Ma 2024 október 16. Gál napja van. Holnap Hedvig napja lesz.
Pénz, foci, himnuszt neméneklő migránsválogatott játékosok

Pénz, foci, himnuszt neméneklő migránsválogatott játékosok

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Dübörög a vb...

Dübörög a vb, és miután a Jóisten fehér, privilegizált férfinak teremtett, minek tagadjam, érdekel a foci. Szeretem nézni, szeretem művelni. Úgyhogy mi sem természetesebb annál, mint hogy követem, mi történik mostanában Oroszországban. A klubcsapatok küzdelme sosem tudott igazán lázba hozni. (Leszámítva persze a Kispest Honvédot. Viselek is magamon két, a kispesti csapatra utaló tetoválást. No, nem is készülök rendőrtisztnek.)

A sportklubok vetélkedése régen a lokálpatriotizmusról szólt. Ma viszont a pénzről. Ha ma valaki két nagy fociklub vetélkedését követi, akkor jó eséllyel egy olyan viadalt lát, amelynek a végkimenetelét szinte száz százalékban az dönti el, hogy melyik közel-keleti uralkodó/herceg hajlandó több pénzt invesztálni az általa felvásárolt csapatba vagy csapatokba.

A nemzetek viadala ezzel szemben valami sokkal nemesebb, fennköltebb dologról szól, amiről az igazi sport mindig is szólt. Hogy melyik nemzet fiai a gyorsabbak, az erősebbek, a kitartóbbak, egyszóval az életrevalóbbak. Legalábbis pár évvel ezelőttig még erről szólt. Napjainkban viszont kezd arra hasonlítani, amit a libsik imádnak. Valami, a nemzetektől és a hazaszeretettől megfosztott, pénzvezérelt, szivárványszínű izére.

Nézem ezt a mostani vb-t, és igyekszem a kelleténél nem jobban felhúzni magam az úgynevezett svájciakon, az úgynevezett belgákon és az úgynevezett franciákon. Meg azon sem, hogy hány nyugatos szalonból fognak kizárni, és mennyire leszek politikailag inkorrekt náci-fasiszta, ha le merészelem írni, hogy nagyon nem jó az az irány, amerre az újkori futball-világbajnokságok tartanak.

Az újkori vb-ken manapság ugyanis olyan bevándorlókból álló nemzeti csapatoknak szurkolhatunk, amelyekben az import szenegáli/marokkói/albán játékosok nem tudják és nem is akarják énekelni a nemzeti himnuszukat. Ezekben a „nemzeti” tizenegyekben megvásárolt, a szülőhazájukért és nem az őket befogadó országért küzdő, albán sasokat elpantomimező úgynevezett svájciak, Recep Tayyip Erdogannak kampányoló megélhetési németek vagy – kis túlzással élve – csak pár éve, gumicsónakkal érkezett franciák fociznak. Megpróbálom nem felhúzni magam ezen, továbbá azon, hogy a magyargyűlölő Hont András, a HVG főmunkatársa legutóbb például amiatt örvendezett, hogy talált egy régi képet magáról, amelyen Christian Karembeu-vel, az Új-Kaledóniából származó, fekete bőrű, francia válogatott futballistával fotózkodik.

(Naná, hogy egy romkocsmában.) No nem a fotózkodás tényén húztam fel magam, hiszen tegye mindenki a szívére a kezét: ugye, hogy majd minden olvasóm ivott már annyit, hogy miután másnap reggel hasogató fejfájásra ébredt, a telefonjában olyan fényképeket talált, amelyeken közepesen ismert afroamerikai focistákat ölelget? Na ugye. Ami kihozott a legendás béketűrésemből, az az volt, ahogy Hont András a Karembeu-vel való találkozását kommentálta.

Hont szerint Karembeu azért fantasztikus ember, azért egy igazi példakép, azért egy ikon, mert annyira, de annyira migráns, hogy pályafutása alatt egyetlenegyszer sem volt hajlandó elénekelni a francia himnuszt. Az új-kaledóniai focista állítása szerint amiatt nem énekelte soha a La Marseillaise-t, mert két nagybátyját 1931-ben egy gyarmati kiállításon fehér franciák ketrecben mutogatták.

Gyanítom, Karembeu-t oly mértékben traumatizálta ez az 1931-ben történt eset, hogy nem is tekinti magát franciának. (Egyébként én sem.) Persze ilyenkor felmerül a kérdés, hogy amennyiben ilyen magas szinten gyűlöli az országot, amely befogadta, akkor pályafutása során miért is a fran­ciák címeres mezében és miért nem az új-kaledóniai válogatottéban focizott? Nos, erre igen egyszerű a válasz.

Ő maga mondja el egyik interjújában, egy gyors lefolyású őszinteségi rohamot követően, hogy úgy gondolta, Új-Kaledóniában nem tudott volna olyan karriert befutni és annyi pénzt keresni, mint a randa, gyarmattartó, rasszista, ketrecbe záró, ám mindig precízen és pontosan utaló franciáknál. Ne legyenek illúzióink!

A Hont-féléknek valóban Karembeu az ideális vb-résztvevő. Akinek semmi köze Franciaországhoz, aki tiszta szívből gyűlöli az országot, ahol focizik. Aki büszke arra, hogy soha nem énekelte el a francia himnuszt. A Hont-félék annak örülnének a legjobban, ha ez az egész nacionalista hőzöngés, amely a köré épül, hogy különböző népek fiai összemérik egymással az erejüket, végleg eltűnne.

És csak megvásárolt, soknemzetiségű focisták focizgatnának két- vagy négyévente. A himnuszt, a címereket, a zászlókat és úgy egyáltalán ezt az egész, nemzetek alapján való tagozódást meg egy életre betiltanák.

Ez lenne a Hont-félék futball-világbajnoksága.

Ha hagyjuk.

Apáti Bence -]]> www.magyaridok.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Nagyvilág (1310) Irodalmi kávéház (537) Vetítő (30) Szépségápolás (15) Mondom a magamét (7886) Politika (1582) Tereb (146) Egészség (50) Kultúra (9) Titkok és talányok (12) Autómánia (61) Gazdaság (718) Sport (729) Jobbegyenes (2859) Életmód (1) Emberi kapcsolatok (36) Gasztronómia (539) Nézőpont (1) Tv fotel (65) Mozi világ (440) Heti lámpás (329) Mozaik (83) Rejtőzködő magyarország (168) Flag gondolja (36) Történelem (18) Belföld (11) Alámerült atlantiszom (142)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>