- 0
Egy év nagy idő, pláne ha az ember gerincoszlop nélkül született. Magyar Péter ma már szenvedélyesen támogatja a Magyarország elleni vendettát.
Hazánk szülötte, Magyar Péter óriási hajrával, mellbedobással második helyezést ért el egy fontos versenyszámban: az Európai Parlamentből való lógásban. Cum laude. Gratulálunk! Szépen csillog az ezüstérem is. Mint Weöres Sándor Birka-iskolájában: „Ki nem szólt, csak bégetett, / Az kapott dicséretet. / Ki oda se ballagott, / Még jutalmat is kapott, / Így hát egy se ment oda, / Meg is szűnt az iskola.” Péter úr tehát sokat hiányzik a melóhelyéről. Kamuállás, kamuképviselő. Az utóbbi esztendőben tizenötször bírt fölszólalni, és akkor is tizennégyszer a magyar kormányt savazta. A jeles hazafi…
Az a baj, hogy lassan már föl sem kapjuk a fejünket az ilyen hírekre. A minősített hazaárulásra. Arra, hogy a magyarországi balliberálisok nem a szavazóikat képviselni, hanem a hazájukat köpködni, hátba szúrni járnak ki Brüsszelbe, Strasbourgba.
Sajnos hozzászoktunk már a mindenféle csehkatalinok, ujhelyipisták aknamunkájához. Akik eleinte „csupán” muníciót szállítottak a Magyarország elleni koncepciós jelentésekhez. Később már maguk körmölték a rágalmazványokat, amelyeket aztán valamelyik aktuális Tavares vagy Sargentini a nevére vett, a plénum pedig vastapsolva megszavazott. A végeredmény ismert: hetes cikkelyes eljárás, végtelenített zsarolások, a magyarok pénzének einstandolása és Ukrajnába sikkasztása.
Ilyen (v)iszonyok közepette lett európai parlamenti képviselő tavaly nyáron Magyar Péter és – saját bevallása szerint – képességtelen, antitálentum Soros-ügynökökből álló brigádja, amely, ha ez egyáltalán lehetséges, tovább ereszkedett lefelé a reterátba. Tarr Zoltán rögvest bevallotta: „Sok szempontból valóban a néppárti álláspontra támaszkodunk, ami egyfajta kötelezettség is, és ez megint abból fakad, hogy ha valaminek a tagjai vagyunk, akkor ne kérdőjelezzük meg folyamatosan azt, hogy a tagságunkból fakadó és vállalt kötelezettségeket, álláspontokat hogyan és milyen módon képviseljük.” Vagyis nem az őket Brüsszelbe szalajtó magyarok érdeke számít, hanem Manfred Weberé. Igazi csicska.
Majd jött a rendkívül éles elméjű Kollár Kinga, és a képünkbe dörgölte: nagyon jó a Tiszának, hogy Brüsszel lenyúlja a Magyarországnak járó pénzeket, mert így elmaradt ötven kórház fölújítása, romlik a magyarok életszínvonala, ami esélyt kínál nekik (Kolláréknak) a hatalomra vergődésre. Irtózatos mélységek ezek, ám biztos vagyok benne: Övcsatosék képesek a további ereszkedésre…
Még ha igaz is lenne a honi diktatúráról, a jogállamiság fölszámolásáról szóló megannyi rágalom, az sem lenne mentség az árulásra. Ám nem is igaz, és ezt két fontos embertől tudjuk. Egyikük Von der Leyen asszony, aki elkotyogta: valójában nem jogállamisági aggályok, hanem az illegális migránsok be nem fogadása és az LMBTQ-propaganda elleni védekezésünk miatt nem utalják a pénzünket.
A másik pedig maga Magyar Péter, aki tavaly (még mielőtt bekuckózott volna Weber hóna alá) a 444-nek nyilatkozva politikai bunkósbotnak nevezte a jogállamisági eljárást. Egyúttal közölte: „Iszonyatos kettős mérce van Brüsszelben Magyarország, Lengyelország és általában véve a kelet-európai országok kapcsán. […] Akkor lenne hiteles az, amit az unió csinál a magyar fejlesztési pénzekkel, ha ugyanezzel a szemüveggel és ugyanezzel a szigorúsággal vizsgálnák a többi uniós államban a jogállamiságot és a média helyzetét.”
Egy év nagy idő, pláne ha az ember gerincoszlop nélkül született. Magyar Péter ma már szenvedélyesen támogatja a Magyarország elleni vendettát. Már amikor nagy ritkán ellátogat a munkahelyére, és nem a zsinagógában fotóztatja magát.
A Törpojácába oltott agresszív kismalac.
Pilhál Tamás - www.magyarnemzet.hu
