Nézzük meg, hogyan alakult az egészségügyi intézmények felújítása az utóbbi években!

Összefoglalva az eddigieket, elmondhatjuk, hogy a 2010-ben megválasztott kormány örökölt egy valóban tönkretett egészségügyet, irtózatos és állandóan újratermelődő kórházi adósságokkal, végtelen várólistákkal, lepusztult intézményi hálózattal, rémségesen alulfizetett orvosi és szakdolgozói állománnyal. Ezt hagyták örökül az előző kormányzatok, továbbá bezárt kórházakat és szakrendelőket. Az volt az az időszak, amikor lakat került a Lipótra, szélnek eresztették a súlyos ideg- és elmebetegeket, az volt az az időszak, amikor bezárták a svábhegyi gyermekklinikát, és az akkori miniszter, egy Horváth Ágnes nevű elmebeteg bűnöző annyi megjegyzést fűzött az esethez, hogy „az asztmát ma már nem jó levegővel gyógyítják”.

Persze akkoriban a korabeli sajtó ma állandóan aggódó, az egészségügy végóráit vizionáló, a kórházakat halálgyáraknak nevező része mindennel meg volt elégedve, és a Kiss Tiborok sem írtak versikét a „hasba rúgott” nővérről meg a szétb…tt országról. A Kiss Tiborok akkor nem értek rá, mert nem voltak maguknál, annyira szétszívták az eleve beteg agyukat. A fekete ruhás nővér is kussolt, nyilván mindennel meg volt elégedve.

Az előző részben összefoglaltuk, hogy mennyit költött eddig a kormányzat a kórházak adósságainak rendezésére (200 milliárdot), és hogy miképpen sikerült levinni a várólistákat egyes esetekben a 2009-es átlagok felére-negyedére, amely várólisták így megfelelnek a brit és finn várólisták átlagainak (bár például a szürkehályog-műtét esetében ma Magyarországon negyedannyi időt kell várni, mint Nagy-Britanniában!).
Nézzük meg azt is, hogyan alakult az egészségügyi intézmények rehabilitációja, felújítása az utóbbi években.

Az utolsó öt évben a kormány 322 mil­liárd forintot szánt az egészségügyi intézmények felújítására, és ebből a pénzből nevezett intézmények hetven százalékát sikerült teljesen vagy részben rendbe tenni. Mindezeken túl ugyanebben az időszakban 105 milliárd forint jutott orvosi műszerek, berendezések vásárlására.

A Fidesz.hu-n fellelhető dokumentumok szerint ebből a pénzből újult meg többek között a hódmezővásárhelyi és makói kórház, illetve a „Csongrád Megyei Egészségügyi Ellátó Központ Hódmezővásárhely–Makó fejlesztését segítő program keretében a Maros-parti városban felújították a radiológiát és a járóbeteg-szakrendelőt, és új intenzív osztály épült. Korszerűsítették Makón az urológiát, a kardiológiát, a véradó állomást, a tüdőgondozót és a központi betegfogadót is, valamint javultak a pszichiátriai osztály betegellátási körülményei.

A program keretében a hódmezővásárhelyi intézményben új kórházi szárny épült, amelynek alagsorában a patológiai részleg és a központi gyógyszertár, a földszinten és az első emeleten az új járóbeteg-szakrendelő kapott helyet. Befejeződött a diagnosztikai szárny felújítása, amely érintette a radiológiai egységet, a szülészetet, az intenzív osztályt, valamint a központi műtőt.”

Mindezeken túl a további 160 eddig befejezett (!) kórházi projekt keretében egyebek mellett megvalósult a siófoki, a pécsi, a mohácsi kórházfejlesztés, csakúgy, mint a körmendi, a szombathelyi vagy éppen a karcagi. Csak Pécsett „a Janus Pannonius Klinikai Tömb nevet viselő épület teljes felújítása 13,3 milliárd forintba került, eredményeként »minden tekintetben korszerű magkórház jött létre«. Az épületben az egy- és kétágyas kórtermek mellett egy korszerű, új központi műtőblokk is helyet kapott. A széttagoltság megszüntetésével hatékonyabbá vált az orvosi eszközpark kihasználása és javult a szakterületek közötti együttműködés. További 900 millió forintból új alapokra került a baranyai megyeszékhely sürgősségi betegellátása: a 400 ágyasban lévő egykori betegfogadó hely teljes felújítása és bővítése után létrejött a sürgősségi betegellátó osztály (SBO). A felújítások összekapcsolódtak az orvosi eszközök cseréjével is: több projekt keretében összesen 3,4 milliárd forintot költött a PTE az elöregedett műszerpark cseréjére és új, eddig hiányzó berendezések beszerzésére.”

