„Ádám, hol vagy? / Vajon hova mehettél? / Ádám, hol vagy? / Itt lennél, ha szeretnél! /
Állandóan csavarogsz, / Hiányzol, és az a rossz! / Ádám, hol vagy? / Ádám, hol vagy, merre csavarogsz?”

Ezt dúdolta Vona Gábor az első langyos, madárfüttyös tavaszi délutánon, és akkor Ádám váratlanul betoppant. Simicska Ádám. Nagy volt a csodálkozás és nagy volt az öröm. Ádám betoppant, akár egy zsúrpubi, és telve volt segíteni akarással, jó szándékkal, szeretettel.
– Gábor, a jövő évi választáson csak az a kérdés, hogy meglesz-e a kétharmadod…
– Ádám, jó ezt hallani, de félek…
– Ne félj, Gábor! Ne légy kicsinyhitű!
– Én igazán nem vagyok kicsinyhitű, én azt is elhittem, hogy a hardcore jobbikos gárdistáimból sikerül majd migránssimogató, filo­szemita, cigánypárti, genderben hívő zsúrpubikat faragnom, de a jelek szerint nem sikerült. Még az anyukámat is a szájukra vették…
– Gábor, ez csak a kezdeti nehézség. Megmondta az apám is, hogy most egy darabig majd zuhanni fog a népszerűségetek, de aztán egyszer csak, hirtelen, elindultok felfelé, megállíthatatlanul, száguldva!
– Jó lenne már látni ezt a meglódulást, Ádám, mert a jövő évi kétharmadhoz úgy huszonöt százalékot kellene javulnunk, és egy év van hátra…
– És? Mi ebben a lehetetlen?
– Ádám, én imádom az optimizmusodat, de mondom, itt vagyunk kötésig a márciusban. Jövő tavasszal választunk, és kéne még minimum huszonöt százalék. Vagyis úgy durván havi három százalékot kellene erősödnünk folyamatosan, törés nélkül, és akkor még bele se számoltam a nyári uborkaszezont, ami eleve három hónap. Te, Ádám, én akkor is félek. Bár ha jobban belegondolok…
– Na? Na ugye! Mondjad, Gábor, mibe gondoltál bele?
– Kutya, macska megvolt. Kéne egy fóka, Ádám. Gondolj bele, egy fotó a Facebookomon, ahogy egy fókával alszom, és aláírom, hogy az asszonykám leste el a kedves, bár minálunk oly mindennapi pillanatot. Az a baj, hogy a fóka k…va drága. Tudnál szólni apádnak, hogy adjon pénzt fókára?
– Van nekem alanyi jogon fókapénzem, Gábor. Bízd ide!
– Akkor jó. Akkor megcsinálhatjuk tényleg. Ha meg nem… akkor majd meglátjuk…
S aztán elváltak egymástól, és Gábor tovább dudorászott:

„Hogyha megjössz, nagyszerű a kifogásod, / És én sajnos egy-kettőre megbocsátok, / Meddig tart még bennem ez a türelem? / Mikor mondom végre azt, hogy nem? Nem! / Véget érnek majd a mesedélutánok, / S hogyha nem, hát egyszerűen odébbállok, / Unom ezt a bibliai szöveget, / Bosszankodva mondom nevedet!”

(A versike Fenyvesi Gabi egykori, Ádám, hol vagy? című slágeréből való. Zene és szöveg: Deák Tamás, Fülöp Kálmán)

Bayer Zsolt - ]]>www.magyaridok.hu]]>