáris demokrácia alapvető feltételeit, garantálta a politikai szabadságjogok összességét is.

Az optimisták alig figyeltek arra, hogy azért a szovjet csapatok nem hagyták el az országot, Szviridov altábornagy pedig finoman érzékeltette, hogy a Szovjetunió a Szövetséges Ellenőrző Bizottság megszűnése után is érvényesíteni fogja akaratát a térségben. Ennek értelmében a kommunista vezetésű belügyi szervek letartóztatásokat foganatosítottak ellenzéki képviselőkkel szemben, és előkészítettek koncepciós pereket Pfeiffer Zoltánnal, Peyer Károllyal (szociáldemokrata) és Kovács Imrével (parasztpárti) szemben. Ők mind parlamenti képviselők voltak, de a Szabad Nép kiadta az utasítást: „Az alkotó munka útjából el kell távolítani a fasiszta szabotálókat és puccsistákat, akik minden alkalmat meg fognak ragadni arra, hogy a demokrácia ellen kovácsoljanak fegyvert az országgyűlés adta lehetőségekből.” Fontos mondat. Leleplezi azt a típust, aki egy feltételezésre alapozva bűncselekmények elkövetésével vádol meg embereket, csoportokat, pusztán azért, mert világnézete eltér a sajátjától. „Végeznünk kell az anarchiával!” – vonja le a következtetést a pártlap akkori propagandistája.

A dolgok azonban akkor nem álltak meg ezen a szinten. Péter Gábor az ÁVO vezetője „szeptember 18-án személyesen járt el Rosta Lászlónál, az Országos Nemzeti Bizottság kommunista titkáránál, aki kiadta az ajánlási íveket, anélkül, hogy informálta volna az ONB vezetőségi tagjait”. A választási ajánlási ívekről van szó, amelyeken szerepelt, hogy ki tartotta indulásra méltónak a Magyar Függetlenségi Pártot. (Címmel, aláírással.) Ezeket az íveket már régen meg kellett volna semmisíteni, de ez nem történt meg. Megkezdődött az emberek beidézése az ÁVÓ-ra, ahol lelki és testi fenyegetésekkel, kínzásokkal igyekeztek olyan vallomásokat kicsikarni, amelyek alátámasztották a vádat. Sokan megtörtek. De a kommunisták törvényes eszközökkel nem tudtak előre jutni. Végül is az egész ügyet nem vitték végig a Választási Bíróság előtt, mert Pfeiffer és hívei bátran harcoltak, felvetve a „kék cédulás” csalás számszerű és morális következményeit. Ezért lépett közbe Rajk és oszlatta fel a Függetlenségi Pártot, s ezzel egy időben semmisítette meg a párt mandátumait az Országos Nemzeti Bizottság.

Pfeiffernek menekülnie kellett az ellene felhozott koholt vádak elől, nem valósult meg a terve, hogy a petíciós pert „tavaszig elhúzzuk, addigra pedig már nem Rákosiék fognak nálunk parancsolni”. Komoly tévedés volt, drágán fizetett érte Pfeiffer Zoltán is – az első számú közellenség. Rákosiék szemében pedig ellenségessé vált szinte az egész magyar nemzet. Gazemberek szemében közellenségnek lenni nagy tisztesség, de rengeteg szenvedéssel, megpróbáltatással jár. Így van ez.

Szerencsés Károly

A szerző történész

]]>www.magyarhirlap.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Emberi kapcsolatok (36) Gazdaság (721) Egészség (50) Szépségápolás (15) Rejtőzködő magyarország (168) Belföld (11) Jobbegyenes (2892) Történelem (18) Mozi világ (440) Flag gondolja (38) Gasztronómia (539) Politika (1582) Mondom a magamét (8007) Nézőpont (1) Sport (729) Kultúra (9) Tereb (146) Vetítő (30) Nagyvilág (1310) Irodalmi kávéház (543) Tv fotel (65) Autómánia (61) Heti lámpás (339) Életmód (1) Titkok és talányok (12) Alámerült atlantiszom (142) Mozaik (83)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>