És el ne feledkezzünk Szegedről, ahol talán a legnagyobb beruházás valósult meg, nyilván azért, mert a „kormány bünteti az ellenzéki városokat”. Az u-szeged.hu beszámolója 2015 decemberében így foglalja össze a megvalósult projekt lényegét:
„Létrejött az integrált magkórház – 14,5 milliárd forintos beruházás zárult Szegeden.

A Szegedi Tudományegyetem Szent-­Györgyi Albert Klinikai Központ integrált magkórház létrehozását célzó fejlesztése eredményeként a városi kórházi szolgáltatások egy tömbbe kerültek, és megvalósult az egy helyen, egységes elvek alapján történő betegellátás. Így 1,3 millió beteg jobb körülmények között, hatékonyabban gyógyulhat Szegeden.

A régió legmodernebb klinikai komplexuma épült fel a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központja »Infrastruktúra-fejlesztés a szegedi egészségpólusban« című, uniós projektjének és az Emberi Erőforrások Minisztériumának társfinanszírozásával. A projekt legnagyobb volumenű fejlesztése a meglévő 410 ágyas klinikai tömb mellett, azzal összekötve egy 265 ágyas és 21,5 ezer négyzetméter alapterületű, ötszintes új klinikai épület felépítése. Az új és a régi épület együttese alkotja a magkórház tömbjét. A magkórház alapvető célja az akut ellátások döntő többségének közös működési struktúrába, egy épülettömbbe való telepítése.

A 2010-ben megkezdett egészségügyi infrastrukturális projekt négy elemet foglal magába: az új, 265 ágyas klinikai épület megépítését, a kapcsolódó orvostechnológiai eszközbeszerzéseket, a meglévő 410 ágyas épület központi műtőjének és sterilizálórészének korszerűsítését, az intenzív osztály bővítését, a 410 ágyas klinika komplett vízköddel oltó tűzvédelmi rendszerének kiépítését, valamint a műveseállomás építését – tájékoztatott Tapasztó Sándor projektmenedzser. Hozzátette: a fejlesztések részeként modern csőpostahálózatot is kialakítottak. A gyors és hatékony betegellátás érdekében csőpostarendszerrel látták el a 265 ágyas klinika teljes területét, valamint a 410 ágyas klinika első emeletét, műtő- és intenzív osztályát, a központi laborokat és gyógyszertárat.

Kiemelte: a projekt keretében kiemelkedő beszerzés volt a 14 darab panelműtő rendszer, amelyek magukba foglalják a műtőasztalokat, műtőlámpákat, kamera- és monitortartókat, sebészeti állványokat és szakágspecifikus műtőasztalokat is. Az épületekbe kerülő eszközök is a legkorszerűbb technoló­giát képviselik. A négymilliárd forintos eszközbeszerzéssel igyekeztek az orvosi ellátás minden területét lefedni. Többek között 17 darab korszerű, nagyfrekvenciás sebészeti vágókészülék, ultrahangos vágók, ultrahang-diagnosztikai berendezések kerültek a betegellátás szolgálatába. Emellett egy olyan modern elektrofiziológiai és hematológiai laboratóriumot építettek ki, mely lehetővé teszi, hogy a szívbetegeken olyan műtéteket is elvégezzenek, amelyhez nem kell feltárás – tette hozzá.”

Mindezek tükrében megállapítható, Magyarországon 2010 óta az a furcsa helyzet állt elő, hogy miközben továbbra is mindenki fejében ott van a régi közhely, amely szerint Budapest megfelelő színvonalú egészségügyi ellátást nyújt, ám ott van a rettenetesen elmaradott vidék, minden fordítva van: ma azzal a feladattal kell szembenézni, hogy a budapesti kórházfejlesztést kell felhozni a vidéki kórházaink színvonalára – bár ezzel együtt se feledkezzünk meg olyan fejlesztésekről, mint a Szent Imre-kórház felújítása, az Uzsoki-kórház megújulása vagy éppen a budakeszi Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet fantasztikus megújulása.

