Ma 2021 április 13. Ida napja van. Holnap Tibor napja lesz.
ef2c0d653989140c272b4e5d49d44ee7.jpg

A nyolcadik utas a halál

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Most, hogy a miniszterelnök ismét felvetette a halálbüntetés napirenden tartásának ötletét (ami nem azonos a bevezetésével), azonnal óriási zaj keletkezett a virtuális éterben. Mindenki kötelességének érzi kifejezni felháborodását. Majd elégedetten nyugtázza azt.

Mielőtt elkezdenénk erről beszélni, érdemes lenne két lépéssel távolabbról nézni a problémát. Ami a kérdés praktikus szintjét illeti, már be is fejezhetjük: az Európai Unió tagállamaiban tilos halálbüntetést alkalmazni. Pont. A napirenden tartás azonban más kérdés.

A nyitott, szabad viták őszinte hívei ilyenkor szoktak fintorogva elfordulni, erkölcsileg számon kérve a(z amúgy velük persze egyenlő) vitapartnert, hogy mégis hogy jut egyáltalán ilyesmi az eszébe? A szabad viták szabad szellemei érvek helyett előveszik a morál tam-tam dobját, és elnyomva minden emberi hangot elkezdik püfölni.

(Kép forrása: ]]>itt]]>.)

Aligha tagadható, hogy az a kérdés, hogy egy állam legálisan kivégezheti-e bűnözőit, az egyik legkomolyabb erkölcsi dilemma. Ám épp dilemma-mivolta jelzi, hogy talán nem olyan egyszerű dönteni ebben a kérdésben. A szabad szellemek persze jobban szeretik a válaszokat a vitáknál és a kérdéseknél. (Jómagam ambivalensen állok a halálbüntetés kérdéséhez.)

Az egyik kedvenc bunkósbot a kereszténység lesz – igen, az a kereszténység, amit egyébként irrelevánsnak tartanak, és amiből kedvükre válogatják azokat az elveket a helyzetnek megfelelően, melyeket épp megfelelőnek ítélnek. Így a halálbüntetés kérdésében az ötödik parancsolatra mutogatnak, a többi annyira nem érdekes.

Fájdalom, de az egyházak többsége nem tiltja azt, hogy egy állam törvényes büntetőeszközei között ott legyen a halálbüntetés. Az egyszerűség kedvéért most engedjük el azt a gondolatot, hogy a „lájkolok két parancsolatot, meg a hegyi beszédet” keresztény hitvallásnak tekinthető. Az érdeklődők fellapozhatják nyugodtan a Katolikus Egyház ]]>Katekizmusát]]>. Noha általánosságban javasolja az Egyház, hogy ne így büntessenek, bizonyos szélsőséges esetekben megengedhetőnek tartja – egyébiránt az egyes hívő, illetve a törvényhozó lelkiismeretére van bízva a kérdés (ez egy amolyan szabadelvű egyház, na). A protestáns felekezeteknél sem találunk egyértelmű ellenzést, elég, ha a meglehetősen protestáns USA egyes államaira tekintünk: a mai napig számos államban van halálbüntetés, és ettől még nem dőlt össze a világ, sőt máskor épp a fenti doboló-kör tagjai szoktak bezzeg-demokráciaként az Egyesült Államokra mutogatni.

Az ellenzők legfőbb érve a halálbüntetés ellen annak visszafordíthatatlansága. Paradox módon épp ez a legfőbb érv mellette is: a halott már nem gyilkol, sem az utcán, sem az óvodában, sem a börtönökben (ez utóbbi szempont a humanistáknál valamiért ritkábban merül fel). A probléma az ellenzők szerint a tévedés lehetőségében van, ami egyébként minden egyes emberi döntésnél felmerül. És noha lehet mondani, hogy az élet elvétele a legsúlyosabb a büntetések között – ez teljesen jogos –, ám ez nem vigasztalja azt, aki mondjuk harminc éves börtönbüntetés után szabadul, majd kiderül, mégis ártatlan volt.

A mai lehetőségek persze jobbak, mint voltak akár két-három évtizeddel ezelőtt. Persze egy DNS-vizsgálat sem jelent 100%-os bizonyítást, mégis megbízhatóbb talán, mint a tanúvallomások (egyéb modern eszközökről nem is beszélve). A kérdések tehát a következők lehetnének: 1) Ha szinte teljes biztonsággal be lehetne bizonyítani, mondjuk egy sorozatgyilkosról, kisgyerekekkel szembeni erőszaktevőről, hogy ők követték el az adott bűncselekményt, helyes-e, ha az állam kivégzi? 2) Megéri-e ez a közösségnek – erkölcsileg, anyagilag –, és jobb-e ez a megoldás, mint a konkurens megoldások? Esetleg jobban megéri „eltartani” a sorozatgyilkost, erőszaktevőt? Ha nem, köztes megoldás lehet az önfenntartó börtönök gondolata?

Egy érdemi vita – függetlenül attól, hogy nekünk jelenleg nincs lehetőségünk arra, hogy bevezessük – tehát valahol ezeknél a kérdéseknél vehetné kezdetét. És még így is számos jó érv állna rendelkezésre az ellenzők számára (is). Csak egy példa ezek közül: Magyarországon bő két évtizeddel a rendszerváltás után talán túl korai lenne támogatni a halálbüntetést. A diktatúra ugyanis a politikai leszámolás eszközeként alkalmazta, és ennek emléke nem túl szívmelengető.

Ehhez azonban félre kéne tenni a dobszerkót.

Megadja Gábor - eszmetörténész

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Autómánia (61) Belföld (6) Sport (729) Flag gondolja (33) Életmód (1) Szépségápolás (15) Tereb (140) Jobbegyenes (2004) Nagyvilág (1454) Irodalmi kávéház (505) Mozi világ (440) Politika (1578) Rejtőzködő magyarország (171) Mozaik (83) Alámerült atlantiszom (142) Történelem (14) Kultúra (6) Emberi kapcsolatok (36) Tv fotel (65) Gasztronómia (539) Gazdaság (657) Vetítő (37) Egészség (50) Titkok és talányok (12) Mondom a magamét (5221) Heti lámpás (254)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>