Ezek volnának tehát a „tönkretett magyar egészségügy” következő stációi, amelyeken felhágva a „hasba rúgott” magyar nővérnek európai színvonalú, vadonatúj, modern és modern műszerezettségű intézményekben kell dolgozniuk. Az orvosokkal együtt.

Igen ám, de mennyiért?
Botrányosan kevés, megalázó fizetésekért.

Ez olyannyira így van, hogy ez a kormány most eddig soha nem látott módon emelte meg az orvosok és az egészségügyi dolgozók bérét.
Az orvosok és a gyógyszerészek idén 107 ezer, jövőre további százezer forint fizetésemelést kapnak, amellyel gyakorlatilag megduplázódik a fizetésük. A szakdolgozók fizetése szeptembertől majdnem 30 százalékkal, jövőre 12 százalékkal, az azt követő két évben pedig további 8-8 százalékkal nő, vagyis mindösszesen közel 60 százalékos a béremelés a körükben. Ezen túlmenően a munkáltató átvállalja kamarai tagsági díjukat.

Történik mindez nulla infláció mellett – mert el ne feledjük valahogyan, hogy ez az országot szétb…szó kormány az inflációt levitte nullára (évtizedek óta nem látott esetekben az elmúlt néhány évben még defláció is volt az országban!) – honnan is? Mondjuk a ­2007-es 8 százalékról a ­2014–15-ös –0,3, illetve –0,2 százalékra, vagyis deflációra, valamint a tavalyi +0,2 százalékra, vagyis nullára. Pont így kell szétb…ni egy országot! Továbbá úgy, hogy az államháztartás hiányát is le kell vinni, mondjuk a 2006-os 9,3 százalékról a tavalyi 2 százalékra (GDP-arányosan), és az ország szétb…szásának elengedhetetlen feltétele az is, hogy az államadósság is lemenjen a GDP-arányos 75 százalékra, mondjuk a 2010-es 81 százalékról. (Ehhez nem árt hozzátenni, hogy az első Orbán-kormány 1998-ban 60 százalékos GDP-arányos államadóssággal vette át a kormányzást, és 55 százalékos adósságállománnyal adta át 2002-ben. Innen sikerült a szoc­libeknek felvinniük 81 százalékra – tudjuk: „ilyen böszmeséget ország még nem csinált, mint mi csináltunk”, de akkor a sajtó kussolt, nem aggódott semmiért, és Kiss Tibor sem látta a varangykirályt…

De visszatérve néhány mondat erejéig az orvosok és az egészségügyi dolgozók béréhez: ha részleteiben megnézünk néhány adatot, bizony rálelünk számos furcsaságra. A Napi.hu adatai következnek a valóban megdöbbentő különbségekről:
„Budapesten 324 ezer forint az átlagos jövedelem, az eltérés pedig 141 százalék a két szélső érték (780 ezer–324 ezer forint) között. A büntetés-végrehajtás kórházaiban 782 ezer forint az átlagkereset, ezenkívül még egy-két kórházban éri el az 500 ezer forintot, a Sportkórházban gyógyítóké viszont 320 ezer forint körüli.

A megyei kórházakban a skála két vége között 46 százalék a különbség, 400-600 ezer forint között mozognak a bérek, a tatabányai kórházban átlagosan másfélszer annyit keresnek az orvosok, mint Nyíregyházán. A városi kórházaknál 81 százalék a legmagasabb és a legalacsonyabb fizetések különbözete, a 374 ezer forintos átlaghoz képest Ózdon és Bonyhádon 670 ezer forint körül, míg Kistarcsán és Csornán 370 forint körüli az átlagfizetés.

Jelentős a differencia a orvosi egyetemi klinikákon fizetett bérek között, a skála két szélén Pécs és Debrecen áll 540, illetve 393 ezer forintos átlagkeresettel. A Kaposvári Egyetem egészségügyi központja abszolút csúcstartó 880 ezer forintos átlagkeresettel.”

Ezek ismeretében azt azért szögezzük le: havi 500, 670, illetve 880 ezer forintos fizetés már nem megalázó egy orvosnak sem, abból már méltó módon meg lehet élni. Mindettől függetlenül törekedni kell arra, hogy ezek a különbségek eltűnjenek, és arra is, hogy az egészségügyi dolgozók elvándorlása megszűnjön.

De erről az elvándorlásról is ideje szólni néhány szót!

(Folytatjuk)

Bayer Zsolt - ]]>www.magyaridok.hu]]>